-
1 ἐν
ἐν, p. ἐνί, Il. 13, 608 u. öfter, Soph. Tr. 6 (s. unten), u. εἰν, Od. 1, 162 u. öfter, Soph. Ant. 1226, wo man an das ep. εἰν Ἀΐδαο δόμοισιν erinnert wird; auch εἰνί, Il. 8, 199 Od. 9, 417; Eur. Heracl. 893. Sein od. Verweilen in, an, auf Etwas. – 1) vom Orte u. zwar – a) am gewöhnlichsten innerhalb eines Raumes, in, ἐν νήσῳ, ἐν δώμασιν u. ä., Hom. u. Folgde überall; τίς. ἔνδον ἐν δόμοις Aesch. Ch. 643; ἐν οἴκοις ἢ 'ν ἀγροῖς Soph. O. R. 112; ἐν ξένᾳ, in der Fremde, Phil. 135. – Wie bei εἰς wird οἶκος oft ausgelassen. ἐν Ἅιδου, von Hom. an überall, πολλὰ δ' ἐν ἀφνειοῠ πατρὸς κειμήλια κεῖται Il. 6, 47; ἐνὶ Κίρκης ἔρχαται Od. 10, 282; vgl. 7, 132; ἐν ἀνδρὸς εὐσεβεστάτου τραφείς Eur. I. A. 926; ἐν παιδοτρίβου καϑίζειν Ar. Nub. 972; ἐν Πυϑίου Thuc. 6, 54, wie Plat. Gorg. 472 a; ἐν Ἀρίφρονος ἐπαίδευε, ἐν κιϑαριστοῠ, ἐν διδασκάλων, Prot. 320 a Theaet. 206 a Alcib. I, 110 a; τὸ χωρίον τὸ ἐν γειτόνων Dem. 53, 10, woran sich auch ἐν αὑτοῦ reiht, Ar. Vesp. 642; Plat. Charm. 155 d, s. unten 6. – b) auf, ἐν ἵπποις, ἐν ϑρόνοις, Hom., Aesch. Ch. 969; ἐν σάκει, Spt. oft; ἐν ϑαλλοῖς συγκατῄϑομεν Soph. Ant. 1186; ἐν στιβάσι κείμενοι Xen. An. 5, 9, 4; ἐν τῇ γῇ, ἐν τῇ ϑαλάττῃ ἄρχειν, 6, 4, 13; ἐν τῷ δεξιῷ, auf dem rechten Flügel, 1, 8, 5; ἐν τοῖν ὀβολοῖν ϑεωρεῖν, auf dem Zwei-Obolenplatz, Dem. 18, 28; ἐν τοῖς στεφανώμασιν, auf dem Kranzmarkt, Ar. Eccl. 303 u. Phereer. Ath. XV, 658 b, wie ἐν τῷ μύρῳ, in dem Salbenladen, Ar. Eq. 1371 u. Polyzel. Schol. Ar. Plut. 550; ἐν τοῖς ἰχϑύσιν, auf dem Fischmarkt, Antiphan. Ath. VII, 287 e. – c) das Daransein, die unmittelbare Nähe ausdrückend; ἐν οὐρανῷ, am Himmel, Il. 8, 555; ἐν ποταμῷ, am Flusse, 18, 521 Od. 5, 466; ἐν τόξῳ, ἐν ξίφει, ἐν ῥυμῷ, ἐν χρῷ, s. χρώς; ἐν πέτροισι πέτρον ἐκτρίβων, daran reibend, Soph. Phil. 295; χεῖρας αἱμάξαι ἔν τινι Ai. 448; τἂν ποσίν, das vor den Füßen, das Gegenwärtige, Ant. 1309, vgl. τὰ ἐν μυχοῖς 1279. Aber ἐν τοῖς δένδροις ἑστάναι = zwischen den Bäumen, Xen. An. 4, 7, 9; u. ἀνάπαυλαι ἐν τοῖς δένδρεσίν εἰσιν σκιαραί = unter, Plat. Legg. I, 625 b; ἐν τῷ λιμένι Xen. An. 6, 2, 1; oft ἐν τῷ Πόντῳ, am Pontus. Bes. seit Her. ἐν Κύπρῳ ναυμαχεῖν, 5, 115, von Schlachten, die bei einem Orte, im Gebiete desselben geliefert werden, Thuc. u. Folgende; so ἐν Κορωνείᾳ κινδυνεύειν Xen. An. 5, 3, 6; ἡ ἐν Τροίᾳ μονή, vor Troja, Plat. Crat. 395 a; u. sehr gew. οἱ ἐν Μαραϑῶνι, die Kämpfer bei Mar. oder die dort Gebliebenen, Thuc. 2, 34; Selten so von Personen, παρέσται ἐν πόσει, Eur. El. 641; προξένων ἔν τῳ κατέσχες Ion 365, vgl. Heracl. 757. – d) auch bei Verbis, die eine Bewegung ausdrücken, um die Erreichung des Zieles u. das Verweilen daselbst anzudeuten. Schon Hom. oft ἐν κονίῃσι πέσε, ἐν χερσὶ πεσεῖν u. ä., ἐν χείρεσσι λάβ' αἰγίδα Il. 15, 229, ἐν Τρωσὶν ὄρουσαν 16, 258, λέων ἐν βουσὶ ϑορών 5, 261, ἐν ἀμφιφορεῦσιν ἄφυσσον Od. 2, 349, ἐν τεύχεσι δύνειν Il. 23, 131, ἂν δ' ἔβαν ἐν δίφροισι 132; κάββαλ' ἐνὶ πόντῳ Hes. Th. 189; τοιαῦτ' ἀκούων ἐν φρεσὶν γράφου Aesch. Ch. 443, wie ἐνὶ φρεσὶν βάλλω, Hom.; ἐλπίδας κατῴκισα ἐν αὐτοῖς, habe ich in ihnen erweckt, Aesch. Prom. 250; ἵζει μάντιν ἐν ϑρόνοις Eum. 18. Bes. bei τίϑημι, πίπτω u. ä., ἐνμέσῳ τίϑημι, ἐν δώμασι πιτνών, Aesch. Ch. 36. 143; ἐν πέδῳ βαλῶ Ag. 1145; ἐν τάφῳ ϑεῖναι Soph. Ant. 499; ἐν ποίμναις πιτνών, ἐν βουσὶ πεσών, Ai. 184. 367; ἐν μέσῳ σκάφει ϑέντες Trach. 800; ἐν δ' ἐμῷ κάρᾳ ϑεὸς ἔπαισεν Ant. 1258; auch in Prosa, ἐμπίπτειν ἐν Thuc. 7, 87; ἐν ἀπορίᾳ ἐνε-πεπτώκεισαν Plat. Euthyd. 292 e; ἐν τῇ γῇ καταπεφευγέναι Thuc. 4, 14; ᾤχοντο δ' ἐν τοῖς ὀχυροῖς καὶ τὰ ἐπιτήδεια ἐν τούτοις ἀνακεκομισμένοι ἦσαν Xen. An. 4, 7, 17; in welchen Beispielen das perf. zu beachten; ἐν μέσοις ἀναμεμιγμένοι τοῖς Ἕλλησιν 4, 8, 8; ὡς ἐν ἐχυρωτάτῳ ποιεῖσϑαι, an den sichersten Ort bringen, Cyr. 1, 6, 26. Auffallender ἐν Ἀμβρακίᾳ ἀπῄεσαν, ἀποστελοῠντες ἐν Σικελίᾳ, Thuc. 4, 42. 7, 17, wie ἡ ἐν τῷ Πειραιῷ τῶν νεῶν καταφυγή 8, 11; ὁ ἐν Σικελίᾳ πλοῦς Lys. 19, 43; ῥιπτοῠντες σφᾶς ἐν τῇ ϑαλάττῃ Arr. An. 1, 19, 3; Sp., häufig geradezu für εἰς, wie διαβάντες ἐν Σάμῳ Paus. 7, 4, 3. – Bei den Doriern steht ἐν für εἰς, dah. c. acc. bei Pind. P. 2, 11. 86. 5, 38 N. 7, 31. – 2) auf Menschen übertr., – a) unter; ἐν πρώτοις μάχεσϑαι Il. 9, 709; ἐν προμάχοισι φανείς 3, 31; κλέος ἐσϑλὸν ἐνὶ Τρώεσσιν ἀρέσϑαι 17, 16; οἴη ἐν ἀϑανάτοις 1, 398; νεῖκος ἐν ἀϑανάτοισιν ὄρωρεν 24, 107; ἐν δὲ τῇσι (βουσὶ) νομεύς 15, 632; ἄρχειν, ἀνάσσειν ἐν πολλοῖς, unter vielen, 13, 689 Od. 19, 110; φῦλον ἐν ἀνϑρώποισι ματαιότατον Pind. P. 3, 21. So oft Tragg.; ἄτιμος ἐν ϑεοῖς Aesch. Eum. 691 (vgl. Soph. O. R. 215 Xen. An. 7, 7, 501; τὰ ἐν βροτοῖς πήματα Prom. 440; ἐν πρώτοις ἕπει Soph. El. 28; Prosa, ὄνομα μέγιστον ἐν πᾶσιν ἀνϑρώποις ἔχειν Thuc. 2, 64; ἐν ϑεοῖς καὶ ἀνϑρώποις Plat. Legg. IX, 879 b; ἐν πᾶσιν εὐδόκιμοι τοῖς Ἕλλησιν, bei, I, 631 c; vgl. Prot. 337 b 343 c; μνήμην παρέχειν ἔν τισι Xen. An. 6, 3, 24; bes. λέγειν, νομίζειν, καταριϑμεῖν, λέγεσϑαι ἐν, dazu, darunter rechnen, Aesch. Prom. 975 Eur. Herc. Fur. 175 Plat. Polit. 266 a Xen. An. 1, 6, 1 Hem. 2, 2, 1; – οἱ ἐν γένει, die Verwandten, Soph. O. R. 1430. – Auch von Dingen, ἐν ἐλπίσι τρέφω Soph. Ant. 888. – b) bei λέγειν u. ä. geht es in die Bedeutung vor, in Gegenwart über; ἐν ὑμῖν ἐρέω Il. 9, 528; ἐν πᾶσι, in Gegenwart aller, Od. 2, 194. 16, 378; ἐν τῷ δήμῳ Plat. Rep. VIII, 565 b; ἐν μάρτυσι Conv. 175 e; nach λέγειν ἐν τῷ δικαστηρίῳ, Antiph. 6, 24, auch ἐν τοῖς δικασταῖς, ibd. 23; Is. 2, 4; Dem. 8, 1. 27; κατηγορεῖν Plat. Legg. X, 886 e; sehr gew. ἐν εἰδόσι μακρηγορεῖν u. ä., Thuc. 2, 26, wohin auch ἐν νομοϑέταις ϑέσϑαι, λύειν νόμον gerechnet werden kann, Dem. 3, 10. 2433, wie ἐν ὑμῖν (vor, bei euch, den Richtern) πειράσομαι τῶν δικαίων τυχεῖν 40, 3. – Aehnl. δεῖξαι ἐν Ἀργείοις μέσοις Soph. Phil. 626, vgl. 1053; εἰ τάδ' έστὶν ἐν ϑεοῖς καλά, wenn das vor den Göttern recht ist, Ant. 916. – c) bes. zu bemerken ist ἐν τοῖς beim superlat., wobei man von Stellen ausgeht, wie πολλὰ μὲν οὖν καὶ ἄλλα οἱ λόγοι ὑμῶν καλὰ ἔχουσιν, ἐν δὲ τοῖς καὶ τοῦτο μεγαλοπρεπέστερον, Plat. Euthyd. 303 c, wo es deutlich unter diesem Guten ist; ὃ δὴ δοκεῖ ἐν τοῖς μεγίστοις μέγιστον εἶναι Crat. 427 e; τοῦτό μοι ἐν τοῖσι ϑειότατον φαίνεται γίγνεσϑαι Her. 7, 137; häufig Thuc., z. B. ἐν τοῖς πλεῖσται δὴ νῆες, ἐν τοῖς πρώτη ἐγένετο, 3, 17. 82; Plat. ἣν ἀγγελίαν ἐγώ, ὥς μοι δοκῶ, ἐν τοῖς βαρύτατα ἂν ἐνέγκοιμι Crit. 43 c; am häufigsten ἐν τοῖς μάλιστα, z. B. Thuc. 8, 90 Plat. Theaet. 186 a. Aehnl. ἐν πᾶσι, vor Allen. – 3) an 1 c) schließt sich die Bdtg des Umgebenseins von Etwas, οὐρανὸς ἐν αἰϑέρι καὶ νεφέλῃσι, der Him-mel in Lichthelle u. Wolkenumhüllung, Il. 15, 19. Bes. – a) von Kleidern, Waffen u. dgl.; ἐν ῥινῷ λέοντος στάς Pind. I. 6, 53; χαλκέοισι δ' ἐν ἔντεσι Ol. 4, 22; ἐν πεπλώματι Soph. Tr. 610; ἐν τρισὶ μορφαῖσιν ibd. 10; κἂν τοῖςδε κόσμοις καταγελωμένη Aesch. Ag. 1244; ὑφαντοῖς ἐν πέπλοις κείμενος 1562; ἐν ῥακίοις περιειλόμενος Ar. Ran. 1093; ἐν ἐσϑῆσι Her. 2, 159; ὀξυπρώροισι βρέμων ἐν αἰχμαῖς Aesch. Prom. 422; in Prosa oft; ἐν ὅπλοις εἶναι Her. 1, 13; Thuc-6, 74; ἐξέτασιν ἐν ὅπλοις ποιεῖσϑαι, γενέσϑαι, Xen. Cyr. 2, 4, 1 An. 5, 3, 3; Mem. 3, 9, 2. Vgl. ἐν κανοῖς, mit Körben, Dem. 59, 78; u. bei Luc. ἐν πώγωνι, ἐν γενείῳ βαϑεῖ, Salt. 5; auch ἐν μαλακοῖς ἠμφιεσμένον, Hatth. 11, 8, womit ἐν πάσῃ τῇ δόξῃ αὑτοῠ zu vgl., 6, 29; ἐν ἐξωμίσι φαύλαις Ael. V. H. 9, 34. – Aehnl. ἐν μεγάλοις φορτίοις βαδίζειν, unter schweren Lasten, Xen. Cyr. 2, 3, 14; δένδρα ἐν καρποῖς, mit Früchten, Long. past. 1, 11. – b) von Banden u. Fesseln; ἐν δεσμῷ δῆσαι Il. 5, 386; Od. 12, 54; ἐν ἐλλεδανοῖσι δέεσϑαι Il. 18, 553; ἔζευξα πρῶτος ἐν ζυγοῖσι κνώδαλα Aesch. Prom. 460; ἄνδρα πεδήσασα ἐν πέπλῳ Eum. 604; ἐν βρόχῳ ϑανεῖν Ch. 550; ἐν ξύλῳ δήσας Ar. Equ. 393. 702; ἐν πέδαις δεδέσϑαι Xen. An. 4, 3, 8. – c) Aehnlich ist, wo es zum Theil mit dem instrumentalen dat. zusammenfällt, ἐν χεροῖν λαβεῖν, κατέχειν, Soph. O. R. 912 O. C. 1696; οὐ κόμπον ἐν χεροῖν ἔχων Aesch. Spt. 455; woran sich reihen ἐν παλάμῃσι κατέκταϑεν ὀξέϊ χαλκῷ Il. 5, 558, vgl. 7, 105 (aber ϑανέειν ἐν χερσὶν ἐμῇσι, 22, 426, ist = in meinen Armen); ἀγαναῖσιν ἐν χερσὶν ἐδάμασσε πώλους Pind. P. 2, 8; ἐν ξέναισι χερσὶ κηδευϑείς, ἐν φίλαισι χερσὶν ἐκόσμησα, Soph. El. 1128. 1130; so bei Thuc. oft, γενομένης δ' ἐν χερσὶ τῆς μάχης, als es zum Gefecht kam, 6, 70, wo der Schol. bemerkt: nachdem die Schleuderer aufhörten; ἦν ἡ μάχη κρατερὰ καὶ ἐν χερσὶ πᾶσα 4, 43; so ἐν χερσὶν εἶναι, γίγνεσϑαι, 3, 108. 7, 5; ἀποκτείνειν 3, 66 u. ä., s. χείρ; – ἐν ὠσὶ νωμᾶν καὶ φρεσὶν πυρὸς δίχα χρηστηρίους ὄρνιϑας Aesch. Spt. 25; ἐν τοῖσιν ὠσὶ δάκνει Soph. Ant. 317; ἐν ὄμμασιν ὁρᾶν 760, nie Il. 3, 306 Od. 10, 385; ἐν ὄμμασιν φαίνεται Aesch. Pers. 596; Ag. 863; ἐν ὀφϑαλμοῖς ἔχειν, vor Augen, Xen. An. 4, 5, 29; ἔργον ἐν κύβοις Ἄρης κρινεῖ, vermittelst der Würfel, Aesch. Spt. 396; ἐν κώπαισι πλεῖν, Ggstz zur Segelfahrt, Men. bei Stob. fl. 59, 9; ἐν ἐπιστολαῖς ἴστε Thuc. 7, 11; ἐν ποτηρίοις πίνειν Xen. An. 5, 9, 4; vgl. Luc. merc. cond. 26 D. D. 6, 2; ἡ ἐν αὐλοῖς μουσική Ephipp. Ath. XIV, 617 f; ἐν μέτρῳ μετρεῖν, ἐν κρίματι κρίνειν, Hatth. 7, 1; ἐν τοῖς ποσὶν καταπατεῖν ib. 6, u. ä. oft im N. T. u. bei a. Sp.; – ἐν στρατιᾷ καταστρέψασϑαι Xen. Cyr. 8, 6, 20; ἐν λόγοις κοσμεῖν Dem. 20, 141, wie πείϑειν Soph. Phil. 1393; Plat. Legg. II, 660 a; ἐν ὄψει διαγιγνώσκειν, ἐν ἀκοῇ, Theaet. 206 a; pleonastisch scheint ἐν τιμῇ σέβειν Aesch. Pers. 162; ἐν μιᾷ πληγῇ κατέφϑαρται ὄλβος, mit einem Schlage, 247; ἐν λόγῳ πεύϑομαι Ch. 668; ἐν ϑανάτῳ ἀπόλλυσϑαι Plat. Phaed. 95 d; στάζειν ἐν αἵματι Eur. Bacch. 1163; sp. D., wie ἐν ὄμμασιν αὐδᾷ Hel. 13 (XII, 63). So sagen Gramm. ψάλια ἐν τῷ α Ἀττικοί, διὰ τοῦ ε Ἕλληνες, Moeris p. 214, 6, mit einem Buchstaben schreiben. – 4) Von der Zeit, in, in nerhalb; ἐν ἡμέρῃ, in einem Tage, Her. 1, 126; ἐν πολλῷ χρόνῳ Aesch. Ag. 537; oft in Prosa, wie Plat. Phaed. 58 b; ἐν τρισὶν ἡμέραις Xen. An. 4, 8, 8; Mem. 3, 13, 5; ἐν εἰρήνῃ, ἐν σπονδαῖς, während des Waffenstillstandes, Thuc. 2, 5. 3, 13; ἐν τῇ μονῇ Xen. An. 5, 1, 5, u. Aehnliches öfter, bes. ἐν καιρῷ. Dah. ἐν τούτῳ, ἐν ᾧ, unterdeß, während welcher Zeit, von Her. 6, 89 Thuc. 7, 29 an häufig; ἐν τῷ αὐτῷ, in derselben Zeit. – 5) Von jedem Zustande, in dem man sich befindet, sowohl äußerlich als innerlich, wie ἐν πολέμῳ, ἐν ἀγῶνι, ἐν ἔργῳ; χαίρετ' ἐν κακοῖς ὅμως Aesch. Pers. 826, der auch ὑβρίζειν διδαχϑεὶς ἐν κακοῖς so vrbdt, Ag. 1594; Eum. 266. Aehnl. ἐν ἀφϑόνοις βιοτεύειν, στρατοπεδεύειν, Xen. An. 3, 2, 25 Cyr. 5, 4, 40; vollständiger ἐν ἀφϑόνοις τοῖς ἐπιτηδείοις διαχειμάσαι An. 7, 6, 31, bei; vgl. τρέφεται ϑαλίῃ ἐνὶ πολλῇ Il. 9, 143; ἐν βολίτοις τρέφειν Ar. Ach. 990; ξενύδρια ἐν προσφάτοις ἰχϑυδίοις τεϑραμμένα Men. Ath. IV, 132 e, vgl. ζήσεται ἐν παντὶ ῥήματι Matth. 4, 4; Uebertr., ἐν φιλότητι, ἐν πένϑεϊ, ἐν δοιῇ Il. 7, 302. 9, 230. 22, 483; oft bei Attikern. ἐν φόβῳ, ὀργῇ εἶναι u. ä.; ἐν ἡδονῇ ἐστίν οἱ, mit folgdm acc. c. inf., es ist ihm ein Vergnügen, Her. 7, 15; ἐν αἰτίᾳ εἶναι, ἔχειν, s. αἰτία; οὐκ ἐν αἰσχύνῃ τὰ σά Eur. Phoen. 1282, deine Lage ist nicht so, daß du dich schämen darfst; οὐκ ἐν σιωπῇ τἀμά Ion 1397; ἐν αἰσχύναις ἔχειν, sich schämen, Suppl. 164. – Dah. auch = beschäftigt sein mit Etwas, ὢν ἐν τῇ τέχνῃ Plat. Men. 91 e, vgl. Phaed. 84 a; οἱ ἐν ποιήσει γενόμενοι, die Dichter, Her. 2, 82; οἱ ἐν πράγμασιν Thuc. 3, 28; öfter οἱ ἐν τέλει, Magistrate; ἐν φιλοσοφίᾳ εἶναι, Plat. Phaed. 59 a; ὁ Κῠρος ἐν τούτοις ἦν Xen. Cyr. 3, 1, 1; ἐν λόγοις, ἐν σίτῳ, 4, 3, 23. 5, 2, 17. Dah. οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ, ἐν νόσῳ, Umschreibung für die Philosophen, die Kranken, bes. Sp. – Ganz adverbialisch sind Verbindungen wie ἐν τῷ ἐμφανεῖ, ἐν τῷ φανερῷ, = φανερῶς, Thuc. 2, 21 Xen. An. 1, 3, 21. 2, 5, 25; ἐν δίκῃ Soph. Tr. 1058; ἐν τάχει oft = ταχέως; – ἐν σμικρῷ ποιεῖσϑαι Soph. Phil. 496; ἐν παρέργῳ ϑέσϑαι 471, vgl. 863; so Her. ἐν ὁμοίῳ ἔχειν, ποιεῖσϑαι, wie ἐν ἴσῳ, oft, z. B. 8, 109, wie ἐν ἐλαφρῷ, 5, 154; vgl. ἐν οὐδενὶ λόγῳ ποιεῖσϑαι; – ἐν ἀσφαλεῖ Eur. Hec. 980 Hipp. 785; ἐν εὐμαρεῖ ἐστι, = εὐμαρές, I. A. 974; ἐν ἀσφαλεστέρῳ ἦν Xen. Hell. 7, 5, 8; seltener im plur., ἐν ἀργοῖς, = ἀργῶς, Soph. O. R. 287. Vgl. noch ἐν ἅρμασιν ἔχειν, ἐν οὐσίᾳ κτᾶσϑαι, Plat. Legg. X, 899 a XI, 913 b. – Wie einzelne dieser Beispiele schon »einem Zustande gemäß« bedeuten, so ist auch γλῶσσαν ἐν τύχᾳ νέμων, γαῖαν ἐν αἴσᾳ διατέμνων, Aesch. Ag. 671. 892 zu nehmen, womit οὕτως ἀπαλλάσσουσιν ἐν ϑεῶν κρίσει 1262 zu vgl.; κακὸν τὸ λῆμα, κοὐκ ἐν ἀνδράσιν, ziemt sich nicht für Männer, Eur. Alc. 735; ἐν μοίρᾳ Plat. Legg. VI, 775 e; ἐν μέτρῳ Thuc. 6, 1; ἐν τῷ αὐτῷ τρόπῳ, ἐν τοῖς ὁμοίοις, ᾧ 1, 77. 7, 67; ἐν τούτῳ, dem gemäß, 1, 37; ἐν ᾡ, in wiefern, 6, 55, wohin auch ἐν ῥυϑμῷ ᾔεσαν Xen. An. 5, 9, 11 gerechnet werden kann. Eben so τὰ ἐν τοῖς νόμοις δίκαια Isocr. 20, 20, das in den Gesetzen Begründete; αἱ ἐν τοῖς νόμοις ζημίαι, gesetzmäßige, Dem. 20, 154; Lycurg. 1. Dah. ἐν τοῖς νόμοις βασιλεύειν, τὰς κρίσεις ποιεῖσϑαι, nach den Gesetzen, Plat. Criti. 131 b Isocr. 4, 40. Daran schließt sich – 6) Bezeichnung der Abhängigkeit von Etwas, es steht bei Einem; νίκης πείρατ' ἔχονται ἐν ϑεοῖς, der Sieg liegt in den Händen der Götter (eigtl. der Faden haftet an den G.), Il. 7, 105; δύναμις γὰρ ἐν ὑμῖν Od. 10, 69; vgl. auch das sinnliche ϑεῶν ἐν γούνασι κεῖται u. ἐν γὰρ χερσὶ τέλος πολέμου, ἐπέων δ' ἐνὶ βουλῇ Il. 16, 630; ἐν ϑεῷ γε μὰν τέλος Pind. Ol. 13, 104; vgl. μόνον γὰρ κέρδος ἐν τεϑνηκόσιν Aesch. Spt. 666; τὰ κέδν' ἐν ὑμῖν ἐστί μοι βουλεύματα Pers. 168; ἐν σοὶ γάρ ἐσμεν Soph. O. R. 313, wie ἐν ὑμῖν ὡς ϑεῷ κείμεϑα, hangen von euch ab, O. C. 247; u. ähnl. ἐν σοὶ πᾶσ' ἔγωγε σώζομαι, meine Rettung beruht auf dir, Ai. 515, vgl. Tr. 618; ἐν τῷ ἕκαστον δικαίως ἄρχειν ἡ πολιτεία σώζεται Lys. 26, 9; ὁπόταν ἐν χρήμασιν ᾖ σωϑῆναι τῇ πόλει 27, 3; ἐν ταῖς ναυσὶ τῶν Ἑλλήνων τὰ πράγματα ἐγένετο, die Macht beruhte auf den Schiffen, Thuc. 1, 74; ἐν σοὶ νῠν ἐστι καταδουλῶσαι Ἀϑήνας Her. 6, 109; mit folgdm acc. c. inf., Andoc. 1, 39; τὰ λοιπὰ ἐν αὐτοῖς ἡμῖν ἐστιν, ὅσον ἐστὶν ἐν ὑμῖν, Dem. 4, 50. 23, 4; ἐν τῷ ϑεῷ τὸ τούτου τέλος ἦν, οὐκ ἐν ἐμοί, das Gelingen stand in Gottes Hand, 18, 193; ähnl. ἐν τοῖς νόμοις ἐξέσται 20, 158; εἰ γὰρ ἐν τούτῳ εἴη Plat. Prot. 310 d 313 a, wie auch Xen. An. 6, 2, 22 zu nehmen, ob Etwas daran läge; Thuc. vrbdt sogar μὴ ἐν ὑμῖν κωλυϑῇ, an euch, sofern es bei euch steht, 2, 64, wie Dem. 10, 73 δόξα, ἣν αἰσχρόν ἐστιν ἐν σοὶ καταλῠσαι. Auch ἐν τῷ γὰρ φρονεῖν ἥδιστος βίος Soph. Ai. 440 ist ähnlich, wie ἐλπίς, πίστις ἐν τοῖς δρωμένοις, Soph. Tr. 585. 722; – ἐν ἑαυτῷ γίγνεσϑαι, zu sich kommen; ἐν ἑαυτῷ εἶναι, bei sich sein, bei Sinnen sein, oft bei Attikern. – 7) Bezeichnung dessen, wobei oder woran sich eine Thätigkeit zeigt; ἐν τοῖς σοῖς πόνοις χλίουσι μέγα Aesch. Ch. 135; ἐν κακοῖς γελᾶν, ἐν πράγματι φωνεῖν, 220 Eum. 268; ἁμαρτάνειν ἐν λόγοις Soph. Ai. 1075; ἐν ὑμῖν ἐψεύσϑημεν Her. 9, 48; ἐπιδείκνυσϑαι ἔν τινι Plat. Men. 82 a; πεῖραν λαβεῖν ἔν τινι Xen. An. 5, 8, 15, wie πειρᾶσϑαι Plat. Phileb. 21 a; σκέπτεσϑαι ἔν τινι, δηλοῦν, Soph. 239 b Thuc. 1, 10. Spätere sogar ἐν τῇ πίστει ὠνείδισε, Arr. An. 3, 30, 2. Vgl. εἰς. – Auch bei adj., ἐν πάντεσσ' ἔργοισι δαήμων Il. 23, 671; χρηστὸς ἐν τοῖς οἰκείοις Soph. Ant. 657; ὑβριστής, ϑρασύς, ἐν ὅρκῳ μέγας, 1071 1294 O. R. 651; κρείσσων ἐν κυναγίαις Eur. Bacch. 339; ἐν γυναιξὶν ἄλκιμος Or. 754; φϑονερός Her. 7, 46; ἡ ἐν ὅπλοις μάϑησις, das Studium der Fechtkunst, Plat. Lach. 190 d; ἄριστοι ἐν τοῖς πολεμίοις Thuc. 4, 80; vgl. διαφέρειν ἔν τινι, in einer Sache, Isocr. 8, 122; so noch Sp., wie D. Sic. 14, 37 ἐν εὐγενείᾳ καὶ πλούτῳ πρῶτος. – Aber ἐν σφετέρῳ καλῷ τὸν πόλεμον ἀναβάλλεσϑαι, Thuc. 5, 46, ist = zu eurem Besten. – Bei Sp., wie Pol. Exc. Leg. 82, bezeichnet es das Prädicat: λαβεῖν ἐν φερνῇ, als Mitgift empfangen.
Adverbial, ohne Casus, steht es oft von Hom. an, wo man es häufig ohne Noth als Tmesis betrachtet. Am gewöhnlichsten ist ἐν δέ, darunter, dabei, z. B. ἐν δ' ἄλοχοι ἐπιστενάχουσι Soph. O. R. 183, vgl. Tr. 205 (Herm. schreibt ἔν, wie auch Mein. in dem von Stob. fl. 8, 10 dem Philem., von Suid. dem Men. zugeschriebenen Sprichwort, Diogen. 5, 89, κακὴ μὲν ὄψις, ἐν δὲ δειλαῖαι φρένες); u. so in Prosa von Her. 1, 185. 9, 32 an häufig. Bei Hom. Od. 5, 260, ἐν δ' ὑπέρας τε κάλους τε πόδας τ' ἐνέδησεν ἐν αὐτῇ, steht noch ἐν dabei: überdies band er am Schiffe an, wovon Her. 2, 176 ἐν δὲ καὶ ἐν Μέμφι, überdies auch in Memphis, verschieden ist.
Seinem Casus wird es zuweilen nachgesetzt, bes. bei Ep., z. B. Il. 18, 218 Od. 12, 103 Ap. Rh. 4, 546, was bes. bei der Form ἐνί der Fall ist, die dann ἔνι geschrieben wird, Il. 7, 221 Od. 5, 57.
In der Zusammensetzung herrscht – a) bei Verbis die örtliche Bedeutung vor, daran, darauf, darüber; auch mit Verbis der Bewegung wird ἐν zusammengesetzt. – b) in adj. drückt es das Versehensein mit Etwas aus, ἔναιμος, ἔνϑηρος, oder die Annäherung an den Begriff des Adjectivs. ἔμπικρος, etwas bitter, wie ἔλλευκος, ἔνσιμος, seltener das Angemessensein, wie in ἔνδικος.
-
2 εν
I.ἐνI1) (на вопрос «где?») в(ἐν δόμοις Aesch.; ἐν τῇ πόλει Plat.)
ἐνὴ Κίρκης (sc. δόμοις) Hom. — во дворце Кирки;ἐν αὑτοῦ (sc. δόμῳ) Arph. — у себя;τὰ ἐν ποσὴν κακά Soph. — нынешние бедствия2) (на вопрос «где?») на(καθίζειν ἐν θρόνοισιν, οὔρεος ἐν κορυφῇσι Hom.)
ἐν πέτροισι πέτρον ἐκτρίβων Soph. — посредством трения камня о камни3) (на вопрос «куда?») в(πίπτειν ἐν κονίῃσι Hom.; ἐν τάφῳ θεῖναι Soph.; ἥ ἐν τῷ Πειραιῷ καταφυγή Thuc.; ὅ ἐν Σικελίᾳ πλοῦς Lys.) или на (ἐν δίφροισι ἀναβῆναι Hom.)
ἵκανον ἐν ποταμῷ Hom. — они пришли к реке;ἐν δεσμῷ δῆσαι Hom. — заключить в оковы;4) среди, между, у(ἐν πᾶσιν ἀνθρώποις Thuc.)
ἐν τοῖς δένδροις ἑστάναι Xen. — стоять между деревьями;ταῦτα νόμιμα ἦν ἐν Μήδοις Xen. — таковы были обычаи (у) мидян;ἐν τοῖς πρῶτοι τὸν σίδηρον κατέθεντο Thuc. — они первые из них сложили оружие5) у (берегов), при(ἐν Κύπρῳ ναυμαχέειν Her.; ἐν Σαλαμῖνι ξυνναυμαχῆσαι Thuc.)
οἱ ἐν Μαραθῶνι Thuc. — участники Марафонского сражения6) из(ἐν ἐπιστολαῖς εἰδέναι τι Thuc.; πίνειν ἐν ποτηρίῳ Luc.)
7) в (отношении)ἐν πάντεσσι ἔργοισι δαήμων Hom. — искусный во всех делах;
θρασὺς ἔν τινι Soph. — смело выступающий против кого-л.;διαφέρειν ἔν τινι Isocr. — отличаться в чем-л.8) (об одежде, доспехах и т.д.) в, с(ἐν ἔντεσι Pind.; ἐν ὅπλοις Her., Xen. - ср. 12; ἐν τῇ ἐσθῆτι Her.)
ἐν μεγάλοις φορτίοις βαδίζειν Xen. — ходить тяжело нагруженным;ἐν πώγωνι βαθεῖ Luc. — с густой бородой9) в присутствии, передλέγειν ἐν τῷ δήμῳ Xen. — говорить перед народом или в народном собрании;
ἐν δ΄ ὑμῖν ἐρέω Hom. — я расскажу вам10) в, во время(ὥρῃ ἐν εἰαρινῇ Hom.; ἐν τῇ ἑορτῇ Thuc.)
11) в течение, в продолжение, на протяжении(ἐν ἔτεσι πεντήκοντα Thuc.; μεῖον ἢ ἐν μηνί Xen.)
12) (для выражения занятости чем-л.; в переводе обычно опускается)ἐν πτολέμῳ Hom. — (будучи занят) войной или на войне;
ἥ ἐν ὅπλοις μάθησις Plat. — изучение боевого искусства (ср. 8);οἱ ἐν τοῖς πράγμασι Thuc. — руководители государства;οἱ ἐν τέλει Thuc. — должностные лица;ἐν φιλοσοφία εἶναι Plat. — заниматься философией;ὅ δέ Κῦρος ἐν τούτοις ἦν Xen. — вот каковы были дела Кира;οἱ δέ ἐν τούτοις τοῖς λόγοις ἦσαν Xen. — вот в чем состояла их беседа13) посредством(ἐν ὀφθαλμοῖσι ὁρᾶσθαι или ἰδέσθαι Hom.; ἐν τῇ ἀκοῇ διαγιγνώσκειν Plat.)
ἐν ξέναισι χερσὴ κηδευθείς Soph. — погребенный чужими руками (ср. 3);ἥ μάχη ἐν χερσί Thuc. — рукопашный бой;ἐν λόγοις πείσειν τινά Soph. — убедить кого-л. словами;ἐν δόλῳ Soph. — хитростью14) во власти (в руках) у, в зависимости от(ἐν τῷ θεῷ τὸ τέλος ἦν, οὐκ ἐν ἐμοῖ Dem.)
δύναμις γὰρ ἐν ὑμῖν Hom. — ведь в вашей власти (сделать это);ἐν ταῖς ναυσὴ γενέσθαι Thuc. — зависеть от флота15) соответственно, согласно, поἐν τοῖς νόμοις Isocr., Plat., Dem. — в соответствии с законами
16) (в нареч. выражениях, в переводе часто опускается)ἐνὴ πένθεϊ Hom. — в печали;
ἐν βραχεῖ Soph. — вкратце;ἐν τάχει Soph. — быстро, поспешно;ἐν ἀσφαλεῖ Eur. — в безопасности, надежно;ἐν ἀργοῖς Soph. — праздно;ἐν κενοῖς Soph. — впустую, напрасно;ἐν δίκῃ Soph. — по справедливости;ἐν παρέργῳ Soph. — в виде дополнения, мимоходом;ἐν ὁμοίῳ κρίνειν Thuc. — считать безразличным;ἐν ἀφθόνοις βιοτεύειν Xen. — жить в достатке;ἐν ὀργῇ ἔχειν τινά Thuc. — негодовать на кого-л.;ἐν αἰτίᾳ ἔχειν τινά Her. — винить кого-л.;ἐν αἰτίᾳ εἶναι Xen. — быть обвиняемым;ἐν ῥυθμῷ Xen. — мерно, в такт;εἰ οἱ ἐν ἡδονῇ ἐστιν Her. — если ему угодно;ἐν ἐπαίνῳ τιθέναι Arst. — вменять в похвалуἐν τοῖς δικασταῖς κοὐκ ἐμοὴ τόδ΄ ἐσφάλη Soph. — это была ошибка судей, а не моя
IIэп.-поэт. тж. ἐνί adv.1) внутри (чего-л.), тамἐν μὲν γὰρ λειμῶνες …, ἐν δ΄ ἄροσις λείη Hom. — имеются там и луга …, и легкие для обработки пашни;
ἐν δ΄ ἄλοχοι ἐπιστενάχουσιν Soph. — там стонут жены2) внутрь, тудаἐν δὲ οἱ ἀσκὸν ἔθηκε οἴνοιο …, ἐν δὲ καὴ ἤϊα Hom. — она положила туда и мех с вином, и съестные припасы
3) в это время, между темἐν δ΄ ἐμεστώθη αἰθήρ Soph. — между тем воздух наполнился (ураганом)
II.ἕνn к εἶς См. εις -
3 ψυχη
дор. ψῡχά (ᾱ) ἥ [ср. ψῦχος]1) дыхание, преимущ. дух, душа, сознаниеψυχῆς τε καὴ αἰῶνος εὖνις Hom. — бездыханный и безжизненный;
μητρὸς ψ. κατατεθνηυίης Hom. — душа умершей матери;τὸν ἔλιπε ψ. Hom. — душа (жизнь) покинула его, но тж. он лишился сознания;τὰ πάθη τῆς ψυχῆς Arst. — душевные состояния;ὅλῃ τῇ ψυχῇ и ἐκ τῆς ψυχῆς Xen. и ἀπὸ τῆς ψυχῆς Luc. — из (от) глубины души;εἷς ἀνέρ καὴ μία ψ. Polyb. — один единственный человек;ἀπ΄ ὀρθῆς καὴ δικαίας καὴ ἀδιαφθόρου τῆς ψυχῆς Dem. — по чистой совести;τῷ ἥ ψ. σῖτον οὐ προσίετο Xen. — душа его не принимала пищи, т.е. ему не хотелось есть;ψ. ἀναπαύεται Xen. — наступает насыщение2) жизнь(περὴ φυχῆς μάχεσθαι Hom.)
περὴ ψυχῆς διά τινα κινδυνεύειν Thuc. — рисковать жизнью за кого-л.;ψυχέν παραιτέεσθαι Her. — просить о пощаде;τέν ψυχέν τοῦ παιδός ζημιοῦσθαι Her. — поплатиться жизнью (своего) сына;τῆς ψυχῆς πρίασθαι ὥστε … Xen. — заплатить жизнью за то, чтобы …;ποινέν τῆς ψυχῆς τινος ἀνελέσθαι Her. — взять выкуп за чьё-л. убийство;πᾶσιν ἀνθρώποις ἄρ΄ ἦν ψ. τέκνα Eur. — ведь всем людям дети (дороги как) жизнь3) душевные свойства, характер, нрав(ἵππου Xen., Plat.)
ψυχέν οὐκ ἄκρος Her. — малодушный4) настроение, чувстваτίν΄ οἴεσθ΄ αὐτέν ψυχέν ἕξειν, ὅταν …;
Dem. — что она, полагаете вы, почувствует, когда …?5) описательно в знач. существо, личность, человек ( часто в переводе опускается)πᾶσα ψ. NT. — всякий (человек);
ἥ ἐμέ ψ. Soph. — я (лично);ψυχῆς Ὀρέστου λοιπόν Soph. — то, что осталось от Ореста;ψυχέν διδόναι ἡδονῇ Aesch. — предаться наслаждению;θηρίων τὰς ψυχὰς ἡμεροῦν Isocr. — приручать животных;ψυχαὴ πολλαί Arph. — много людей, многие;ὦ ἀγαθέ καὴ πιστέ ψ.! Xen. — о, мой милый!6) бабочка, мотылек Arst., Plut. -
4 ως
I.ὠςArph. в произнош. скифа = ὡς См. ως I и IIII.ὡςIconj.ὡς (δὲ) …ὡς Hom., ὡς …τώς Aesch., ὡς …οὕτω Hom., Soph., ὦδε (οὕτως) …ὡς Soph., Xen., αὕτως …ὡς Soph. — как …так;
ὡς δὲ λέων μήλοισιν ἐνορούσῃ Hom. — как лев нападает на овец;ἀνέμου ὡς πνοιή Hom. — словно порыв ветра;ὡς οὐκ ἀΐοντι ἐοικώς Hom. — словно ничего не слыша;βόες ὣς ἀγελαῖαι Hom. — словно стадо коров2) ( во вводных словах и предложениях) какὡς ὅ μάντις φησίν Aesch. — как говорит прорицатель;
ὡς ἐγὼ θέλω Soph. — как я (того) желаю;ὡς πάντες ἐπισθάμεθα Xen. — как все мы знаем;ὡς ἐμοί (sc. δοκεῖ) Soph., Plat. — как мне кажется;ὡς ᾤετο Xen. — как он думал;ὡς φάτις ἀνδρῶν Soph. — как говорят люди;ὡς τοῦ δαιμονίου προσημαίνοντος Xen. — в соответствии со знамениями божества;ὡς σφίσι δοκέειν Her. — по их мнению;ὡς ἐμοὴ καταφαίνεται εἶναι Her. — как мне представляется;ὡς ἔοικεν, οὐ νεμεῖν ἐμοὴ μοῖραν Soph. — он, кажется, не признает принадлежащего мне права (нередкий оборот, образовавшийся от слияния двух: οὐ νεμεῖ, ὡς ἔοικεν и ἔοικεν οὐ νεμεῖν) ; ὡς ἀπ΄ ὀμμάτων Soph. — судя по виду, на вид3) (с ind., conjct. или opt.) чтоὡς μηδὲν εἰδότ΄ ἴσθι μ΄ ὧν ἀνιστορεῖς Soph. — знай, что мне ничего не известно из того, о чем ты расспрашиваешь;
μέ δείσητε ὡς οὐχ ἡδέως καθευδήσετε Xen. — не бойтесь, что вам неудобно будет спать;ταύτην ποτ΄ οὐκ ἔσθ΄ ὡς γαμεῖς Soph. — ты не сможешь на ней жениться4) (с ind., conjct. или opt.) чтобы, с цельюπαρεσκευάζοντο ὡς πολεμήσοντες Thuc. — (афиняне) готовились к войне;φρύγανα συλλέγειν ὡς ἐπὴ πῦρ Xen. — собирать хворост для костра;ὡς ἡμῖν λέξειαν (v. l. λέξαι) τὰ γενόμενα Xen., — чтобы рассказать нам о происшедшем;ὡς πᾶσιν ἀνθρώποις φόβον παράσχοι τοῦ στρατεῦσαί ποτε ἐπ΄ αὐτόν Xen. — чтобы у всех навсегда отбить охоту воевать против него;ἡνίχ΄ ἱκόμην ὡς μάθοιμι Soph. — когда я пришел узнать;ὡς τί δέ τόδε ; Eur. — к чему это?;5) так какὡς οὕτως ἐχόντων Her. — при таком положении вещей;
τί ποτε λέγεις ; ὡς οὐ μανθάνω Soph. — что это ты говоришь? ибо я не понимаю6) как только, когдаὡς δ΄ ἴδεν, ὣς … Hom. — лишь только он увидел (ее), так …;
ὅ δ΄ εὐθὺς ὡς ἤκουσεν Aesch. — как только он это услышал7) (с conjct. или opt.) всякий раз как8) до тех пор, пока(ὡς ἂν ᾖς οἷος περ εἶ Soph.)
ὡς ἂν ἥλιος ταύτῃ μὲν αἴρῃ Soph. — до тех пор, пока солнце будет здесь восходить9) вследствие чего, так что(ἐνετύγχανον τάφροις, ὡς μέ δύνασθαι διαβαίνειν ἄνευ γεφυρῶν Xen.)
IIadv.1) насколько, поскольку, в какой мере (степени)(ὥς οἱ χεῖρες ἐχάνδανον Hom.)
μή μου προκήδου μᾶσσον, ὡς ἐμοὴ γλυκύ Aesch. — не заботься обо мне больше, чем мне (было бы) приятно;μαλακώτερος ἢ ὡς κάλλιον Plut. — изнеженнее, чем подобает;ὡς ἕκαστος αὐτῶν Her. — кто по каким соображениям, т.е. каждый по тем или иным причинам;ὡς ἐκ τῶν ὑπαρχόντων Thuc. — применительно к обстоятельствам;ὡς (ἐπὴ) τὸ πολύ Plat. — по большей части, чаще всего;ὡς ἐπὴ πλεῖστον Thuc. — как можно больше, всячески;ὡς τὸ ἐπίπαν Her. — вообще, обычно;ὡς ἀληθῶς Plut., ὡς ἐτύμως Aesch. и ὡς ἐτητύμως Soph. — поистине, в действительности;πότερον ὡς ἀληθεστέρως δοκεῖ σοι λέγεσθαι ; Plat. — которое высказывание кажется тебе истиннее?;ἦν δὲ οὐδὲ ἀδύνατος ὡς Λακεδαιμόνιος εἰπεῖν Thuc. — для лакедемонянина он не был лишен красноречия;μακρὰ ὡς γέροντι ὁδός Soph. — долгое для старика путешествие2) (для усиления superl.)ὡς ἂν δυνώμεθα κράτιστα Xen. — изо всех наших сил;
προεῖπον ὡς ἐδύναντο ἀδηλότατα Thuc. — они объявили самым доверительным образом;ὡς ὅτι βέλτιστος Plat. — самый что ни на есть лучший;ὡς ἐν ἐχυρωτάτῳ ποιεῖσιθαί τι Xen. — обеспечить что-л. самым надежным образом3) как, в качестве4) как, каким образомοἶσθ΄ ὡς ποίησον ; Soph. — поступи, знаешь как?;
ὡς ἂν ποιήσῃς Soph. — как бы ты ни поступил5) как бы, якобы, будто (с ind. и opt.)ὡς δέοι τὸν στρατιώτην φοβεῖσθαι μᾶλλον τὸν ἄρχοντα ἢ τοὺς πολεμίους Xen. — (утверждали, что Кир сказал), будто солдат должен бояться (своего) начальника больше, чем неприятелей6) приблизительно, околоὡς τὸ τρίτον μέρος Thuc. — приблизительно треть;παῖς ὡς ἑπταετής Plat. — мальчик лет семи;διὰ σταδίων ὡς πέντε μάλιστα Her. — стадиев приблизительно через пять7) (усилительное в возгласах удивления, нетерпения, пожелания)ὡς ἄνοον κραδίην ἔχες! Hom. — как ты безрассуден!;
ὡς ἀστεῖος ὅ ἄνθρωπος! Plat. — какой обходительный человек!;ἀλλ΄ ὡς πάρεστιν ἄγγελος οὐδείς! Arph. — но ведь нет же ни одного вестника!;ὡς ἔρις ἀπόλοιτο! Hom. — да погибнет вражда!;ὡς ὤφελε ζῆν! Xen. — ах, если бы он жил!;θαυμαστῶς ὡς! Plat. — прямо поразительно!;ἀλλ΄ ὑπερφυῶς ὡς ὁμολογῶ Plat. — да я совершенно согласен;ὑπερφυῶς δέ τὸ χρῆμα ὡς δύσγνωστον φαίνεται! Plat. — ну и до чего же, оказывается, это трудно!;ὡς ταραττέτω πάντα! Arph. — ах, да пусть он перевернет все вверх дном!(τινα Soph., Her., Arph., Thuc.)
αἰεὴ τὸν ὁμοῖον ἄγει θεὸς ὡς τὸν ὁμοῖον погов. Hom. — бог всегда толкает подобного к подобномуIII.ὥςIтж. ὧς adv. так, таким (следующим) образом(ὣς εἰπών Hom.)
ὣς οὖν χρῆ καὴ ἡμᾶς ποιοῦντας Thuc. — так и нам следует поступить;οὐδ΄ ὣς οὐδὲν ἄναρχον κατελείπετο Xen. — и таким образом ни одна часть не осталась без начальникаIIconj. такὣς ἐμείναμεν Ἠῶ Hom. — так мы ждали Зари;
ὡς …, ὥς Hom., Plat., Theocr. — как только …, так;ὥσπερ …ὣς δὲ καί … Plat. — как …, точно так же и …(после слова, к которому относится) = ὡς См. ως (напр., ὄρνιθες ὥς)IV.ὦςV.ὧςдор. adv. (= οὗ См. ου) гдеὧδε …, ὧς Theocr. — там …, где
-
5 πυκνός
πυκνός [(A)], ή, όν, poet. also [full] πῠκῐνός, ή, όν, both forms in [dialect] Ep. (v. infr.) and Lyr., Pi.O.13.52 ([comp] Sup.), B.Fr.1; [dialect] Aeol. [full] πύκνος Sapph.1.11, Alc.Supp.14.9 ( πύκινος is dub. l. Id.82); Trag. [full] πυκνός, exc. S. in lyr., Aj. 1208, Ph. 854; πυκινός once in Com., Eub.38 (s.v.l.): [dialect] Lacon. [comp] Sup. πουκότατος is corrupt in Simm.26.17:—A close, compact.I of a thing with reference to the close union of its parts, close, firm, solid,πυκινὸς θώρηξ Il.15.529
;χλαῖναν πυκνὴν καὶ μεγάλην Od.14.521
;πυκινὸν νέφος Il.5.751
; πυκινὸν λέχος well-stuffed, firm bed, 9.621, Od.7.340;πυκνὸν καὶ μαλακόν Il.14.349
;Ἁρμονίης πυκινῷ κρυφῷ Emp.27.3
;σπάρτα πυκνὰ ἐστραμμένα X.An.4.7.15
;π. δέμας Parm. 8.59
; of a sponge, Hp.Ulc.2;π. ὀστοῦν Pl.Ti. 75b
, cf. Hp.VM22; [ σάρκες] Pl.Ti. 74e; χρυσοῦ πυκνότερον ib. 59b;ἔβενος Thphr.HP1.5.5
;πλεύμων Plu.2.698b
; χωρία ib.650d;πυκινὴν νάπαις Ἄζιλιν Call. Ap.89
; [ὁ ἐλαιὼν] πυκνός ἐστι τοῖς φυτοῖς overgrown with plants, PFay.113.8 (i/ii A.D.);ξοῒς χαρακτὴ π. IG7.3073.104
(Lebad., ii B.C.); of a woman, thick-set, stocky, Sor.1.34.2 narrow, constricted,οὐ διέρχεται.. ἀρκέουσα ἰκμάς.., πυκνῆς τῆς ὁδοῦ ἐούσης Hp.Mul.1.73
;πυκνοὺς ἔχουσι τοὺς πόρους τοῦ σώματος Alex.Aphr.Pr.1.6
.II of the parts of a thing, close-packed, crowded,πυκιναὶ κίνυντο φάλαγγες Il.4.281
; , etc.;πυκινὸν λόχον εἷσαν 4.392
, etc.(v. infr. 111.1);πυκνὰ καρήατα λαῶν 11.309
;πυκνοὶ ἐφέστασαν ἀλλήλοισιν 13.133
, cf. Od.5.480;σταυροῖσιν πυκινοῖσι Il.24.453
;σταυροὺς.. πυκνοὺς καὶ θαμέας Od.14.12
; of thick plumage,πυκινὰ πτερά 5.53
;πτερὰ πυκνά Il.11.454
, 23.879; but πύκνα πτέρα fast-beating wings, Sapph.1.11 (and so perh. Hom. ll. cc.); freq. of thick foliage, ὕλη, λόχμη, θάμνοι, ὄζοι, ῥωπήϊα, δρυμά, πέταλα, Il.18.320, Od.19.439, 5.471, Il.21.245, Od.14.473, 10.150, 19.520;π. νέφεα Hes.Op. 553
; πυκινοῖσι λίθοισι with close-laid stones, Il.16.212; πυκινοῖσι.. βελέεσσι with a thick shower of darts, 11.576;πυκνῆσιν λιθάδεσσιν Od.14.36
;τοξεύματα πολλὰ καὶ π. Hdt.7.218
; πυκνοῖς ὄσσοις δεδορκώς, of Argus, A.Pr. 678; πεπλεκτανημέναι π. δράκουσιν, of the Furies, Id.Ch. 1050; of thick-falling rain, snow, etc.,πυκνῆς ἀκοῦσαι ψακάδος S.Fr. 636
;πυκιναῖς δρόσοις Id.Aj. 1208
(lyr.);πυκνῇ νιφάδι E.Andr. 1129
; π. ῥόος a dense current, Emp.100.14;π. θρίξ X.Cyn.4.6
;π. τρίχες Pl.Prt. 321a
; [ δένδρεα] Hdt.4.22, cf. X.An.4.8.2;τὰ μὲν π... τὰ δὲ μανὰ κατὰ τὴν φυτείαν Thphr.HP1.8.2
.b in Tactics, in close order, opp. ἀραιός, Ascl.Tact.4.1 ([comp] Sup.), Arr.Tact.11.1 ([comp] Comp.).2 of a repeated action, frequent, numerous,πυκνοὺς θεοπρόπους ἴαλλε A.Pr. 658
;τῶν π. φιλημάτων Id.Fr. 135
;ὀδύναι πυκνόταται Hp.VM22
;πυκινῶν κρεγμῶν ἀκροαζομένα Epich.109
(anap.);π. ὁδοὺς ἐλθόντα E.Tr. 235
; π. βαίνων ἤλυσιν, of a blind man, Id.Ph. 844; ἐν πυκνῷ θεοῦ τροχῷ κυκλεῖται on the oft-revolving wheel, S.Fr.871.1; Aër.13; πνεῦμα πυκνότερον quicker breathing, Id.Acut.16;π. σφυγμὸς ἢ μανός Plu.2.136f
; continuous, constant,φῶς Corp.Herm. 16.10
;ἐρωτήμασι πυκνοῖς χρώμενοι Th.7.44
;ἡ.. εἰωθυῖά μοι μαντικὴ.. πάνυ πυκνὴ ἦν Pl.Ap. 40a
;ἐπιθυμίαι π. τε καὶ σφοδραί Id.R. 573e
;τὰς ἐντεύξεις π. ποιεῖσθαι Isoc.1.20
: c. inf., πυκνοτέραν εἰσαφικνεῖσθαι πᾶσιν ἀνθρώποις ποιεῖν τὴν πόλιν more frequently visited by.., X.Vect.5.1 codd.III of artificial union, well put together, compact, strong, πυκινὸς δόμος, χηλός, θύραι, θάλαμος, κευθμῶνες (v. infr. B. 111.1), Il.10.267, Od.13.68, Il.14.167, Od.23.229, 10.283;ἀσπὶς ῥινοῖσιν πυκινή Il.13.804
;π. δῶμα Xenoph.17
: hence, close, concealed,πυκινὸς δόλος Il.6.187
; and so perhaps π. λόχος, v. supr. 11.1.2 in Music, πυκνόν, τό, part of the tetrachord in which the intervals are small, defined asτὸ ἐκ δύο διαστημάτων συνεστηκὸς ἃ συντεθέντα ἔλαττον διάστημα περιέξει τοῦ λειπομένου διαστήματος ἐν τῷ διὰ τεσσάρων Aristox.Harm. p.24M.
, cf. Plu.2.1135b, etc.IV generally, strong of its kind, sore, excessive,ἄτη Il.24.480
;μελεδῶναι Od.19.516
;ἄχος Il.16.599
.V metaph. of the mind, shrewd, wise,πυκιναὶ φρένες 14.294
, cf. Alc.Supp.14.9, B. l.c.;νόος Il.15.461
;μήδεα 3.208
;βουλή 2.55
;ἐφετμή 18.216
;μῦθοι Od.3.23
;ἔπος Il.11.788
; θυμός, βουλαί, Pi.P.4.73, I.7(6).8;φρήν E.IA67
; μήτιδι πυκνῇ Orac. ap. Hdt.7.141, cf. IG3.1320: in Prose,πυκνὴ διάνοια Pl.R. 568a
; τὸ π. terseness of expression, D.H.Th.24.2 of persons, sagacious, shrewd, crafty, cunning,Σίσυφος πυκνότατος παλάμαις Pi.O.13.52
;κύων πυκινώτατον ἑρπετόν Id.Fr. 106
; πυκινοί the wise, S.Ph. 854 (lyr.);πυκνότατον κίναδος Ar.Av. 430
(lyr.); .B Adv. πυκινῶς, and after Hom. πυκνῶς, θύραι or σανίδες πυκινῶς ἀραρυῖαι close or fast shut, Il.9.475, Od.2.344, etc.2 sorely (v. supr. A. IV),πυκινῶς ἀκαχήμενος Il.19.312
, cf. Od.19.95, al.; constantly,ὅταν π. διᾴττωσι X.Cyn.6.22
.3 sagaciously, shrewdly,π. ὑποθήσομαι Od.1.279
, cf. Il.21.293;πυκνῶς ἀνευρεῖν Ar.Th. 438
(lyr., s.v.l.).II neut. sg. and pl., πυκνόν, πυκνά, πυκινόν, πυκινά as Adv., esp. in the sense much, often, πήρην πυκνὰ ῥωγαλέην a much torn wallet, a wallet full of holes, Od.13.438, 17.198;πυκινόν περ ἀχεύων 11.88
;τέττιξ.. καταχεύετ' ἀοιδὴν πυκνόν Hes.Op. 584
: in Prose,πυκνὰ ἐκπίπτει ὦμος Hp.Art.2
;πυκνὰ ἀποβλέπειν Pl.R. 501b
;πυκνὰ στρέφεσθαι X.An.6.1.8
;πυκνὸν ἀναπνεῖν Arist.Rh. 1357b19
; πυκνότερον ἰέναι, παρέρχεσθαι, Pl.R. 328d, D.41.24;πυκνότερα ἐπάγειν Pl.Cra. 420d
. Adv.- οτέρως Lesb.Gramm.23
, PLond.5.1929(iv A.D.): [comp] Sup.πυκνότατα X.Eq.11.11
.2 πυκινὰ φρονεῖν (v. supr. A.V) Od.9.445.III poet. Adv. [full] πύκα [[pron. full] ?πυκνόςX?πυκνόςX], thickly, solidly,θαλάμου πύκα ποιητοῖο 1.436
;π. π. δόμοιο 22.455
;σάκεος π. π. Il.18
. 608;Λυκίων π. θωρηκτάων 12.317
, cf. 15.689, 739;πύλαι π. στιβαρῶς ἀραρυῖαι 12.454
.2 θάλαμος πύκ' ἐβάλλετο with thick-falling darts, 9.588.------------------------------------ -
6 Outside
prep.——————adv.P. and V. ἔξω. ἐκτός, ἐκποδών, V. ἐκτόθεν.From outside: P. and V. ἔξωθεν, V. θύραθεν, ἐκτόθεν.——————adv.——————subs.P. and V. τὸ ἔξω.From the outside those thought wise are in high repute, but within they are the equals of other men: V. ἔξωθέν εἰσιν οἱ δοκοῦντες εὖ φρονεῖν λαμπροὶ, τὰ δʼ ἔνδον πᾶσιν ἀνθρώποις ἴσοι (Eur., And. 330).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Outside
-
7 μνήμη
μνήμη, ης, ἡ (Trag.+) prim. ‘remembrance, memory’.① a recollection that one has of events, opp. of ignoring by forgetting, recollection, memory, w. gen. of someth. (EpArist 159; Just., D. 19, 6 al.) τ. μνήμην τινὸς ποιεῖσθαι recall someth. to mind 2 Pt 1:15 (PFay 19, 10 [11 A.D.] τῶν πραγμάτων μνήμην ποιεῖσθαι=‘hold the things in remembrance’. Likew. schol. on Apollon. Rhod. 4, 839–41a.—The mng. of μ. ποιεῖσθαι, quotable Hdt. et al.; Jos., Ant. 18, 65=‘make mention’ is scarcely applicable here). εἰς τὴν τῶν προηθληκότων μ. in memory of those who have already contested MPol 18:2.② the state of commemorating, remembrance, memorial (Diod S 5, 73, 1 and 23, 15, 2 αἰώνιον μνήμην παρὰ πᾶσιν ἀνθρώποις; testament of Epicurus in Diog. L. 10, 18: a memorial meal εἰς τὴν ἡμῶν μνήμην; ΕΛΛΗΝΙΚΑ 1, 1928, p. 18, 18 festivals are arranged εἰς μνήμην Εὐρυκλέους εὐεργέτου; Jos., Ant. 13, 63) pl. ἡ τρυφὴ καὶ ἀπάτη μνήμας οὐκ ἔχει=have no remembrance = are not long remembered (like Lat. memoriam non habet) Hs 6, 5, 3; μνήμας μεγάλας ἔχειν have a lasting remembrance = live long in remembrance ibid. (cp. Proverbia Aesopi 111 P. μνήμην ἔχειν; EpArist 279).—DELG s.v. μιμνήσκω 6. M-M. TW. Spicq. Sv. -
8 περιβόητος
περιβόητος, ον (βοάω; Soph., Thu. et al.) pert. to being acclaimed far and wide, well known, far famed, celebrated (so Demosth. 34, 29; Menand., Fgm. 402, 3 Kö.; Plut., Ages. 609c [24, 5], Themist. 119 [15, 4]; 2 Macc 2:22; Philo, Mos. 2, 284 εὐσέβεια; Jos., Ant. 6, 165, C. Ap. 1, 315) φιλαδελφία 1 Cl 47:5; (w. σεμνός and πᾶσιν ἀνθρώποις ἀξιαγάπητος) ὄνομα 1:1.—DELG s.v. βοή. -
9 σωτήριος
σωτήριος, ον (σωτήρ; Trag., Thu.+; ins, pap, LXX; TestJob 51:4; Test12Patr, Philo, Joseph.; Just., D. 13, 1; 24, 1; 74, 3) pert. to salvation, saving, delivering, preserving, bringing salvation.ⓐ as adj. ἐπεφάνη ἡ χάρις τοῦ θεοῦ σωτήριος πᾶσιν ἀνθρώποις the grace of God has appeared, bringing salvation to all human beings (ς. τινι as Thu. 7, 64, 2 τοῖς ξύμπασι σωτήριος) Tit 2:11.ⓑ subst., neut. τὸ σωτήριον means of deliverance, then also the deliverance itself (Aeschyl. et al.; Plut., Lucian; Herm. Wr. 10, 15 τοῦτο μόνον σωτήριον ἀνθρώπῳ ἐστίν, ἡ γνῶσις τοῦ θεοῦ; LXX; Jos., Bell. 3, 171; 6, 310 [τὰ σωτήρια of God]; Just., D. 74, 3b.—ταπεινοφρονσύνης ς[ω]τ̣ή[ρ]ιον Did., Gen. 70, 26), in our lit. of Messianic salvation and the one who mediates it. Dg 12:9. W. gen. τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ (TestSim 7:1; cp. TestDan 5:10) Lk 3:6 (Is 40:5); Ac 28:28; 1 Cl 35:12 (Ps 49:23); cp. 18:12 (Ps 50:14); περικεφαλαία τοῦ σωτηρίου Eph 6:17 (Is 59:17). θήσομαι ἐν σωτηρίῳ 1 Cl 15:6 (v.l. σωτηρίᾳ=Ps 11:6).—Also of the σωτήρ himself εὕρομεν τὸ σωτήριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χρ. 36:1. εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου Lk 2:30.—ELohse, Passafest, ’53, 50–56 (‘peace-offering’ in some LXX passages).—DELG s.v. σῶς. M-M. TW. Spicq. -
10 ἐναντίος
ἐναντίος, α, ον (Hom. et al.; ins, pap, LXX; PsSol 8:8; Test12Patr, EpArist, Philo, Joseph.; apolog. except Ar.)① pert. to being opposite in terms of direction, opposite, against, contrary of the wind (X., An. 4, 5, 3; Dio Chrys. 17 [34], 19; Jos., Bell. 3, 421) Mt 14:24; Mk 6:48; Ac 27:4.—ἐξ ἐναντίας (earlier Gk. [Hdt., Thuc.], oft. LXX; B-D-F §241, 1) ἐξ ἐ. τινός opposite someone παρεστηκέναι Mk 15:39 (cp. Sir 37:9).② pert. to being in opposition, opposed, contrary τινί to someone (Pr 14:7) Ἰουδαίων … πᾶσιν ἀνθρώποις ἐναντίων who oppose all people 1 Th 2:15. ἐναντίον εἶναί τινι be opposed to someone τῷ θεῷ B 16:7; ISm 6:2. ἐναντίον ποιεῖν τί τινι (PSI 282, 13 [183 A.D.] μηδὲ ποιῆσαι ἐναντίον τι τῇ αὐτῇ ὑπογραφῇ; Jos., Ant. 2, 43; 5, 169; Just., A II, 4, 3) Ac 28:17. ἐναντία πράσσειν πρὸς τὸ ὄνομά τινος 26:9 (ἐν. πράσσειν as Jos., Ant. 18, 279; 19, 305). ἐν τούτοις τοῖς ἔργοις … καὶ μὴ ἐν τοῖς ἐναντίοις in the contrary (evil) works 2 Cl 4:3 (cp. TestLevi 14:4 ἐναντίας ἐντολὰς διδάσκοντες τοῖς τοῦ θεοῦ δικαιώμασιν).—τὰ ἐναντία the opposite, ἀπολαμβάνειν τὰ ἐναντία παρά τινος receive the opposite fr. someone Hv 5:7 (cp. POxy 1258, 10f [45 A.D.] εὐορκοῦντι μέν μοι εὖ εἴη, ἐπιορκοῦντι δὲ τὰ ἐναντία. Likew. SIG 914, 45; 921, 113; Jos., C. Ap. 2, 37; Just. A I, 43, 5ff; Ath. 3, 2).—ὁ ἐξ ἐναντίας (s. 1 above) the opponent Tit 2:8 (cp. Sext. Emp., Phys. 1, 66 οἱ ἐξ ἐ.; 2, 69, Eth. 125 ; Diog. L. 1, 84; Mitt-Wilck. I/2, 461, 1 πρὸς τὸν ἐξ ἐναντίας; Philo, Aet. M. 7).—DELG s.v. ἄντα. M-M. Sv. -
11 ὑψόω
ὑψόω fut. ὑψώσω; 1 aor. ὕψωσα. Pass.: 1 fut. ὑψωθήσομαι; 1 aor. ὑψώθην; 1 pf. ptc. ὑψωμένος Jer 17:12 (fr. ὕψι ‘on high’, formed like its opposite ταπεινόω; since Hippocr.; also SIG 783, 45 [I B.C.]; PBrem 14, 7 [II A.D.]; LXX; pseudepigr.; Jos., Bell. 1, 146; 3, 171; Mel.)① to lift up spatially, lift up, raise high τινά or τί someone or someth. (Batrach. 81; TestAbr A 9 p. 87, 14 [Stone p. 22]; 10, p. 87, 17 [St. p. 22]; JosAs 12:3; PGM 4, 2395; 2989f) Μωϋσῆς ὕψωσεν τὸν ὄφιν Moses lifted up the serpent by fastening it to a pole in the sight of all J 3:14a. In the same way Christ is lifted up on the cross vs. 14b (Mel., P. 95, 727; cp. Artem. 4, 49 ὑψηλότατον εἶναι τὸν ἐσταυρωμένον; 1, 76 p. 69, 11; 2, 53; Ps.-Callisth. 2, 21, 26 ἔσεσθε περιφανεῖς κ. διάσημοι πᾶσιν ἀνθρώποις ἐπὶ τὸν σταυρὸν κρεμασθέντες [a play on words w. an ambiguous expr. which, by using the word ‘outstanding’, can mean social position as well as being lifted up on a cross before the eyes of all]); for J this ‘lifting up’ is not to be separated fr. the ‘exaltation’ into heaven, since the heavenly exaltation presupposes the earthly 8:28; 12:32 (ἐκ τῆς γῆς; CTorrey, JBL 51, ’32, 320–22)—12:34 (Hdb. on J 3:14; CLattey, Le verbe ὕψ. dans St. Jean: RSR 3, 1912, 597f; CLindeboom, ‘Verhoogd worden’ in Joh. 3:14: GereformTT 15, 1915, 491–98; MBlack, Aramaic Approach3 141; OCullmann, TZ 4, ’48, 365f; WThüsing, Die Erhöhung und Verherrlichung Jesu im J, ’60; JSchaberg, Daniel 7:12 and the NT Passion-Resurrection Predictions, NTS 31, ’85, 208–22 [the Aramaic equivalent of ὑψωθῆναι is אזדקיף, meaning both ‘to be exalted’ and ‘to be crucified or hanged’, 217f]). τῇ δεξιᾷ τοῦ θεοῦ ὑψωθείς exalted (to heaven) by the Power (δεξιός 1b, end) of God Ac 2:33. Marking the transition to sense 2 are passages in which ἕως οὐρανοῦ ὑψωθῆναι is a metaphor for crowning w. the highest honors (cp. PsSol 1:5; ApcEsdr 4:32) Mt 11:23; Lk 10:15.② to cause enhancement in honor, fame, position, power, or fortune, exalt fig. ext. of 1 (Polyb. 5, 26, 12 [opp. ταπεινοῦν]; Plut., Mor. 103e; LXX). God exalts τινά someone (TestJos 1:7; 18:1) ταπεινούς (cp. Ezk 21:31; EpArist 263) Lk 1:52; cp. Js 4:10; 1 Pt 5:6. Pass. (TestReub 6:5; SibOr 3, 582) Mt 23:12b; Lk 14:11b; 18:14b; 2 Cor 11:7.—τοῦτον (i.e. Christ) ὁ θεὸς ἀρχηγὸν ὕψωσεν God has exalted him as leader Ac 5:31. God τὸν λαὸν ὕψωσεν ἐν γῇ Αἰγύπτου has made the people great (in numbers and in power) in Egypt 13:17.—ὑψοῦν ἐαυτόν exalt oneself, consider oneself better than others (TestJos 17:8; Hippol., Ref. 10, 14, 6; cp. ParJer 6:23 ὑψώθη ἡ καρδία ὑμῶν) Mt 23:12a; Lk 14:11a; 18:14a; B 19:3; D 3:9; Hm 11:12; Hs 9, 22, 3.—DELG s.v. ὕψι. M-M. TW. -
12 ἀρέσκω
ἀρέσκω impf. ἤρεσκον; fut. ἀρέσω; 1 aor. ἤρεσα. Mid. impf. ἠρέσκετο (Tat. 2, 1) (s. ἀρεσκεία; Hom.+). In Gk. lit. ἀ. is used in a variety of senses ranging from conciliatory action (s. Od. 22, 55, of satisfaction pledged to Odysseus) to undertaking of civic responsibility that meets with public approval (s. 2 below). Most oft. w. dat. of pers.① to act in a fawning manner, win favor, please, flatter, w. focus on the winning of approval (Aristot., EN 2, 7, 13; 4, 6, 1; Theophr., Char. 5 [e.g. in a dispute the flatterer endeavors to please friend and foe alike; and he will tell foreigners that they speak with greater sense of justice than do his fellow citizens]. That the original sense of basic civility in human relations [s. 2a below] suffered debasement is affirmed by Anaxandrides Com., cited Athen. 6, 255b: τὸ γαρ κολακεύειν νῦν ἀρέσκειν ὄνομʼ ἔχει ‘flattery’ is now called ‘being accommodating’; s. ἀνθρωπαρεσκέω, ἀνθρωπάρεσκος) ἀνθρώποις (Pla., Ep. 4, 321b; Simplicius in Epict. p. 118, 30 ἀρέσκειν ἀνθρώποις βουλόμενος) Gal 1:10ab (conative impf.); 1 Th 2:4 here in both a neg. and a positive sense: ‘flattering’ humans, but ‘pleasing’ God (in the sense of 2 below), who tests (δοκιμάζω) for motivation.② to give pleasure/satisfaction, please, accommodate.ⓐ a favored term in the reciprocity-conscious Mediterranean world, and frequently used in honorary documents to express interest in accommodating others by meeting their needs or carrying out important obligations. Oft. almost serve Nägeli 40. The use of the term in a good sense in our lit. contributes a tone of special worth and diginity to some of the relationships that are depicted. τινί someone τῷ πλησίον Ro 15:2 (w. τὸ ἀγαθόν and οἰκοδομή as decisive semantic components); cp. Hs 5, 2, 7 a servant doing good work. Lord/God ἀ. τ. κυρίῳ 1 Cor 7:32; 1 Th 4:1; inability to do so Ro 8:8; cp. 1 Th 2:15; rather than humans 1 Th 2:4 (s. 1 above); IRo 2:1 (note the semantic problem cited 1 above). God/Lord as commander (military imagery) IPol 6:2; cp. 2 Ti 2:4.—Concern for a broad public is a common theme in honorary documents (e.g. OGI 339, 29f; s. Danker, Benefactor 336f) and other lit. (cp. Demosth., Ep. 3, 27 πᾶσιν ἀ.; Ath. 26:1 τοῖς πολλοῖς ἀρέσκοντες θεοί) πάντα πᾶσιν ἀ. in everything I endeavor to please all, i.e. without deference to one at the expense of another, 1 Cor 10:33 (w. σύμφορον, q.v., along w. συμφέρω, for cultural significance); sim. κατὰ πάντα τρόπον πᾶσιν ἀ. ITr 2:3. (Cp. the negative appraisal 1 Th 2:15.)—Sacrifice of self-interest is a major component of the foregoing theme, hence the caution μὴ ἑαυτῷ ἀ. Ro 15:1, and the exhibition of Jesus as role model vs. 3; cp. 2 Cl 13:1 (w. ἀνθρωπάρεσκος s. 1 above); Hs 9, 22, 1; in a marriage relationship, wife or husband ἀ. τ. γυναικί 1 Cor 7:33; ἀ. τ. ἄνδρι vs. 34.ⓑ of pleasure (without any suggestion of mere amusement) as a condition generated by an action (cp. POxy 1153, 25 ἐὰν αὐτῷ ἀρέσκῃ; PGiss 20, 15). A fine line cannot always be drawn between a focus on endeavor to please and focus on the impact of pleasure produced by the activity. Some of the pass. cited in 2a may equally belong here and some of those included here could be cited above. But the gener. sense in those that follow is satisfaction produced by the behavior of another please God ἀ. θεῷ (Theopomp. [IV B.C.]: 115 Fgm. 344 Jac. τ. θεοῖς ἀ. here the concern is to meet divine expectations; Num 23:27; Ps 68:32; Mal 3:4; Jos., Ant. 6, 164; 13, 289) Ro 8:8; 1 Th 2:15; cp. Hs 5, 2, 7; ἀ. τ. κυρίῳ 1 Cor 7:32 (on these four last pass. s. also a above); 1 Cl 52, 2 (Ps 68, 32); wife/husband 1 Cor 7:33f (s. a above); 2 Ti 2:4; Herod Mt 14:6; Mk 6:22. W. focus on someth. that provides pleasure (Ael. Aristid. 46, 380 D.: θεοῖς ἀρέσκοντα) Hv 1, 4, 2; Hs 5, 6, 6. ἤρεσεν ὁ λόγος ἐνώπιον (for בְּעֵינֵי or לִפְנֵי) τοῦ πλήθους (= τῷ πλήθει) the saying pleased the whole group (cp. 2 Ch 30:4; 1 Macc 6:60; 8:21; Jos., Vi. 238) Ac 6:5 (B-D-F §4, p. 4, 5; 187, 2; 214, 6).—Salome, daughter of Herodias, pleases Herod and his company, and in keeping w. Mediterranean reciprocity system receives her award, in this instance a grisly one Mt 14:6; Mk 6:22.—Implied, i.e. impers. (Philo, Aet. M. 87; Jos., Ant. 14, 205; 207) ἀρέσκει μοι it pleases me (=mihi placet) w. inf. foll. (Hdt. 8, 19; Josh 24:15; 1 Macc 14:23; 15:19; Jos., Ant. 14, 352) Hm 6, 1, 5.—B. 1099. DELG. M-M. TW. Sv. -
13 ἐν
ἐν prep. w. dat. (Hom.+). For lit. s. ἀνά and εἰς, beg. For special NT uses s. AOepke, TW II 534–39. The uses of this prep. are so many and various, and oft. so easily confused, that a strictly systematic treatment is impossible. It must suffice to list the main categories, which will help establish the usage in individual cases. The earliest auditors/readers, not being inconvenienced by grammatical and lexical debates, would readily absorb the context and experience little difficulty.① marker of a position defined as being in a location, in, among (the basic idea, Rob. 586f)ⓐ of the space or place within which someth. is found, in: ἐν τῇ πόλει Lk 7:37. ἐν Βηθλέεμ Mt 2:1. ἐν τῇ ἐρήμῳ 3:1 (Just., D. 19, 5, cp. A I, 12, 6 ἐν ἐρημίᾳ) ἐν τῷ ἱερῷ Ac 5:42. ἐν οἴκῳ 1 Ti 3:15 and very oft. ἐν τοῖς τοῦ πατρός μου in my Father’s house Lk 2:49 and perh. Mt 20:15 (cp. Jos., Ant. 16, 302, C. Ap. 1, 118 ἐν τοῖς τοῦ Διός; PTebt 12, 3; POxy 523, 3; Tob 6:11 S; Goodsp., Probs. 81–83). ἐν τῇ ἀγορᾷ Mt 20:3. ἐν (τῷ) οὐρανῷ in heaven (Arat., Phaen. 10; Diod S 4, 61, 6; Plut., Mor. 359d τὰς ψυχὰς ἐν οὐρανῷ λάμπειν ἄστρα; Tat. 12, 2 τὰ ἄστρα τὰ ἐν αὐτῷ) Ac 2:19 (Jo 3:3); Rv 12:1; IEph 19:2.—W. quotations and accounts of the subject matter of literary works: in (Ps.-Demetr. c. 226 ὡς ἐν τῷ Εὐθυδήμῳ; Simplicius in Epict. p. 28, 37 ἐν τῷ Φαίδωνι; Ammon. Hermiae in Aristot. De Interpret. c. 9 p. 136, 20 Busse ἐν Τιμαίῳ παρειλήφαμεν=we have received as a tradition; 2 Macc 2:4; 1 Esdr 1:40; 5:48; Sir 50:27; Just., A I, 60, 1 ἐν τῷ παρὰ Πλάτωνι Τιμαίῳ) ἐν τῇ ἐπιστολῇ 1 Cor 5:9. ἐν τῷ νόμῳ Lk 24:44; J 1:45. ἐν τοῖς προφήταις Ac 13:40. ἐν Ἠλίᾳ in the story of Elijah Ro 11:2 (Just., D. 120, 3 ἐν τῷ Ἰούδα). ἐν τῷ Ὡσηέ 9:25 (Just., D. 44, 2 ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ). ἐν Δαυίδ in the Psalter ( by David is also prob.: s. 6) Hb 4:7. ἐν ἑτέρῳ προφήτῃ in another prophet B 6:14. Of inner life φανεροῦσθαι ἐν ταῖς συνειδήσεσι be made known to (your) consciences 2 Cor 5:11. ἐν τῇ καρδίᾳ Mt 5:28; 13:19; 2 Cor 11:12 et al.ⓑ on ἐν τῷ ὄρει (X., An. 4, 3, 31; Diod S 14, 16, 2 λόφος ἐν ᾧ=a hill on which; Jos., Ant. 12, 259; Just., D. 67, 9 ἐν ὄρει Χωρήβ) J 4:20f; Hb 8:5 (Ex 25:40). ἐν τῇ ἀγορᾷ in the market Mt 20:3. ἐν τῇ ὁδῷ on the way Mt 5:25. ἐν πλαξίν on tablets 2 Cor 3:3. ἐν ταῖς γωνίαις τῶν πλατειῶν on the street corners Mt 6:5.ⓒ within the range of, at, near (Soph., Fgm. 37 [34 N.2] ἐν παντὶ λίθῳ=near every stone; Artem. 4, 24 p. 217, 19 ἐν Τύρῳ=near Tyre; Polyaenus 8, 24, 7 ἐν τῇ νησῖδι=near the island; Diog. L. 1, 34; 85; 97 τὰ ἐν ποσίν=what is before one’s feet; Jos., Vi. 227 ἐν Χαβωλώ) ἐν τῷ γαζοφυλακείῳ (q.v.) J 8:20. ἐν τῷ Σιλωάμ near the pool of Siloam Lk 13:4. καθίζειν ἐν τῇ δεξιᾷ τινος sit at someone’s right hand (cp. 1 Esdr 4:29) Eph 1:20; Hb 1:3; 8:1.ⓓ among, in (Hom.+; PTebt 58, 41 [111 B.C.]; Sir 16:6; 31:9; 1 Macc 4:58; 5:2; TestAbr B 9 p. 13, 27 [Stone p. 74]; Just., A I, 5, 4 ἐν βαρβάροις) ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ in the generation now living Mk 8:38. ἐν τῷ γένει μου among my people Gal 1:14 (Just., D. 51, 1 al. ἐν τῷ γένει ὑμῶν). ἐν ἡμῖν Hb 13:26. ἐν τῷ ὄχλῳ in the crowd Mk 5:30 (cp. Sir 7:7). ἐν ἀλλήλοις mutually (Thu. 1, 24, 4; Just., D. 101, 3) Ro 1:12; 15:5. ἐν τοῖς ἡγεμόσιν (=among the commanding officers: Diod S 18, 61, 2; Appian, Bell. Civ. 5, 21 §84) Ἰούδα Mt 2:6 et al. ἐν ἀνθρώποις among people (as Himerius, Or. 48 [14], 11; Just., A I, 23, 3, D. 64, 7) Lk 2:14; cp. Ac 4:12.ⓔ before, in the presence of, etc. (cp. Od. 2, 194; Eur., Andr. 359; Pla., Leg. 9, 879b; Demosth. 24, 207; Polyb. 5, 39, 6; Epict. 3, 22, 8; Appian, Maced. 18 §2 ἐν τοῖς φίλοις=in the presence of his friends; Sir 19:8; Jdth 6:2; PPetr. II, 4 [6], 16 [255/254 B.C.] δινὸν γάρ ἐστιν ἐν ὄχλῳ ἀτιμάζεσθαι=before a crowd) σοφίαν λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις in the presence of mature (i.e. spiritually sophisticated) adults 1 Cor 2:6 (cp. Simplicius in Epict. p. 131, 20 λέγειν τὰ θεωρήματα ἐν ἰδιώταις). ἐν τ. ὠσὶν ὑμῶν in your hearing Lk 4:21 (cp. Judg 17:2; 4 Km 23:2; Bar 1:3f), where the words can go linguistically just as well w. πεπλήρωται as w. ἡ γραφὴ αὕτη (this passage of scripture read in your hearing). ἐν ὀφθαλμοῖς τινος in someone’s eyes, i.e. judgment (Wsd 3:2; Sir 8:16; Jdth 3:4; 12:14; 1 Macc 1:12) Mt 21:42 (Ps 117:23). ἔν τινι in the same mng. as early as Trag. (Soph., Oed. C. 1213 ἐν ἐμοί=in my judgment, Ant. 925 ἐν θεοῖς καλά; also Pla., Prot. 337b; 343c) ἐν ἐμοί 1 Cor 14:11; possibly J 3:21 (s. 4c below) and Jd 1 belong here.—In the ‘forensic’ sense ἔν τινι can mean in someone’s court or forum (Soph., Ant. 459; Pla., Gorg. 464d, Leg. 11, 916b; Ael. Aristid. 38, 3 K.=7 p. 71 D.; 46 p. 283, 334 D.; Diod S 19, 51, 4; Ps.-Heraclit., Ep. 4, 6; but in several of these pass. the mng. does not go significantly beyond ‘in the presence of’ [s. above]) ἐν ὑμῖν 1 Cor 6:2 ( by you is also tenable; s. 6 below).ⓕ esp. to describe certain processes, inward: ἐν ἑαυτῷ to himself, i.e. in silence, διαλογίζεσθαι Mk 2:8; Lk 12:17; διαπορεῖν Ac 10:17; εἰδέναι J 6:61; λέγειν Mt 3:9; 9:21; Lk 7:49; εἰπεῖν 7:39 al.; ἐμβριμᾶσθαι J 11:38.② marker of a state or condition, inⓐ of being clothed and metaphors assoc. with such condition in, with (Hdt. 2, 159; X., Mem. 3, 11, 4; Diod S 1, 12, 9; Herodian 2, 13, 3; Jdth 10:3; 1 Macc 6:35; 2 Macc 3:33) ἠμφιεσμένον ἐν μαλακοῖς dressed in soft clothes Mt 11:8. περιβάλλεσθαι ἐν ἱματίοις Rv 3:5; 4:4. ἔρχεσθαι ἐν ἐνδύμασι προβάτων come in sheep’s clothing Mt 7:15. περιπατεῖν ἐν στολαῖς walk about in long robes Mk 12:38 (Tat. 2, 1 ἐν πορφυρίδι περιπατῶν); cp. Ac 10:30; Mt 11:21; Lk 10:13. ἐν λευκοῖς in white (Artem. 2, 3; 4, 2 ἐν λευκοῖς προϊέναι; Epict. 3, 22, 1) J 20:12; Hv 4, 2, 1. Prob. corresp. ἐν σαρκί clothed in flesh (cp. Diod S 1, 12, 9 deities appear ἐν ζῴων μορφαῖς) 1 Ti 3:16; 1J 4:2; 2J 7. ἐν πάσῃ τῇ δόξῃ αὐτοῦ in all his glory Mt 6:29 (cp. 1 Macc 10:86). ἐν τ. δόξῃ τοῦ πατρός clothed in his Father’s glory 16:27; cp. 25:31; Mk 8:38; Lk 9:31.ⓑ of other states and conditions (so freq. w. γίνομαι, εἰμί; Attic wr.; PPetr II, 11 [1], 8 [III B.C.] γράφε, ἵνα εἰδῶμεν ἐν οἷς εἶ; 39 [g], 16; UPZ 110, 176 [164 B.C.] et al.; LXX; Just., A I, 13, 2 πάλιν ἐν ἀφθαρσίᾳ γενέσθαι; 67, 6 τοῖς ἐν χρείᾳ οὖσι; Tat. 20, 1f οὐκ ἔστι γὰρ ἄπειρος ὁ οὐρανός, … πεπερασμένος δὲ καὶ ἐν τέρματι; Mel., HE 4, 26, 6 ἐν … λεηλασίᾳ ‘plundering’): ὑπάρχων ἐν βασάνοις Lk 16:23. ἐν τῷ θανάτῳ 1J 3:14. ἐν ζωῇ Ro 5:10. ἐν τοῖς δεσμοῖς Phlm 13 (Just., A II, 2, 11 ἐν δ. γενέσθαι). ἐν πειρασμοῖς 1 Pt 1:6; ἐν πολλοῖς ὢν ἀστοχήμασι AcPlCor 2:1. ἐν ὁμοιώματι σαρκός Ro 8:3. ἐν πολλῷ ἀγῶνι 1 Th 2:2. ἐν φθορᾷ in a state of corruptibility 1 Cor 15:42. ἐν ἑτοίμῳ ἔχειν 2 Cor 10:6 (cp. PEleph 10, 7 [223/222 B.C.] τ. λοιπῶν ἐν ἑτοίμῳ ὄντων; PGen 76, 8; 3 Macc 5:8); ἐν ἐκστάσει in a state of trance Ac 11:5 (opp. Just., D, 115, 3 ἐν καταστάσει ὤν). Of qualities: ἐν πίστει κ. ἀγάπῃ κ. ἁγιασμῷ 1 Ti 2:15; ἐν κακίᾳ καὶ φθόνῳ Tit 3:3; ἐν πανουργίᾳ 2 Cor 4:2; ἐν εὐσεβείᾳ καὶ σεμνότητι 1 Ti 2:2; ἐν τῇ ἀνοχῇ τοῦ θεοῦ Ro 3:26; ἐν μυστηρίῳ 1 Cor 2:7; ἐν δόξῃ Phil 4:19.③ marker of extension toward a goal that is understood to be within an area or condition, into: ἐν is somet. used w. verbs of motion where εἰς would normally be expected (Diod S 23, 8, 1 Ἄννων ἐπέρασε ἐν Σικελίᾳ; Hero I 142, 7; 182, 4; Paus. 7, 4, 3 διαβάντες ἐν τῇ Σάμῳ; Epict. 1, 11, 32; 2, 20, 33; Aelian, VH 4, 18; Vett. Val. 210, 26; 212, 6 al., s. index; Pel.-Leg. 1, 4; 5; 2, 1; PParis 10, 2 [145 B.C.] ἀνακεχώρηκεν ἐν Ἀλεξανδρείᾳ; POxy 294, 4; BGU 22, 13; Tob 5:5 BA; 1 Macc 10:43; TestAbr B 2 p. 106, 23=Stone p. 60 [s. on the LXX Thackeray 25]; πέμψον αὐτοὺς ἐν πολέμῳ En 10:9; TestAbr A 6 p. 83, 22 [Stone p. 14] δάκρυα … ἐν τῷ νιπτῆρι πίπτοντα): εἰσέρχεσθαι Lk 9:46; Rv 11:11; ἀπάγειν GJs 6:1; ἀνάγειν 7:1; εἰσάγειν 10:1; καταβαίνειν J 5:3 (4) v.l.; ἀναβαίνειν GJs 22:13; ἀπέρχεσθαι (Diod S 23, 18, 5) Hs 1:6; ἥκειν GJs 5:1; ἀποστέλλειν 25:1. To be understood otherwise: ἐξῆλθεν ὁ λόγος ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδαίᾳ the word went out = spread in all Judaea Lk 7:17; likew. 1 Th 1:8. The metaphorical expr. ἐπιστρέψαι ἀπειθεῖς ἐν φρονήσει δικαίων turn the disobedient to the wisdom of the righteous Lk 1:17 is striking but consistent w. the basic sense of ἐν. S. also γίνομαι, δίδωμι, ἵστημι, καλέω, and τίθημι. ἐν μέσῳ among somet. answers to the question ‘whither’ (B-D-F §215, 3) Mt 10:16; Lk 10:3; 8:7.④ marker of close association within a limit, inⓐ fig., of pers., to indicate the state of being filled w. or gripped by someth.: in someone=in one’s innermost being ἐν αὐτῷ κατοικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα in him dwells all the fullness Col 2:9. ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα (prob. to be understood as local, not instrumental, since ἐν αὐ. would otherwise be identical w. διʼ αὐ. in the same vs.) everything was created in association with him 1:16 (cp. M. Ant. 4, 23 ἐν σοὶ πάντα; Herm. Wr. 5, 10; AFeuillet, NTS 12, ’65, 1–9). ἐν τῷ θεῷ κέκρυπται ἡ ζωὴ ὑμῶν your life is hid in God 3:3; cp. 2:3. Of sin in humans Ro 7:17f; cp. κατεργάζεσθαι vs. 8. Of Christ who, as a spiritual being, fills people so as to be in charge of their lives 8:10; 2 Cor 13:5, abides J 6:56, lives Gal 2:20, and takes form 4:19 in them. Of the divine word: οὐκ ἔστιν ἐν ἡμῖν 1J 1:10; μένειν ἔν τινι J 5:38; ἐνοικεῖν Col 3:16. Of God’s spirit: οἰκεῖν (ἐνοικεῖν) ἔν τινι Ro 8:9, 11; 1 Cor 3:16; 2 Ti 1:14. Of spiritual gifts 1 Ti 4:14; 2 Ti 1:6. Of miraculous powers ἐνεργεῖν ἔν τινι be at work in someone Mt 14:2; Mk 6:14; ποιεῖν ἔν τινι εὐάρεστον Hb 13:21. The same expr. of God or evil spirits, who somehow work in people: 1 Cor 12:6; Phil 2:13; Eph 2:2 al.ⓑ of the whole, w. which the parts are closely joined: μένειν ἐν τῇ ἀμπέλῳ remain in the vine J 15:4. ἐν ἑνὶ σώματι μέλη πολλὰ ἔχομεν in one body we have many members Ro 12:4. κρέμασθαι ἔν τινι depend on someth. Mt 22:40.ⓒ esp. in Paul. or Joh. usage, to designate a close personal relation in which the referent of the ἐν-term is viewed as the controlling influence: under the control of, under the influence of, in close association with (cp. ἐν τῷ Δαυιδ εἰμί 2 Km 19:44): of Christ εἶναι, μένειν ἐν τῷ πατρί (ἐν τῷ θεῷ) J 10:38; 14:10f (difft. CGordon, ‘In’ of Predication or Equivalence: JBL 100, ’81, 612f); and of Christians 1J 3:24; 4:13, 15f; be or abide in Christ J 14:20; 15:4f; μένειν ἐν τῷ υἱῷ καὶ ἐν τῷ πατρί 1J 2:24. ἔργα ἐν θεῷ εἰργασμένα done in communion with God J 3:21 (but s. 1e above).—In Paul the relation of the individual to Christ is very oft. expressed by such phrases as ἐν Χριστῷ, ἐν κυρίῳ etc., also vice versa (FNeugebauer, NTS 4, ’57/58, 124–38; AWedderburn, JSNT 25, ’85, 83–97) ἐν ἐμοὶ Χριστός Gal 2:20, but here in the sense of a above.—See, e.g., Dssm., D. ntl. Formel ‘in Christo Jesu’ 1892; EWeber, D. Formel ‘in Chr. Jesu’ u. d. paul. Christusmystik: NKZ 31, 1920, 213ff; LBrun, Zur Formel ‘in Chr. Jesus’ im Phil: Symbolae Arctoae 1, 1922, 19–37; MHansen, Omkring Paulus-Formeln ‘i Kristus’: TK 4/10, 1929, 135–59; HBöhlig, ʼΕν κυρίῳ: GHeinrici Festschr. 1914, 170–75; OSchmitz, D. Christusgemeinschaft d. Pls2 ’56; AWikenhauser, D. Christusmystik d. Pls2 ’56; KMittring, Heilswirklichkeit b. Pls; Beitrag z. Verständnis der unio cum Christo in d. Plsbriefen 1929; ASchweitzer, D. Mystik d. Ap. Pls 1930 (Eng. tr., WMontgomery, The Myst. of Paul the Ap., ’31); WSchmauch, In Christus ’35; BEaston, Pastoral Ep. ’47, 210f; FBüchsel, ‘In Chr.’ b. Pls: ZNW 42, ’49, 141–58. Also HKorn, D. Nachwirkungen d. Christusmystik d. Pls in den Apost. Vätern, diss. Berlin 1928; EAndrews, Interpretation 6, ’52, 162–77; H-LParisius, ZNW 49, ’58, 285–88 (10 ‘forensic’ passages); JAllan, NTS 5, ’58/59, 54–62 (Eph), ibid. 10, ’63, 115–21 (pastorals); FNeugebauer, In Christus, etc. ’61; MDahl, The Resurrection of the Body ( 1 Cor 15) ’62, 110–13.—Paul has the most varied expressions for this new life-principle: life in Christ Ro 6:11, 23; love in Christ 8:39; grace, which is given in Christ 1 Cor 1:4; freedom in Chr. Gal 2:4; blessing in Chr. 3:14; unity in Chr. vs. 28. στήκειν ἐν κυρίῳ stand firm in the Lord Phil 4:1; εὑρεθῆναι ἐν Χ. be found in Christ 3:9; εἶναι ἐν Χ. 1 Cor 1:30; οἱ ἐν Χ. Ro 8:1.—1 Pt 5:14; κοιμᾶσθαι ἐν Χ., ἀποθνῄσκειν ἐν κυρίῳ 1 Cor 15:18.—Rv 14:13; ζῳοποιεῖσθαι 1 Cor 15:22.—The formula is esp. common w. verbs that denote a conviction, hope, etc. πεποιθέναι Gal 5:10; Phil 1:14; 2 Th 3:4. παρρησίαν ἔχειν Phlm 8. πέπεισμαι Ro 14:14. ἐλπίζειν Phil 2:19. καύχησιν ἔχειν Ro 15:17; 1 Cor 15:31. τὸ αὐτὸ φρονεῖν Phil 4:2. ὑπακούειν Eph 6:1. λαλεῖν 2 Cor 2:17; 12:19. ἀλήθειαν λέγειν Ro 9:1. λέγειν καὶ μαρτύρεσθαι Eph 4:17. But also apart fr. such verbs, in numerous pass. it is used w. verbs and nouns of the most varied sort, often without special emphasis, to indicate the scope within which someth. takes place or has taken place, or to designate someth. as being in close assoc. w. Christ, and can be rendered, variously, in connection with, in intimate association with, keeping in mind ἁγιάζεσθαι 1 Cor 1:2, or ἅγιος ἐν Χ. Phil 1:1; ἀσπάζεσθαί τινα 1 Cor 16:19. δικαιοῦσθαι Gal 2:17. κοπιᾶν Ro 16:12. παρακαλεῖν 1 Th 4:1. προσδέχεσθαί τινα Ro 16:2; Phil 2:29. χαίρειν 3:1; 4:4, 10. γαμηθῆναι ἐν κυρίῳ marry in the Lord=marry a Christian 1 Cor 7:39. προϊστάμενοι ὑμῶν ἐν κυρίῳ your Christian leaders (in the church) 1 Th 5:12 (but s. προί̈στημι 1 and 2).—εὐάρεστος Col 3:20. νήπιος 1 Cor 3:1. φρόνιμος 4:10. παιδαγωγοί vs. 15. ὁδοί vs. 17. Hence used in periphrasis for ‘Christian’ οἱ ὄντες ἐν κυρίῳ Ro 16:11; ἄνθρωπος ἐν Χ. 2 Cor 12:2; αἱ ἐκκλησίαι αἱ ἐν Χ. Gal 1:22; 1 Th 2:14; νεκροὶ ἐν Χ. 4:16; ἐκλεκτός Ro 16:13. δόκιμος vs. 10. δέσμιος Eph 4:1. πιστὸς διάκονος 6:21; ἐν Χ. γεννᾶν τινα become someone’s parent in the Christian life 1 Cor 4:15. τὸ ἔργον μου ὑμεῖς ἐστε ἐν κυρίῳ 9:1.—The use of ἐν πνεύματι as a formulaic expression is sim.: ἐν πν. εἶναι be under the impulsion of the spirit, i.e. the new self, as opposed to ἐν σαρκί under the domination of the old self Ro 8:9; cp. ἐν νόμῳ 2:12. λαλεῖν speak under divine inspiration 1 Cor 12:3. ἐγενόμην ἐν πνεύματι I was in a state of inspiration Rv 1:10; 4:2; opp. ἐν ἑαυτῷ γενόμενος came to himself Ac 12:11 (cp. X., An. 1, 5, 17 et al.).—The expr. ἐν πν. εἶναι is also used to express the idea that someone is under the special infl. of a good or even an undesirable spirit: Mt 22:43; Mk 12:36; Lk 2:27; 1 Cor 12:3; Rv 17:3; 21:10. ἄνθρωπος ἐν πν. ἀκαθάρτῳ (ὤν) Mk 1:23 (s. GBjörck, ConNeot 7, ’42, 1–3).—ἐν τῷ πονηρῷ κεῖσθαι be in the power of the evil one 1J 5:19. οἱ ἐν νόμῳ those who are subject to the law Ro 3:19. ἐν τῷ Ἀδὰμ ἀποθνῄσκειν die because of a connection w. Adam 1 Cor 15:22.—On the formula ἐν ὀνόματι (Χριστοῦ) s. ὄνομα 1, esp. dγג. The OT is the source of the expr. ὀμνύναι ἔν τινι swear by someone or someth. (oft. LXX) Mt 5:34ff; 23:16, 18ff; Rv 10:6; παραγγέλλομέν σοι ἐν Ἰησοῦ Ac 19:14 v.l. The usage in ὁμολογεῖν ἔν τινι acknowledge someone Mt 10:32; Lk 12:8 (s. ὁμολογέω 4b) is Aramaic.⑤ marker introducing means or instrument, with, a construction that begins w. Homer (many examples of instrumental ἐν in Radermacher’s edition of Ps.-Demetr., Eloc. p. 100; Reader, Polemo p. 258) but whose wide currency in our lit. is partly caused by the infl. of the LXX, and its similarity to the Hebr. constr. w. בְּ (B-D-F §219; Mlt. 104; Mlt-H. 463f; s. esp. M-M p. 210).ⓐ it can serve to introduce persons or things that accompany someone to secure an objective: ‘along with’α. pers., esp. of a military force, w. blending of associative (s. 4) and instrumental idea (1 Macc 1:17; 7:14, 28 al.): ἐν δέκα χιλιάσιν ὑπαντῆσαι meet, w. 10,000 men Lk 14:31 (cp. 1 Macc 4:6, 29 συνήντησεν αὐτοῖς Ἰούδας ἐν δέκα χιλιάσιν ἀνδρῶν). ἦλθεν ἐν μυριάσιν αὐτοῦ Jd 14 (cp. Jdth 16:3 ἦλθεν ἐν μυριάσι δυνάμεως αὐτοῦ).β. impers. (oft. LXX; PTebt 41, 5 [c. 119 B.C.]; 16, 14 [114 B.C.]; 45, 17 al., where people rush into the village or the house ἐν μαχαίρῃ, ἐν ὅπλοις). (Just., D. 86, 6 τῆς ἀξίνης, ἐν ἧ πεπορευμένοι ἦσαν … κόψαι ξύλα) ἐν ῥάβδῳ ἔρχεσθαι come with a stick (as a means of discipline) 1 Cor 4:21 (cp. Lucian, Dial. Mort. 23, 3 Ἑρμῆν καθικόμενον ἐν τῇ ῥάβδῳ; Gen 32:11; 1 Km 17:43; 1 Ch 11:23; Dssm., B 115f [BS 120]). ἐν πληρώματι εὐλογίας with the full blessing Ro 15:29. ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ Mt 16:28. ἐν αἵματι Hb 9:25 (cp. Mi 6:6). ἐν τῷ ὕδατι καὶ ἐν τῷ αἵματι 1J 5:6. ἐν πνεύματι καὶ δυνάμει τοῦ Ἠλίου equipped w. the spirit and power of Elijah Lk 1:17. φθάνειν ἐν τῷ εὐαγγελίῳ come with the preaching of the gospel 2 Cor 10:14. μὴ ἐν ζύμῃ παλαιᾷ not burdened w. old leaven 1 Cor 5:8.ⓑ it can serve to express means or instrumentality in terms of location for a specific action (cp. TestAbr A 12 p. 91, 5f [Stone p. 30] κρατῶν ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ ζυγόν; Tat. 9, 2 οἱ ἐν τοῖς πεσσοῖς ἀθύροντες ‘those who play w. gaming pieces’ [as, e.g., in backgammon]): κατακαίειν ἐν πυρί Rv 17:16 (cp. Bar 1:2; 1 Esdr 1:52; 1 Macc 5:5 al.; as early as Il. 24, 38; cp. POxy 2747, 74; Aelian, HA 14, 15. Further, the ἐν Rv 17:16 is not textually certain). ἐν ἅλατι ἁλίζειν, ἀρτύειν Mt 5:13; Mk 9:50; Lk 14:34 (s. M-M p. 210; WHutton, ET 58, ’46/47, 166–68). ἐν τῷ αἵματι λευκαίνειν Rv 7:14. ἐν αἵματι καθαρίζειν Hb 9:22. ἐν ῥομφαίᾳ ἀποκτείνειν kill with the sword Rv 6:8 (1 Esdr 1:50; 1 Macc 2:9; cp. 3:3; Jdth 16:4; ἀπολεῖ ἐν ῥομφαίᾳ En 99:16; 4 [6] Esdr [POxy 1010] ἐν ῥ. πεσῇ … πεσοῦνται ἐν μαχαίρῃ; cp. Lucian, Hist. Conscrib. 12 ἐν ἀκοντίῳ φονεύειν). ἐν μαχαίρῃ πατάσσειν Lk 22:49 (διχοτομήσατε … ἐν μ. GrBar 16:3); ἐν μ. ἀπόλλυσθαι perish by the sword Mt 26:52. ποιμαίνειν ἐν ῥάβδῳ σιδηρᾷ Rv 2:27; 12:5; 19:15 (s. ποιμαίνω 2aγ and cp. PGM 36, 109). καταπατεῖν τι ἐν τοῖς ποσίν tread someth. w. the feet Mt 7:6 (cp. Sir 38:29). δύο λαοὺς βλέπω ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς μου I see two peoples with my eyes GJs 17:2 (ἐν ὀφθαλμοῖσιν ὀρᾶν=see with the eyes: cp. Il. 1, 587; Od. 8, 459; Callinus [VII B.C.], Fgm. 1, 20 Diehl2). ποιεῖν κράτος ἐν βραχίονι do a mighty deed w. one’s arm Lk 1:51 (cp. Sir 38:30); cp. 11:20. δικαιοῦσθαι ἐν τῷ αἵματι be justified by the blood Ro 5:9. ἐν ἁγιασμῷ πνεύματος 2 Th 2:13; 1 Pt 1:2; ἐν τ. παρακλήσει 2 Cor 7:7. εὐλογεῖν ἐν εὐλογίᾳ Eph 1:3. λαλοῦντες ἑαυτοῖς ἐν ψάλμοις 5:19. ἀσπάσασθαι … ἐν εὐχῇ greet w. prayer GJs 24:1. Of intellectual process γινώσκειν ἔν τινι know or recognize by someth. (cp. Thuc. 7, 11, 1 ἐν ἐπιστολαῖς ἴστε; Sir 4:24; 11:28; 26:29) J 13:35; 1J 3:19; cp. ἐν τῇ κλάσει τοῦ ἄρτου in the breaking of bread Lk 24:35 (s. 10c).—The ἐν which takes the place of the gen. of price is also instrumental ἠγόρασας ἐν τῷ αἵματί σου Rv 5:9 (cp. 1 Ch 21:24 ἀγοράζω ἐν ἀργυρίῳ).—ἐν ᾧ whereby Ro 14:21.—The idiom ἀλλάσσειν, μεταλλάσσειν τι ἔν τινι exchange someth. for someth. else Ro 1:23, 25 (cp. Ps 105:20) is not un-Greek (Soph., Ant. 945 Danaë had to οὐράνιον φῶς ἀλλάξαι ἐν χαλκοδέτοις αὐλαῖς=change the heavenly light for brass-bound chambers).⑥ marker of agency: with the help of (Diod S 19, 46, 4 ἐν τοῖς μετέχουσι τοῦ συνεδρίου=with the help of the members of the council; Philostrat., Vi. Apoll. 7, 9 p. 259, 31 ἐν ἐκείνῳ ἑαλωκότες) ἐν τῷ ἄρχοντι τ. δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια Mt 9:34. ἐν ἑτερογλώσσοις λαλεῖν 1 Cor 14:21. κρίνειν τ. οἰκουμένην ἐν ἀνδρί Ac 17:31 (cp. SIG2 850, 8 [173/172 B.C.] κριθέντω ἐν ἄνδροις τρίοις; Synes., Ep. 91 p. 231b ἐν ἀνδρί); perh. 1 Cor 6:2 (s. 1e); ἀπολύτρωσις ἐν Χρ. redemption through Christ Ro 3:24 (cp. ἐν αὐτῷ σωθήσεσθε Just., A I, 60, 3).⑦ marker of circumstance or condition under which someth. takes place: ἐν ᾧ κρίνεις Ro 2:1 (but s. B-D-F §219, 2); ἐν ᾧ δοκιμάζει 14:22; ἐν ᾧ καυχῶνται 2 Cor 11:12; ἐν ᾧ τις τολμᾷ 11:21; ἐν ᾧ καταλαλοῦσιν whereas they slander 1 Pt 2:12, cp. 3:16 (on these Petrine pass. s. also ὅς 1k); ἐν ᾧ ξενίζονται in view of your changed attitude they consider it odd 4:4. ἐν ᾧ in 3:19 may similarly refer to a changed circumstance, i.e. from death to life (WDalton, Christ’s Proclamation to the Spirits, ’65, esp. 135–42: ‘in this sphere, under this influence’ [of the spirit]). Other possibilities: as far as this is concerned: πνεῦμα• ἐν ᾧ spirit; as which (FZimmermann, APF 11, ’35, 174 ‘meanwhile’ [indessen]; BReicke, The Disobedient Spirits and Christian Baptism, ’46, 108–15: ‘on that occasion’=when he died).—Before a substantive inf. (oft. LXX; s. KHuber, Unters. über den Sprachchar. des griech. Lev., diss. Zürich 1916, 83): in that w. pres. inf. (POxy 743, 35 [2 B.C.] ἐν τῷ δέ με περισπᾶσθαι οὐκ ἠδυνάσθην συντυχεῖν Ἀπολλωνίῳ; Just., D. 10, 3 ἐν τῷ μήτε σάββατα τηρεῖν μήτε …) βασανιζομένους ἐν τῷ ἐλαύνειν as they were having rough going in the waves=having a difficult time making headway Mk 6:48. ἐθαύμαζον ἐν τῷ χρονίζειν … αὐτόν they marveled over his delay Lk 1:21. ἐν τῷ τὴν χεῖρα ἐκτείνειν σε in that you extend your hand Ac 4:30; cp. 3:26; Hb 8:13. W. aor. inf. ἐν τῷ ὑποτάξαι αὐτῷ τὰ πάντα Hb 2:8. Somet. the circumstantial and temporal (s. 7 and 10) uses are so intermingled that it is difficult to decide between them; so in some of the pass. cited above, and also Hv 1, 1, 8 et al. (B-D-F §404, 3; Rob. 1073).—WHutton, Considerations for the Translation of ἐν, Bible Translator 9, ’58, 163–70; response by NTurner, ibid. 10, ’59, 113–20.—On ἐν w. article and inf. s. ISoisalon-Soininen, Die Infinitive in der LXX, ’65, 80ff.⑧ marker denoting the object to which someth. happens or in which someth. shows itself, or by which someth. is recognized, to, by, in connection with: ζητεῖν τι ἔν τινι require someth. in the case of someone 1 Cor 4:2; cp. ἐν ἡμῖν μάθητε so that you might learn in connection w. us vs. 6. Cp. Phil 1:30. ἵνα οὕτως γένηται ἐν ἐμοί that this may be done in my case 1 Cor 9:15 (Just., D. 77, 3 τοῦτο γενόμενον ἐν τῷ ἡμετέρῳ Χριστῷ). ἐδόξαζον ἐν ἐμοὶ τὸν θεόν perh. they glorified God in my case Gal 1:24, though because of me and for me are also possible. μήτι ἐν ἐμοὶ ἀνεκεφαλαιώθη ἡ ἱστορία GJs 13:1 (s. ἀνακεφαλαιόω 1). ποιεῖν τι ἔν τινι do someth. to (with) someone (Epict., Ench. 33, 12; Ps.-Lucian, Philopatr. 18 μὴ ἑτεροῖόν τι ποιήσῃς ἐν ἐμοί; Gen 40:14; Jdth 7:24; 1 Macc 7:23) Mt 17:12; Lk 23:31. ἐργάζεσθαί τι ἔν τινι Mk 14:6. ἔχειν τι ἔν τινι have someth. in someone J 3:15 (but ἐν αὐτῷ is oft. constr. w. πιστεύων, cp. v.l.); cp. 14:30 (s. BNoack, Satanas u. Soteria ’48, 92). ἵνα δικαιοσύνης ναὸν ἐν τῷ ἰδίῳ σώματι ἀναδείξῃ AcPlCor 2:17 (s. ἀναδείκνυμι 1).—For the ordinary dat. (Diod S 3, 51, 4 ἐν ἀψύχῳ ἀδύνατον=it is impossible for a lifeless thing; Ael. Aristid. 49, 15 K.=25 p. 492 D.: ἐν Νηρίτῳ θαυμαστὰ ἐνεδείξατο=[God] showed wonderful things to N.; 53 p. 629 D.: οὐ γὰρ ἐν τοῖς βελτίστοις εἰσὶ παῖδες, ἐν δὲ πονηροτάτοις οὐκέτι=it is not the case that the very good have children, and the very bad have none [datives of possession]; 54 p. 653 D.: ἐν τ. φαύλοις θετέον=to the bad; EpJer 66 ἐν ἔθνεσιν; Aesop, Fab. 19, 8 and 348a, 5 v.l. Ch.) ἀποκαλύψαι τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἐν ἐμοί Gal 1:16. φανερόν ἐστιν ἐν αὐτοῖς Ro 1:19 (Aesop 15c, 11 Ch. τ. φανερὸν ἐν πᾶσιν=evident to all). ἐν ἐμοὶ βάρβαρος (corresp. to τῷ λαλοῦντι βάρβ.) 1 Cor 14:11 (Amphis Com. [IV B.C.] 21 μάταιός ἐστιν ἐν ἐμοί). δεδομένον ἐν ἀνθρώποις Ac 4:12. θεῷ … ἐν ἀνθρώποις Lk 2:14.—Esp. w. verbs of striking against: προσκόπτω, πταίω, σκανδαλίζομαι; s. these entries.⑨ marker of cause or reason, because of, on account of (PParis 28, 13=UPZ 48, 12f [162/161 B.C.] διαλυόμενοι ἐν τῷ λιμῷ; Ps 30:11; 1 Macc 16:3 ἐν τῷ ἐλέει; 2 Macc 7:29; Sir 33:17)ⓐ gener. ἁγιάζεσθαι ἔν τινι Hb 10:10; 1 Cor 7:14. ἐν τ. ἐπιθυμίαις τῶν καρδιῶν Ro 1:24; perh. ἐν Ἰσαὰκ κληθήσεταί σοι σπέρμα 9:7; Hb 11:18 (both Gen 21:12). ἐν τῇ πολυλογίᾳ αὐτῶν because of their many words Mt 6:7. ἐν τούτῳ πιστεύομεν this is the reason why we believe J 16:30; cp. Ac 24:16; 1 Cor 4:4 (Just., D. 68, 7 οὐχὶ καὶ ἐν τούτῳ δυσωπήσω ὑμᾶς μὴ πείθεσθαι τοῖς διδασκάλοις ὑμῶν=‘surely you will be convinced by this [argument] to lose confidence in your teachers, won’t you?’); perh. 2 Cor 5:2. Sim., of the occasion: ἔφυγεν ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ at this statement Ac 7:29; cp. 8:6. W. attraction ἐν ᾧ = ἐν τούτῳ ὅτι for the reason that = because Ro 8:3; Hb 2:18; 6:17.ⓑ w. verbs that express feeling or emotion, to denote that toward which the feeling is directed; so: εὐδοκεῖν (εὐδοκία), εὐφραίνεσθαι, καυχᾶσθαι, χαίρειν et al.⑩ marker of a period of time, in, while, whenⓐ indicating an occurrence or action within which, at a certain point, someth. occurs Mt 2:1. ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις 3:1. ἐν τῷ ἑξῆς afterward Lk 7:11. ἐν τῷ μεταξύ meanwhile (PTebt 72, 190; PFlor 36, 5) J 4:31. in the course of, within ἐν τρισὶν ἡμέραις (X., Ages. 1, 34; Diod S 13, 14, 2; 20, 83, 4; Arrian, Anab. 4, 6, 4 ἐν τρισὶν ἡμέραις; Aelian, VH 1, 6; IPriene 9, 29; GDI 1222, 4 [Arcadia] ἰν ἁμέραις τρισί; EpArist 24; Demetr.: 722 Fgm. 1:3 Jac.) Mt 27:40; J 2:19f.ⓑ point of time when someth. occurs ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως Mt 11:22 (En 10:6; Just., D. 38, 2; Tat. 12, 4). ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ J 6:44; 11:24; 12:48; cp. 7:37. ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ Mt 8:13; 10:19; cp. 7:22; J 4:53. ἐν σαββάτῳ 12:2; J 7:23. ἐν τῇ ἡμέρᾳ J 11:9 (opp. ἐν τῇ νυκτί vs. 10). ἐν τῷ δευτέρῳ on the second visit Ac 7:13. ἐν τῇ παλιγγενεσίᾳ in the new age Mt 19:28. ἐν τῇ παρουσίᾳ 1 Cor 15:23; 1 Th 2:19; 3:13; Phil 2:12 (here, in contrast to the other pass., there is no reference to the second coming of Christ.—Just., D. 31, 1 ἐν τῇ ἐνδόξῳ γινομένῃ αὐτοῦ παρουσίᾳ; 35, 8; 54, 1 al.); 1J 2:28. ἐν τῇ ἀναστάσει in the resurrection Mt 22:28; Mk 12:23; Lk 14:14; 20:33; J 11:24 (Just., D. 45, 2 ἐν τῇ τῶν νεκρῶν ἀναστάσει). ἐν τῇ ἐσχάτῃ σάλπιγγι at the last trumpet-call 1 Cor 15:52. ἐν τῇ ἀποκαλύψει at the appearance of Jesus/Christ (in the last days) 2 Th 1:7; 1 Pt 1:7, 13; 4:13.ⓒ to introduce an activity whose time is given when, while, during (Diod S 23, 12, 1 ἐν τοῖς τοιούτοις=in the case of this kind of behavior) ἐν τῇ προσευχῇ when (you) pray Mt 21:22. ἐν τῇ στάσει during the revolt Mk 15:7. ἐν τῇ διδαχῇ in the course of his teaching Mk 4:2; 12:38. If Lk 24:35 belongs here, the sense would be on the occasion of, when (but s. 5b). ἐν αὐτῷ in it (the preaching of the gospel) Eph 6:20. γρηγοροῦντες ἐν αὐτῇ (τῇ προσευχῇ) while you are watchful in it Col 4:2. Esp. w. the pres. inf. used substantively: ἐν τῷ σπείρειν while (he) sowed Mt 13:4; Mk 4:4; cp. 6:48 (s. 7 above and βασανίζω); ἐν τῷ καθεύδειν τοὺς ἀνθρώπους while people were asleep Mt 13:25; ἐν τῷ κατηγορεῖσθαι αὐτόν during the accusations against him 27:12. W. the aor. inf. the meaning is likewise when. Owing to the fundamental significance of the aor. the action is the focal point (s. Rob. 1073, opp. B-D-F §404) ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνήν Lk 9:36. ἐν τῷ ἐπανελθεῖν αὐτόν 19:15. ἐν τῷ εἰσελθεῖν αὐτούς 9:34.—W. ἐν ᾦ while, as long as (Soph., Trach. 929; Cleanthes [IV/III B.C.] Stoic. I p. 135, 1 [Diog. L. 7, 171]; Demetr.: 722 Fgm. 1, 11 Jac.; Plut., Mor. 356c; Arrian, Anab. 6, 12, 1; Pamprepios of Panopolis [V A.D.] 1, 22 [ed. HGerstinger, SBWienAk 208/3, 1928]) Mk 2:19; Lk 5:34; 24:44 D; J 5:7.⑪ marker denoting kind and manner, esp. functioning as an auxiliary in periphrasis for adverbs (Kühner-G. I 466): ἐν δυνάμει w. power, powerfully Mk 9:1; Ro 1:4; Col 1:29; 2 Th 1:11; ἐν δικαιοσύνῃ justly Ac 17:31; Rv 19:11 (cp. Just., A II, 4, 3 and D. 16, 3; 19, 2 ἐν δίκῃ). ἐν χαρᾷ joyfully Ro 15:32. ἐν ἐκτενείᾳ earnestly Ac 26:7. ἐν σπουδῇ zealously Ro 12:8. ἐν χάριτι graciously Gal 1:6; 2 Th 2:16. ἐν (πάσῃ) παρρησίᾳ freely, openly J 7:4; 16:29; Phil 1:20. ἐν πάσῃ ἀσφαλείᾳ Ac 5:23. ἐν τάχει (PHib 47, 35 [256 B.C.] ἀπόστειλον ἐν τάχει) Lk 18:8; Ro 16:20; Rv 1:1; 22:6. ἐν μυστηρίῳ 1 Cor 2:7 (belongs prob. not to σοφία, but to λαλοῦμεν: in the form of a secret; cp. Polyb. 23, 3, 4; 26, 7, 5; Just., D. 63, 2 Μωυσῆς … ἐν παραβολῇ λέγων; 68, 6 εἰρήμενον … ἐν μυστηρίῳ; Diod S 17, 8, 5 ἐν δωρεαῖς λαβόντες=as gifts; 2 Macc 4:30 ἐν δωρεᾷ=as a gift; Sir 26:3; Polyb. 28, 17, 9 λαμβάνειν τι ἐν φερνῇ). Of the norm: ἐν μέτρῳ ἑνὸς ἑκάστου μέρους acc. to the measure of each individual part Eph 4:16. On 1 Cor 1:21 s. AWedderburn, ZNW 64, ’73, 132–34.⑫ marker of specification or substance: w. adj. πλούσιος ἐν ἐλέει Eph 2:4; cp. Tit 2:3; Js 1:8.—of substance consisting in (BGU 72, 11 [191 A.D.] ἐξέκοψαν πλεῖστον τόπον ἐν ἀρούραις πέντε) τὸν νόμον τῶν ἐντολῶν ἐν δόγμασιν Eph 2:15. ἐν μηδενὶ λειπόμενοι Js 1:4 (contrast Just., A I, 67, 6 τοῖς ἐν χρείᾳ οὖσι). Hb 13:21a.— amounting to (BGU 970, 14=Mitt-Wilck. II/2, 242, 14f [177 A.D.] προσηνενκάμην αὐτῷ προοῖκα ἐν δραχμαῖς ἐννακοσίαις) πᾶσαν τὴν συγγένειαν ἐν ψυχαῖς ἑβδομήκοντα πέντε Ac 7:14.—Very rarely for the genitive (Philo Mech. 75, 29 τὸ ἐν τῷ κυλίνδρῳ κοίλασμα; EpArist 31 ἡ ἐν αὐτοῖς θεωρία = ἡ αὐτῶν θ.; cp. 29; Tat. 18, 1 πᾶν τὸ ἐν αὐτῇ εἶδος) ἡ δωρεὰ ἐν χάριτι the free gift in beneficence or grace Ro 5:15.—DELG. LfgrE s.v. ἐν col. 569 (lit. esp. early Greek). M-M. TW. -
14 φανερόω
φανερόω fut. φανερώσω; 1 aor. ἐφανέρωσα; pf. πεφανέρωκα. Pass.: 1 fut. φανερωθήσομαι; 1 aor. ἐφανερώθην; perf. πεφανέρωμαι (cp. φανέρωσις; Hdt. 6, 122 [a late interpolation]; Dionys, Hal. 10, 37; Cass. Dio 59, 18; 77, 15; PGoodsp 15, 19 [IV A.D.]; Jer 40:6; TestSol; TestAbr B; JosAs 12:2; AscIs 3; 13; Philo; Jos., Ant. 20, 76; Just., Tat., Mel.)① to cause to become visible, reveal, expose publicly (w. relatively more focus on the sensory aspect than on the cognitive as in 2 below. But distinctions are not always clear)ⓐ of personsα. act. of the Risen Lord J 21:1a; cp. 1b.β. pass. w. intr. sense show or reveal oneself, be revealed, appear τινί to someone Hs 2:1. ἡμᾶς φανερωθῆναι δεῖ ἔμπροσθεν τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ 2 Cor 5:10.—Esp. of Christ (Just., A I, 56, 1; Mel., P. 43, 302. Of the Logos φανερωθεὶς τοῖς ἀνθρώποις Iren. 3, 11, 8 [Harv. II 47, 8]) of his appearance in the world ἐφανερώθη ἐν σαρκί 1 Ti 3:16 (ALau, Manifest in Flesh, The Epiphany Christology of the Pastoral Epistles ’96); cp. B 5:6; 6:7, 9, 14; 12:10. θεοῦ ἀνθρωπίνως φανερουμένου IEph 19:3.—Hb 9:26; 1 Pt 1:20; 1J 1:2ab. The purpose of the appearing is given by a ἵνα clause 1J 3:5, 8; B 14:5; 2 Cl 14:2.—Of the appearing of the Risen Lord τοῖς μαθηταῖς J 21:14; cp. Mk 16:12 (ἐν ἑτέρᾳ μορφῇ), 14. Without a dat. B 15:9. Of the Second Advent Col 3:4a; 1 Pt 5:4; 1J 2:28; 3:2b.—ὑμεῖς σὺν αὐτῷ (i.e. Christ upon his return) φανερωθήσεσθε ἐν δόξῃ Col 3:4b. Of the Christian community ἡ ἐκκλησία πνευματικὴ οὖσα ἐφανερώθη ἐν τῇ σαρκὶ Χριστοῦ 2 Cl 14:3.ⓑ of things, pass. w. intr. sense (Jos, Ant. 17, 194; Hippol., Ref. 9, 5, 1; Theoph. Ant. 2, 4 [p. 102, 22]) become visible or known, be revealed Mk 4:22; 2 Cor 4:10f; Eph 5:13f; Rv 3:18. Foll. by an indirect quest. 1J 3:2a.② to cause to become known, disclose, show, make knownⓐ of thingsα. act. (PBrem 53, 26 [114 A.D.]; Hippol., Ref. 6, 47, 4) ἐφανέρωσεν τὴν δόξαν αὐτοῦ J 2:11 (TestAbr B 14 p. 118, 18 [Stone p. 84] τὴν σαπρότητα; JosAs 12:2 τὰ ἀφανῆ; Jos., Vi. 231 φ. τὴν ὀργήν). ὁ θεὸς αὐτοῖς ἐφανέρωσεν God has shown them what can be known about God Ro 1:19 (s. AKlöpper, ZWT 47, 1904, 169–80). Cp. 1 Cor 4:5; Tit 1:3; 2 Cl 20:5; Dg 8:11 (w. ἀποκαλύπτειν); 9:1, 2b; 11:5; IRo 8:2. φανεροῦν τινι ἀποκάλυψιν disclose a revelation to someone Hv 3, 1, 2. κατὰ ἀποκάλυψιν φανεροῦν τινι make known or show to someone in a revelation MPol 22:3. ἐπὶ σοὶ … φανερώσει κύριος τὸ λύτρον in connection with you the Lord will disclose salvation GJs 7:2. τῷ θεῷ τὴν ὀσμὴν τῆς γνώσεως αὐτοῦ φανεροῦντι διʼ ἡμῶν to God who makes known through us the fragrance of the knowledge relating to him (prob. Christ, but s. REB and NRSV of God) 2 Cor 2:14. πάντα ὁ πατὴρ φανεροῖ περὶ τοῦ υἱοῦ Ἰησοῦ B 12:8. (ὁ κύριος) πεφανέρωκεν ἡμῖν διὰ τῶν προφητῶν ὅτι κτλ. 2:4.— Make known by word of mouth, teach ἐφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις J 17:6 (though here the teaching is accompanied by a revelation that comes through a deed.—HHuber, D;. Begriff der Offenbarung im Joh. ev. ’34). ἐν παντὶ φανερώσαντες ἐν πᾶσιν εἰς ὑμᾶς in every way we have made this (i.e. τὴν γνῶσιν) plain to you, in the sight of all men 2 Cor 11:6. Cp. Col 4:4.— Disclose τοὺς γάμους GJs 15:2, 4.β. pass. w. intr. sense (Jos, Ant. 17, 194; Hippol., Ref. 9, 5, 1; Theoph. Ant. 2, 4 [p. 102, 22]) become public knowledge, be disclosed, become known J 3:21; 9:3; Ro 16:26; 2 Cor 7:12; Col 1:26; 2 Ti 1:10; Hb 9:8; 1J 4:9; Rv 15:4; B 7:7; IEph 19:2. Foll. by an indirect quest. 1J 3:2a. Foll. by ὅτι Dg 9:2a. χωρὶς νόμου δικαιοσύνη θεοῦ πεφανέρωται apart from law, the righteousness which is sent from God has been revealed Ro 3:21.ⓑ of personsα. act. ἑαυτόν show or reveal oneself: of God (Philo, Leg. All. 3, 47) διὰ Ἰησοῦ IMg 8:2.—Of Christ φανέρωσον σεαυτὸν τῷ κόσμῳ J 7:4. Difft. ἐφανέρωσεν ἑαυτὸν εἶναι υἱὸν θεοῦ he revealed that he was the Son of God B 5:9.— Expose ἐὰν αὐτὴν φανερώσω τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ if I expose (Mary) to the Israelites GJs 14:1.β. pass. w. intr. sense be made known ἵνα φανερωθῇ τῷ Ἰσραήλ J 1:31. θεῷ πεφανερώμεθα we are well known to God 2 Cor 5:11a, cp. 11b; 11:6 v.l. (for φανερώσαντες). W. ὅτι foll. become known, be shown (that) 3:3; 1J 2:19 (logically impersonal, as ἠκούσθη in Mk 2:1).—MBockmuehl, Das Verb φανερόω im NT: BZ 32, ’88, 87–99.—DELG s.v. φαίνω. M-M. EDNT. TW. -
15 φέρω
φέρω, nur im praes. u. impf. act. u. pass. vorkommend, wozu noch der syncopirte Imperativ φέρτε Il. 9, 171 gehört; conj. φέρῃσι Od. 19, 111, wo früher φέρησι als von φέρημι angenommen wurde; Iterativform φέρεσκε, φέρεσκον, Od. 9, 429. 10, 108; adj. verb. φερτός, s. oben; dazu werden tempora gebildet – a) von ΟΙΩ, fut. οἴσω, med. οἴσομαι, imperat. οἶσε, Od. 22, 106. 480, auch Ar. Ach. 1064 Ran. 483, der die Endg des aor. II. mit dem charakteristischen σ des aor. I. verbindet, wie auch der inf. οἰσέμεν, Od. 3, 429, οἰσέμεναι, Il. 3, 120, οἴσειν, Pind. P. 4, 102, Präsensbedeutung hat oder aoristisch zu nehmen ist; Spätere bilden darnach fut. pass. οἰσϑήσομαι (οἴσομαι ist passivisch Eur. Or. 440 Xen. Oec. 18, 6); perf. pass. προοῖσται, Luc. parasit. 2; adj. verb. οἰστός, οἰστέος; Her. hat auch ἀνῷσαι, für ἀνοῖσαι, u. ἀνῳστός, 1, 157. 6, 66. – b) von ΕΓΚΩ od. ΕΝΕΓΚΩ u. ΕΝΕΚΩ aor. I. ἤνεγκα, bes. im Indicativ u. in den Personen des Imperativs, welche α daben, u. aor. II. ἤνεγκον, bes. inf. u. partic.; ion. u. ep. lautet der aor. I. ἤνεικα u. ohne Augment ἔνεικα, von dem Hom. auch conj. ἐνείκω u. int. ἐνεῖκαι hat, u. der aor. II. ἤνεικον, von dem sich bei Hom. der inf. ἐνεικέμεν, Il. 19, 194, u. der opt. ἐνείκοι, 18, 147 findet, wie auch aor. I. med. ἠνείκαντο, Il. 9, 127; perf. ἐνήνοχα, perf. pass. ἐνήνεγμαι, fut. pass. ἐνεχϑήσομαι, aor. pass. ἠνέχϑην, ion. ἠνείχϑην; Hes. Sc. 440 hat sogar ein praes. med. συνενείκεται, wenn die Lesart richtig ist; – tragen, fero ( bahren, fahren); zunächst – 1) eine Last tragen, heben, auf sich nehmen, von leblosen Dingen, ἦγον μὲν μῆλα, φέρον δ' εὐήνορα οἶνον Od. 4, 622, vgl. Il. 5, 484 (s. unter b); πῇ δὴ καμπύλα τόξα φέρεις; wo trägst du den Bogen hin, Od. 21, 363; ἰϑὺς σανίδων φέρε λᾶαν ἀείρας Il. 12, 453; οὐ δύο γ' ἄνδρες φέροιεν τὸν λίϑον 5, 303; τίς τοι ἔπειτα μετοιχομένη φάος οἴσει, wer wird dir das Licht tragen, Od. 19, 24; ἐν ταλάροισι φέρον μελιηδέα καρπόν Il. 18, 568; ἄν τις ἀναιρούμενος οἴκαδε φέρῃ Plat. Legg. XI, 914 b; φορτίον Xen. Mem. 3, 13, 6; ἐπὶ κεφαλῆς τι An. 4, 3,6; mit den Händen tragen, χερσὶν εὐϑὺς φέρει διψίαν κόνιν Soph. Ant. 425, vgl. El. 319 Trach. 520; φέρων ἐπ' ὤμοις 561. – Als Zeichen auf dem Schilde tragen, Aesch. Spt. 525. 541 u. öfter; ἁγνὰς χεῖρας αἵματος φέρεις Eur. Hipp. 316, d. i. haben; vgl. ἀλαὸν ὄμμα φέρων Phoen. 1528; γλῶσσαν κακήν Suppl. 972; σάρκα ἡβῶσαν Aesch. Spt. 604. – Der Zusammenhang giebt oft sowohl die Bdtg herbei-, als die Bdtg wegtragen, -bringen; – a) herbeibringen, darbringen, überbringen; ἀπερείσι' ἄποινα Il. 24, 512; πῇ δὴ χρήματα πολλὰ φέρω τάδε; Od. 13, 303; δῶρα, τά οἱ Φαίηκες ἔνεικαν, 8, 428; οἴσετε ἄρνε, κήρυκες φέρον ἄρνε, Il. 3, 103. 245; τεύχεα συλήσας οἴσω προτὶ Ἴλιον 7, 82; – im med. mit sich tragen, bringen, zu eigenem Gebrauch herbeibringen, Her. 4, 67. 7, 50. – Χάριν τινὶ φέρειν, Einem eine Gunst gewähren, einen Gefallen thun, ihm zu Willen sein, Il. 5, 211. 21, 458; χάριν ἄνδρεσσι φέροντες Il. 5, 874, u. öfter; vgl. Eur. I. T. 14 Med. 508 Ion 1183; Plat. Tim. 21 c; eben so ἦρα, ἐπίηρα φέρειν τινί, Il. 1, 572. 578. 14, 132 Od. 3, 164; λαοὶ δ' οὐκέτι ἐφ' ἡμῖν ἦρα φέρουσιν 16, 375, vgl. 18, 56, u. sonst; τοῖς ἥσσοσιν γὰρ πᾶς τις εὐνοίας φέρει Aesch. Suppl. 484; ἐπίηρα φέροντα τοῖς ἐμοῖς τυράννοις Soph. O. R. 1094; ἥκω φέρων ὄνησιν ἀστοῖς O. C. 287; δῶρα El. 352. – Auch veranlassen, verursachen, bewirken, wo wir auch bringen sagen können, Σείριος φέρει πολλὸν πυρετὸν δειλοῖσι βροτοῖσιν Il. 22, 31, wie es auch Aesch. Ag. 5 von den Gestirnen heißt τοὺς φέροντας χεῖμα καὶ ϑέρος βροτοῖς, u. öfters ἵνα φόως φέροι, Il. 11, 2; woran sich Verbindungen reihen, wie ( ὄσσα) μάλιστα φέρει κλέος ἀνϑρώποις, Od. 1, 283. 3, 204, ἡμέρη ἥδε κακὸν φέρει Ἀργείοισιν, Il. 8, 541. 13, 828 u. sonst; δεῖμα φέρων Δαναοῖσιν 5, 682; δηιοτῆτα, einen Krieg bringen, verursachen, Od. 6, 203, wie πόλεμον φέρειν τινί Hes. Sc. 750; πολέμους ἀνεπαγγέλτους φέροντες πολλοῖς Pol. 4, 16, 4; κίρκος φόνον φέρει ὀρνίϑεσσι Il. 17, 757; Τρώεσσι φόνον καὶ Κῆρα φέρει 2, 352. 3, 6 u. öfter; πῆμα, ἄλγεα, κακότητα φέρειν τινί, Einem Unglück bringen, bereiten, Il. 2, 304. 12, 332 Od. 4, 273; so Pind. u. Tragg.: φέρει δόξαν Pind. P. 1, 36 N. 3, 18; νίκαν I. 6, 21; κέρδος P. 8, 14; πράγματι τιμάν 4, 278; νίκην Soph. El. 84; βλάβην 1031; τί γὰρ ἂν ϑνήσκειν ὁ μέλλων τοῠ χρόνου κέρδος φέροι 1486; αἰσχύνην Trach. 66; γυναιξὶ κόσμον ἡ σιγὴ φέρει Ai. 286; αἰσχύνην φέρει Eur. Hec. 1241; σωτηρίαν Troad. 748; χάρμα Heracl. 637; u. in Prosa: τῇ ψυχῇ φέρει ὄλεϑρον Plat. Phaed. 88 b; αἰσχύνην Conv. 184 e; κέρδος καὶ ῥᾳστώνην Legg. IV, 721 d; Folgde; auch πληγὴν ἐπὶ πληγῇ φέροντες, Pol. 2, 33, 6. – So auch von der Erde und von fruchttragenden Bäumen und Gewächsen, hervorbringen, tragen; φέρει ἄρουρα φάρμακα Od. 4, 229; ἄμπελοι, οἵτε φέρουσιν οἶνον 9, 110, vgl. 131; Hes. O. 121. 565; ἄνϑος Pind. N. 11, 41; εἰ γῆ κακὴ εὖ στάχυν φέρει Eur. Hec. 593; ἡ γῆ καρπὸν φέρει Her. 6, 139; ὅσα γῆ φέρει Plat. Critia. 118 e; ὅσα γεωργία δίδωσι καὶ φέρει Legg. V, 743 d; auch ὅτι φρονιμωτάτους ἄνδρας οἴσοι, Tim. 24 c. – Aehnlich von Menschen u. Thieren, μήτηρ κοῦρον φέρει γαστέρι, Il. 6, 58. Anders sagt Aesch. τέκνων ἤνεγχ' ὑπὸ ζωνὴν βάρος Ch. 186. – Absol., tragen, Frucht bringen, fruchtbar sein, ἡ γῆ φέρει Her. 5, 82; αἱ ἄμπελοι φέρουσιν, wie auch wir »die Weinstöcke tragen«, Xen. Oec. 20, 4. – Dah. eintragen, einbringen, Vortheil bringen; ἀγὼν ὁ τὸ πᾶν φέρων, der Alles leistende oder entscheidende Kampf, Her. 8, 100; τὸ πᾶν ἡμῖν τοῦ πολέμου φέρουσιν αἱ νῆες, die Schiffe bringen uns den Hauptvortheil für den Krieg, 8, 62; εἰ τὸ σωϑῆναί γε τὸ ψεῦδος φέρει Soph. Phil. 109. – Μῠϑον od. ἀγγελίην φέρειν τινί, Einem eine Rede, Nachricht, Botschaft überbringen, melden, Il. 10, 288. 15, 175. 202; ἀγγελίην πατρός, vom Vater, Od. 1, 408; λόγον Pind. P. 8, 38; μῠϑον Soph. O. C. 359, u. öfter, wie Eur.; anch bestimmter, τοιούςδε λόγους εἰς ὦτα φέρει πᾶσιν Ὀδυσσεύς Soph. Ai. 149; ὡς λόγων ἐπιστολὰς φέρῃς Trach. 493; ἐπιστολάς τινι Ant. 768, wie Xen. Agesil. 8, 3; auch ohne weitern Zusatz für ἀγγέλλω, melden, ἤκω σαφῆ τἀκεῖϑεν ἐκ στρατοῠ φέρων Aesch. Spt. 40, vgl. Ag. 998. 1388; ἀνάριϑμα γὰρ φέρω πήματα Soph. O. R. 168; τοὺς ἐνεγκόντας τὰς ὑποσχέσεις, die sie euch überbrachten, Dem. 6, 28; auch φέρειν τινὶ τοὺς ἀπολογισμούς, die Gründe auseinandersetzen, Pol. 1, 32, 4; τὰ παραδείγματα 17, 13, 7. – Etwas Schuldiges darbringen, eine Schuld abtragen, bezahlen, entrichten; ἄποινα Il. 1, 13. 24, u. öfter; bes. φόρον φέρειν, Abgaben, Tribut entrichten: προςτάττοντες ἀναλώματα φέρειν παρ' ἑαυτοὺς οἷον φόρους Plat. Polit. 298 a; μισϑὸν φέρειν, Sold, Lohn bezahlen, Xen. Cyr. 1, 6,12; Thuc. 3, 17. 6, 24; φόρον 4, 57; τιμὴν φέρειν, eine Strafe zahlen, abbüßen. – Ψῆφον φέρειν, sein Stimmsteinchen, seine Stimme abgeben, Aesch. Eum. 644. 650; ψῆφος καϑ' ἡμῶν οἴσεται Eur. Or. 440; τὴν ψῆφον κρύβδην, φανερὰν φέρειν Plat. Legg. VI, 766 b 767 d; bes. bei der Wahl zu einem Staatsamte seine Stimme geben, dah. zu einem Staatsamte vorschlagen, erwählen, ernennen, τινά, ἡ φυλὴ ἤνεγκέ τινα χορηγόν, u. nachher ὁ ἐνεχϑείς, der Vorgeschlagene, Dem. Lpt. 130, wie οἴσουσί με, ἂν χορηγὸν ἢ γυμνασίαρχον ἢ ἑστιάτορα, ἢ ἐάν τι τῶν ἄλλων φέρωσιν, 39, 7; vgl. τὴν δὲ πόλιν ὡςαύτως ἐκ τούτων φέρειν πάλιν, ὃν ἂν ἕκαστος βούληται Plat. Legg. VI, 753 d, u. öfter, wie Folgde. – b) davon-, wegtragen, wegschaffen; oft bei Hom.; ἔκ τινος, Il. 14, 429. 17, 718 u. sonst; ἔπος φέροιεν ἀναρπάξασαι ἄελλαι, die Winde mögen das Wort aufraffend von hinnen tragen, Od. 8, 409, vgl. 565. – Bes. als Beute, Raub davontragen, wegreißen, wegraffen, οὓς μὴ Κῆρες ἔβαν ϑανάτοιο φέρουσαι Il. 2, 302, vgl. 13, 199; φέρει δέ τε κρατὶ ἑκάστῳ φῶτα Od. 12, 99, vgl. 14, 207; τοὺς δ' οὐκ ἐϑέλοντας ἄελλαι πόντον ἐπ' ἰχϑυόεντα φίλων ἀπάνευϑε φέρουσιν Il. 19, 378; dah. ἄγειν καὶ φέρειν, alles Besitzthum wegtragen u. wegführen, von vollständiger Plünderung, wo. φέρειν auf das Leblose, ἄγειν auf Menschen u. Vieh geht, Her. 1, 189; auch ἄγειν καὶ φέρειν τινά, Einen völlig ansplündern, 1, 88. 166. 3, 39. 6, 42. 90. 9, 31; φέρειν καὶ ἄγειν τὰ τῶν πολεμίων, u. vgl. öfter, Xen. Cyr. 3, 2,12; φέρειν καὶ ἄγειν τὴν Βιϑυνί δα Hell. 3, 2,2; ἡμᾶς Dem. 24, 128; φέρειν τινά, ohne ἄγειν, berauben, Thuc. 1, 6; ἄγομαι, φέρομαι ὑπὸ χρήστων Ar. Nub. 241. – Doch bedeutet φέρειν καὶ ἄγειν auch herbeitragen und -führen, in diesem Falle nie umgestellt ἄγειν καὶ φέρειν, welche Stellung in der ersten Bedeutung die gewöhnliche ist, χρυσοῦ πλῆϑος Plat. Phaedr. 279 c (vgl. ἄγω). – Auch durch Mühe u. Anstrengung erlangen, erwerben, als Siegespreis davontragen, οὐδ' ἂν ἄτερ ὅρκου οἴσῃ ἄεϑλον Il. 23, 441; ἤ κε φέρῃσι μέγα κράτος ἤ κε φεροίμην 18, 308; so ἔναρα, τεύχεα, 6, 480. 17, 70; holen, 18, 191 Od. 2, 329. – Empfangen, was ein Anderer Einem schuldig ist, was man zu fordern hat; so μισϑὸν φέρειν, Sold, Lohn empfangen, Xen. Oec. 1, 6; vgl. Mein. Men. p. 126 Reisig enarr. Soph. O. C. 6; ἄξιος γὰρ φέρειν ἦν τῆςδε καὶ μείζω χάριν O. R. 764; κέρδος Ant. 460; πᾶσαν εὔκλειαν Ai. 431; auch in Prosa, τὰ ἀριστεῖα, νικητήρια φέρειν, Plat. Rep. V, 468 c Legg. II, 657 e. – Im med. für sich davontragen, von Allem, was Einer für sich, zu seinem Gebrauch oder Nutzen holt, sich zueignet, bes. in sein Haus trägt; τοῦ κεν δὴ πάμπρωτα παρ' ἀγλαὰ δῶρα φέροιο Il. 4, 97. 23, 275; δεῦτε, φίλοι, ἤϊα φερώμεϑα Od. 2, 410; οἰσομένη ποδάνιπτρα 19, 504, u. sonst. Daher sich erwerben, erringen, ἰχϑῦς δ' ἃς πείροντες ἀτερπέα δαῖτα φέροντο Od. 10, 124, sie trugen für sich zum Mahle davon; κράτος φέρεσϑαι, den Sieg davontragen, Il. 13, 486. 14, 308; κῦδος φέρεσϑαι 22, 217; ἔναρα 22, 245; ὅσσα μοι ἠνείκαντο ἀέϑλια μώνυχες ἵπποι 9, 127, vgl. 23, 413. 441. 809; eben so τὰ πρῶτα φέρεσϑαι, sc. ἄεϑλα, den ersten Preis für sich davontragen, 23, 538. 663. 667. 858; dah. τὰ πρῶτα, τὰ δεύτερα φέρεσϑαι = den ersten, den zweiten Rang behaupten, Her. 8, 104; seltener τὰ πρῶτα φέρειν, Jac. A. P. 431. 906; vgl. τὰ ἄκρα φέρεσϑαι Crinag. 41 (V, 108); ὅπη μέλλει τις οἴσεσϑαι δάκρυ πρὸς τῶν κλυόντων Aesch. Prom. 641; εὐσέβειαν ἐκ πατρὸς κάτω ϑανόντος οἴσει Soph. El. 957, u. öfter; ἄξιον μισϑὸν φέρεσϑαι Eur. Rhes. 162; κέρδεα παρά τινος οἴσεσϑαι Her. 6, 100; u. übh. παρά τινος, von Einem Etwas heimtragen, erlangen, 5, 47, wie τὰ ἆϑλα παρὰ τῶν ἀνϑρώπων Plat.Rep. X, 613 c; ταῦτα ἐπὶ σμικρόν τι ἐφέροντο τοῦ πολέμου, dieses empfingen sie als ein kleines Förderungsmittel zum Kriege, Her. 4, 129; ἆϑλον φέρονται Plat. Phaedr. 256 d; τῶν εὐεργεσιῶν τιμὰς φέρονται Phaed. 113 d; ὀνείδη φερέσϑωσαν ἐν πάσῃ τῇ πόλει Legg. VI, 762 a; πλέον φέρεσϑαι, mehr, einen größern Theil für sich davontragen, mehr bekommen, d. i. im Vortheil sein vor Einem, τινός, Her. 7, 211; so πλέον φέρεσϑαι τῶν ἄλλων Andoc. 4, 4, wie Eur. ὅταν τις ἐσϑλὸς μηδὲν φέρηται τῶν κακιόνων πλέον, Hec. 308; – φέρεσϑαι, mit sich nehmen, im Gegensatz von καταλείπειν Xen. Cyr. 3, 1,32. – c) in der ausführlichen epischen Darstellung wird der inf. φέρειν, φέρεσϑαι zu δοῦναι oft für uns pleonastisch hinzugefügt: τεύχεα καλὰ δότω πόλεμόνδε φέρεσϑαι Il. 11, 798; αὖτις ἀνερχομένῳ δόμεναι οἶκόνδε φέρεσϑαι Od. 1, 317, vgl. 16, 165. 17, 131. 23, 513 Od. 15, 83. 21, 349. – Eben so steht das Particip φέρων bei andern Verbis zur umständlichern Beschreibung der Handlung, was wir theils durch ein eignes Verbum wiedergeben, ἔγχος ἔστησε φέρων, er brachte den Speer und stellte ihn hin, wo das Particip die dem ἔστησε vorangehende Thätigkeit anschaulich ausdrückt, so oft bei Hom. σῖτον παρέϑηκε φέρουσα, sie brachte Speise und setzte sie vor, δὸς τῷ ξείνῳ τοῦτο φέρων, trage es dem Fremden hin und gieb es ihm, theils durch die Präposition mit ausdrücken, ἦλϑον τὰ ὅπλα φέροντες, sie kamen mit ihren Waffen, od. auch durch ein Adverbium übersetzen, wie bei den Zeitwörtern gehen, kommen u. vgl. φερόμενος, = mit Leichtigkeit, Hast, auch die Unbesonnenheit der Handlung oder ihr Freiwilliges u. Absichtliches bezeichnet, s. Hemsth. Luc. D. Mort. 6, 3 Jac. Ach. Tat. p. 431; vgl. ἢ εἰς τὴν ψυχὴν φέρων ἐνϑῶ τὸν λόγον Plat. Rep. I, 345 b u. das Folgde. – 2) tragen, mit dem Nebenbegriffe einer Bewegung, durch eine Kraftanstrengung von der Stelle bringen, fortbringen; so bei Hom. von Allem, was Ursache einer Bewegung ist; von den Füßen, die Einen, wie auch wir uns ausdrücken, wohin tragen, πόδες φέρον, Il. 6, 514 und öfter, wie auch von den Sohlen, welche die Götter über das Land und das Meer hintragen, πέδιλα, τά μιν φέρον ἠμὲν ἐφ' ὑγρήν, ἠδ' ἐπ' ἀπείρονα γαῖαν, Il. 24, 341, u. wiederholt in der Od. – Von den Pferden, die den Wagen fortschaffen, -ziehen, sowohl ἅρμα φέρειν, Il. 5, 232. 11, 533. 16, 602, als auch den, der auf dem Wagen ist, ὃν φέρον ἵπποι 2, 838, ἵππους, οἵσε πόλινδ' οἴσουσι 13, 820; ἡμίονοι φέρον ἐσϑῆτα καὶ αὐτήν Od. 6, 83; von Schiffen, νῦν δ' ἐνϑάδε νῆες ἔνεικαν, Il. 13, 453. 15, 705; auch von Winden, welche das Schiff bewegen, treiben, verschlagen. – Μένος, μένος χειρῶν ἰϑύς τινος φέρειν, seine Kraft gerade darauf lostragen, mit voller Kraft gerade darauf losgehen, Il. 5, 506. 16, 602. – Auch Menschen, Thiere führen, treiben, Hom. u. A.; übh. von jeder Bewegung, die nicht durch die eigne Kraft, oft auch gegen den freien Willen des bewegten Gegenstandes bewirkt wird; auch von Gemüthsbewegungen, fortreißen, μήτι σε ϑυμοπληϑὴς ἄτα φερέτω Aesch. Spt. 669, vgl. Ch. 1019; Soph. vrbdt auch ἄψοφον φέρει βάσιν, Trach. 963; πῶλοι βίᾳ φέρουσιν, sie gehen durch, El. 715. – Bes. im pass. getragen, von der Stelle bewegt werden, vorzugsweise von unfreiwilliger, unwillkürlicher Bewegung; so von den Wellen, Winden fortgetrieben, hingerissen werden, ϑυέλλῃ, ἀνέμοις u. vgl.; oft auch durch Einwirkung einer gewaltsam mit sich fortreißenden Kraft von außen, hinstürzen, eilen, in Schuß gerathen, wie das lat. ferri, so daß gew. der Nebenbegriff reißender Schnelligkeit darin liegt, πᾶν δ' ἦμαρ φερόμην, von dem auf die Erde geschleuderten Hephästus, ich stürzte, fiel, Il. 1, 592; ἧκε φέρεσϑαι, er warf od. schleuderte ihn, daß er hinflog, 21, 120; ἰϑὺς φέρεσϑαι, gerade darauf losfahren, -stürzen, 20, 172, vgl. 15, 743; ἧκα πόδας καὶ χεῖρε φέρεσϑαι, ich ließ Hände und Füße fahren, ließ sie sich im Schwunge od. Sprunge bewegen, Od. 12, 442; πόδα προέηκε φέρεσϑαι 19, 468; ἔξω δὲ δρόμου φέρομαι, Aesch. Prom. 885; ποῖ γᾶς φέρομαι τλάμων Soph. O. R. 1309; vgl. οὐκ οἶσϑ' ὅποι γῆς οὐδ' ὅποι γνώμης φέρει El. 910; νῦν δ' ἤδη 'γὼ καὐτὸς ϑεσμῶν ἔξω φέρομαι Ant. 796; πᾶ φέρομαι Eur. Hec. 1075; μύϑοις ἄλλως φερόμεσϑα Hipp. 197; εἰς τὸ λοιδορεῖν φέρῃ Andr. 730; ἐπίσχες ὀργάς, αἷσιν οὐκ ὀρϑῶς φέρῃ Mel. 1658, u. öfter; u. in Prosa: βίᾳ φέρεται Plat. Phaedr. 254 b; οἷον ἐν χειμῶνι κονιορτοῦ καὶ ζάλης ὑπὸ πνεύματος φερομένου Rep. VI, 496 d; πάλιν εἰς τὸν αὐτὸν φερόμεϑα λόγον Phil. 13 e, vgl. Theaet. 144 a Parm. 138 c, u. sonst; φερόμενοι ἐν ϑαλάττῃ Luc. Nigr. 7. – Auch von jedem Körper, der sich durch eignen Antrieb oder ihm einwohnende Kraft fortbewegt, eilen, rennen, stürzen, fahren, schweben u. vgl.; ρεῖν καὶ φέρεσϑαι Plat. Crat. 411 c; κατὰ τῶν πετρῶν φερόμενοι, sich herabstürzend, Xen. An. 4, 7,14; ὁμόσε τινὶ φέρεσϑαι, Einem entgegenlaufen, ihn anfallen, Xen. u. A.; εἰς τὴν ἑαυτοῦ φύσιν φέρεσϑαι, in seine eigne Natur zurückfallen, Aeschin.; φέρεσϑαι μετὰ τοῦ πλήϑους Isocr. 3, 16; Sp., φέρεσϑαι ἐπὶ τὰ σώματα Plut. Them. 8; ποταμὸς φερόμενος ἐξ ὑπερδεξίων τόπων Pol. 4, 70, 7. – So wird bes. das partic. zu andern Verbis der Bewegung gesetzt, um die Heftigkeit, Schnelligkeit der Bewegung auszudrücken, φερόμενοι ἐςέπεσον ἐς τοὺς Πέρσας Her. 9, 62, vgl. 8, 91; selten so auch partic. act., φέρουσα ἐνέβαλε νηῒ φιλίῃ, mit Gewalt warf er sich auf ein befreundetes Schiff, 8, 87; häufiger bei Sp., vgl. Wessel. D. Sic. 20, 16 u. Hemsterh. Luc. D. D. 6. – Uebertr., εὖ oder κακῶς φέρεσϑαι von Unternehmungen, gut oder schlimm von Statten gehen, gerathen, gelingen od. mißlingen, τὰ πράγματα κακῶς φέρεται Xen. Hell. 3, 4,25; εὖ φέρεται ἡ γεωργία Oec. 5, 17; vgl. Soph. Ai. 1053. Allgemeiner, ὀλιγώρως ἔχειν καὶ ἐᾶν ταῦτα φέρεσϑαι, Etwas vernachlässigen, gehen lassen, wie es will, Dem. 8, 67; seltener von Personen, καλῶς φερόμενος ἀνήρ Thuc. 2, 60, vgl. 5, 15. 16; so auch πατρὸς κατ' εὐχὰς δυςπότμους φορούμενοι, es geht ihnen nach des Vaters unheilvollen Verwünschungen, sie befinden sich (im Unglück), wie es der Vater ihnen angewünscht hat, Aesch. Spt. 821. – Daran reiht sich – 3) die Bdtg zu einem Ziele füh ren, vom Wege gesagt, ἁπλοῦς οἶμος εἰς Ἅιδου φέρει Aesch. frg. 217; ἡ ὁδὸς φέρει εἰς od. ἐπί τι, der Weg führt, bringt wohin, Her. 2, 122. 138. 7, 31; τὴν ἐς Θήβας φέρουσαν ὁδόν Thuc. 3, 24; Plat. ταύτῃ ἰτέον, ὡς ἴχνη τῶν λόγων φέρει Rep. II, 365 d; ἐξ ἧς φέρετον τὼ ὁδώ, ἡ μὲν εἰς μακάρων νήσους, ἡ δ' εἰς Τάρταρον Gorg. 524 a; ἴχνη τῆς ὑποψίας φέρει εἴς τινα, die Spuren des Verdachtes führen auf eine gewisse Person, Antiph. 2 γ 10; ἡ ϑύρα ἡ εἰς τὸν κῆπον φέρουσα, die in den Garten führende Thür, Dem. 47, 53, wie τῶν ἐς τὴν πόλιν φερουσῶν πυλῶν Xen. Hell. 7, 2,7; Pol. 8, 36, 4; u. Sp., ἡ ἀγυιὰ φέρει ἐπὶ τὰς πύλας Plut. Thes. 27; auch leiten, lenken, τὴν πόλιν Lucull. 6. – Dah. intransit., sich in einer Richtung, auf ein Ziel hinerstrecken, φέρειν ἐπί, ἐς, πρὸς ϑάλασσαν, sich gegen das Meer hin erstrecken, gegen das Meer zu gelegen sein, Her. 4, 99. 100; χωρία πρὸς νότον φέροντα, gegen den Notus gelegen, 7, 201; u. übertr., τῆς ἐπὶ τὸ πλῆϑος φερούσης παιδείας Plat. Legg. II, 670 e. – Uebertr. = zu einem Zwecke führen, wozu gereichen, dienen, ἐς αἰσχύνην φέρει, es führt zur Schande, gereicht dazu, Her. 1, 10. 3, 133; τὰ εἰς ἄκεσιν φέροντα 4, 90; φέρει σοι ἐπ' ἀμφότερα ταῠτα ποιεῖν, dies zu thun gereicht dir zu Beidem, Her. 3, 134; τὰ μὲν καλὰ ἐπιτηδεύματα εἰς ἀρετῆς κτῆσιν φέρει Plat. Rep. IV, 444 e; ὅτι πρὸς τοῠτο φέρει μάϑημα Legg. VIII, 831 c; πόνοι φέροντες εἰς ὠφέλειαν Alc. II, 142 b; πάντα τὰ πρὸς εὐδαιμονίαν φέροντα Menex. 247 e, wie τὰ πρὸς τὸ ὑγιαίνειν φέροντα, das zur Gesundheit Führende, sie Bewirkende, Xen. Mem. 4, 2,31; Sp., ἐς τιμὴν αὐτῷ φέρει, es gereicht ihm zur Ehre, Hdn.; ταῠτα ἔφερεν αὐτῷ, das war ihm zuträglich, bekam ihm, als eine gewöhnliche Redeweise angeführt M. Anton. 5, 8. – Abzielen auf Etwas, sich worauf beziehen, auf Etwas gehen, bes. von Orakeln und andern Vorzeichen, εἰς τί ὑμῖν ταῠτα φαίνεται φέρειν; worauf scheint euch das zu gehen, Her. 1, 120, ἐς ἀρηΐους ἀγῶνας φέρον τὸ μαντήϊον 9, 33, τὸ χρηστήριον ἐς τοὺς Αργείους φέρον, auf sie gehend, 6, 19; ἡ τοῠ δήμου φέρει γνώμη, ὡς –, die Meinung des Volkes geht dahin, daß –, 4, 11; τῶν ἡ γνώμη φέρει συμβάλλειν, ihre Meinung geht dahin, die Schlacht zu liefern, 5, 118. 6, 110; τῶν πλειόνων ἐπὶ τὸ αὐτὸ αἱ γνῶμαι ἔφερον, die Meinungen der Meisten liefen auf dasselbe hinaus, Thuc. 1, 79; so auch τοῦ στρατηγοῠ ταύτῃ ὁ νόος ἔφερε, des Feldherrn Meinung ging dahin, Her. 9, 120; πλέον ἔφερέ οἱ ἡ γνώμη, mit folgendem inf., ihm ging die Meinung mehr dahin, 8, 100, vgl. 3, 77; δήλου μόνον, ἐφ' ὅ τι φέροις τοὔνομα, ὅ τι ἂν λέγῃς, worauf du ihn beziehst, Plat. Charm. 163 d; ἐφ' ὅ τι δή ποτε δεῖ φέρειν Soph. 250 d. – Uebertragen, z. B. τὰ πράγματα ἐπί τινι Pol. 2, 85, 6; φέρειν τὴν αἰτίαν ἐπί τινα, auf Einen die Schuld schieben, 35, 5,2; φέρειν τὴν ὀργὴν ἐπὶ τοὺς Αἰτωλούς, den Zorn gegen die Aetoler richten, 22, 14, 6. – 4) tragen, ertragen, erdulden, einen Schmerz, ein Unglück u. vgl.; λυγρά Od. 18, 135; vgl. Hes. O. 217; ἄτην Her. 1, 32; ἐσϑίουσι πλείω ἢ δύνανται φέρειν, als sie vertragen können, Xen. Cyr. 8, 2,21; bes. mit einem adv., βαρέως, χαλεπῶς, δεινῶς, πικρῶς φέρειν, eine Sache schwer, mit Ungeduld, Unmuth oder Unwillen ertragen, übel aufnehmen, Her. 3, 155. 5, 19; u. im Ggstz κούφως, φαύλως, ἁπλῶς, πρᾴως, ῥᾳδίως, προϑύμως φέρειν τι, leicht, mit Geduld, mit Gleichmuth ertragen, leicht aufnehmen, 1, 35. 9, 18. 40; πήματα, ἄϑλους, Pind. P. 3, 82 Aesch. Prom. 754; φέρειν γῆρας εὔϑυμον Pind. Ol. 5, 22; φέρειν ἐλαφρῶς ζυγόν P. 2, 93; φέρειν γὰρ χρὴ τὸ δούλιον ζυγόν Aesch. Ag. 1199; χαλινὸν δ' οὐκ ἐπίσταται φέρειν 1036; ὅμως δ' ἀνάγκη πημονὰς φέρειν βροτοῖς Pers. 285; μὴ βαρυστόνως φέρειν Eum. 761; τὰς μὲν ἐκ ϑεῶν τύχας δοϑείσας ἔστ' ἀναγκαῖον φέρειν Soph. Phil. 1301; ῥᾷστα τὸν βίον φέρει O. R. 983, u. öfter; φέρω σιγῇ κακά Eur. Hec. 738; φέρεις ὑπέρφευ τὰς τύχας Herc. fur. 1321; Or. 1024; οἴκτῳ Andr. 144, u. öfter; und in Prosa: καλῶς φέρειν τὴν συμφοράν Isocr. 4, 148; βαρέως φέρειν τὸ φρόνημα Xen. Hell. 7, 1,44, wie Ar. Th. 385 Eccl. 174; ῥᾳδίως, χαλεπῶς Plat. Phaed. 63 a Tim. 91 c; πειρῶ ὡς ῥᾷστα φέρειν τἀναγκαῖα Phaed. 116 c; τὰ παρόντα φέρειν ἀδυνατοῦντες Critia. 121 b; ἀνδρείως τὰς συμφοράς Menex. 247 d; μὴ δυνατοὶ φέρειν τὴν ὑμετέραν ἀρχήν Thuc. 3, 39; ὀργῇ φέροντες τὸν πόλεμον 1, 31; τὰ ἄλλα ϑυμῷ ἔφερον 5, 80, u. öfter; φέρειν ὅ τι ἂν ὁ ϑεὸς διδῷ γενναίως Dem. 18, 97. – Aber auch βαρέως, κούφως φέρειν ἐπί τινι, über Etwas zufrieden od. unzufrieden sein, dabei unwillig sein od. gleichmüthig bleiben, Xen. Hell. 7, 4,21. 3, 4,8, wie Dem. πρᾴως ἐπὶ τοῖς γιγνομένοις φέρειν 58, 55; vgl. Wessel. D. Sic. 3, 69; selten mit dem bloßen dat., τοῖς παροῠσι Xen. An. 1, 3,3, τῷ πολέμῳ Hell. 5, 1,29; bei Sp. auch διά τι. – 5) bes. ist noch zu merken die Bdtg im Munde tragen, führen, vielfach besprechen, gew. mit dem Nebenbegriffe des Lobens, Rühmens, πολὺν τὸν Φίλιππον ἐν ταῖς διαβολαῖς φέρων, ihn sehr rühmend, Aesch. 3, 223; bes. im pass., εὖ, καλῶς, πολὺ φέρεσϑαι, gelobt werden, Lob und Beifall verdienen, Xen. Hell. 2, 1,6; auch μέγα τοι φέρεται πὰρ σέϑεν, Pind. P. 1, 87; u. κακῶς, πονηρῶς, χαλεπῶς φέρεσϑαι, getadelt, gehaßt werden, Xen. Hell. 1, 5,17; ἣν φιλοσοφίαν ἀτίμως φῂς ὑπὸ τῶν λοιπῶν ἀνϑρώπων φέρεσϑαι Plat. Ep. VII, 328 e. – Absolut φέρεται, wie das lat. fertur, die Sage, die Nachricht wird herumgetragen, man sagt, es heißt, τοιόνδε φέρεται πρῆγμα γίγνεσϑαι Her. 8, 104; τὰ φερόμενα = τὰ λεγόμενα, Sp. – 6) der imperat. φέρε hat bei Hom. nur seine ursprüngliche Bedeutung, trage, bringe her. Er wird aber dann wie ἄγε als ein adv. gebraucht, in Fragen und Aufforderungen, laß sehen, wohlan, τοῖσι φέρε δῶ, laß sehen, wem ich sie gebe, d. i. nun, wem soll ich sie geben? Ar. Pax 934; φέρ' ἴδω Ach. 4 u. öfter; φέρε ἀκούσω Her. 1, 11; u. bei einem andern imperat., φέρε εἰπὲ δή μοι Soph. Ant. 530, u. öfter; der sing. φέρε steht sogar bei einem Verbum im plur., so daß es reine Interjection geworden zu sein scheint, Valck. Callim. p. 279. – Auch φέρε δή, Her. 2, 14 Ar. Pax 357. 924; φέρε δὴ νῠν Th. 788; φέρε δὴ σκεψώμεϑα Plat. Prot. 330 b; φέρε δὴ ἴδωμεν Gorg. 455 a u. öfter; – φέρε γάρ, denn sieh, laß zum Beispiel einmal sehen, fängt einen Satz an, der eine Widerlegung durch ein angeführtes Beispiel enthält; so auch φέρε allein, Ar. Ach. 541, οἷον φέρε, φέρε εἰπεῖν. – Mit folgdm int., gesetzt daß, angenommen, wie fac, finge. – 7) das part. neutr. τὸ φέρον, substantivisch, das Leitende, Führende, das Schicksal (vgl. fors u. fero). τὸ φέρον ἐκ ϑεοῠ Soph. O. C. 1691; τὸ φερόμενον, das Loos, Sp.
-
16 ἐν
ἐν (in crasis1κἀν I. 4.25
, I. 6.59 coni., butκαὶ ἐν P. 9.40
: repeated 13 times O. 2.43, O. 6.55, I. 5.30 etc.: follows noun governed 7 times O. 13.44, P. 9.69, Παρθ. 2. 7, etc.: governs only the second of two nouns P. 4.130, O. 7.12:ἐνί P. 6.18
, Θρ. 7. 3, fr. 163: joined withἐπὶ N. 5.2
,παρά N. 9.34
) A prep. c. dat.1 of time.a of point of time, in, at, on δεῖ σάμερονἐλθεῖν ἐν ὥρᾳ O. 6.28
κυρίῳ δ' ἐν μηνὶ πέμποισ ἀμφιπόλους O. 6.32
νῦν ἐν καὶ τελευτᾷ O. 7.26
[ κἀν (Mosch.: ἐν καὶ codd. vulgo: καὶ cod. unus) P. 1.35] ἀλλ' ἐν ἕκτᾳ (sc. ἁμέρᾳ) P. 4.132τὰν πολυξέναν ἐν ἱερομηνίᾳ Νεμεάδι ἵκεο Δωρίδα νᾶσον Αἴγιναν N. 3.2
νιν ἐρειδόμενον ναυαγίαις ἐξ ἀμετρήτας ἁλὸς ἐν κρυοέσσᾳ δέξατο συντυχίᾳ I. 1.37
τοῖσιν ἐν δυθμαῖσιν αὐγᾶν φλὸξ ἀνατελλομένα συνεχὲς παννυχίζει I. 4.65
“ ἐν διχομηνίδεσσιν δὲ ἑσπέραις ἐρατὸν λύοι κεν χαλινὸν ὑφ' ἥρωι παρθενίας” I. 8.44ἐν ζαθέῳ με δέξαι χρόνῳ Pae. 6.5
ἀγῶνα Λοξίᾳ καταβάντεὐρὺν ἐν θεῶν ξενίᾳ Pae. 6.61
τῷδ' ἐν ἄματι τερπνῷ Pae. 15.1
Ψμέναιον, ὃν ἐν γάμοισι χροιζόμενον [Μοῖρα] σύμπρωτον λάβεν (Welcker: ἐργάμοισι cod.) Θρ. 3.. ἦν διακρῖναι ἰδόντ' λτ;οὐγτ; πολλὸς ἐν καιρῷ χρόνος” fr. 168. 6.b during, within, in the course ofἐν ἁμέρᾳ O. 1.6
ἐν παντὶ χρόνῳ O. 6.36
ἐν χειμερίᾳ νυκτὶ O. 6.100
ἐν δὲ μιᾷ μοίρᾳ χρόνου O. 7.94
ἐν μικρῷ χρόνῳ O. 12.12
ἐν ὄρφναῖσι P. 1.23
ἐν δ' αὖτε χρόνῳ P. 3.96
ἐν δαιτὸς δὲ μοίρᾳ P. 4.127
ἀθρόαις πέντε νύκτεσσιν ἔν θ' ἁμέραις P. 4.130
[ ἐνχρόνῳ (Chaeris: ἄν codd.) P.4. 258]ἐν δὲ χρόνῳ P. 4.291
, P. 8.15ἐν δ' ὀλίγῳ βροτῶν τὸ τερπνὸν αὔξεται P. 8.92
τέκε ἐν μόναις ὠδῖσιν Ἀλκμήνα διδύμων κρατησίμαχον σθένος υἱῶν P. 9.85
ἕποιτο μοῖρα καὶ ὑστέραισιν ἐν ἁμέραις P. 10.18
ἐν περισθενεῖ μαλαχθεὶς παγκρατίου στόλῳ N. 3.16
ἐν δὲ πείρᾳ τέλος διαφαίνεται ὧν τις ἐξοχώτερος γένηται N. 3.70
ἀπάλαιστος ἐν λόγῳ ἕλκειν N. 4.94
ἀλλὰ γὰρ ἀνάπαυσις ἐν παντὶ γλυκεῖα ἔργῳ N. 7.52
ἦ τιν' ἄγλωσσον μὲν ἦτορ δ ἄλκιμον, λάθα κατέχει ἐν λυγρῷ νείκει (Hermann e Σ: κατέχει τε, κατέχειν codd.) N. 8.25 ἐν πολυφθόροις ἁμέραις (Boeckh: πολυφθόροις ἐν codd.) N. 8.31 χαίρω δὲ πρόσφορον ἐν μὲν ἔργῳ κόμπον ἱείς N.8.49. codd.) ἐν πολέμῳ N. 9.36. ἐν ἁλικίᾳ πρώτᾳ N.9.42. ἐν τελεταῖς δὶς Ἀθαναίωνμιν ὀμφαὶ κώμασαν N. 10.34
φθιμένου Κάστορος ἐν πολέμῳ N. 10.59
“ παῦροι δ' ἐν πόνῳ πιστοὶ βροτῶν καμάτου μεταλαμβάνειν” N. 10.78ἐν δὲ χειμῶνι πλέων I. 2.42
ἀλλ' ἁμέρᾳ γὰρ ἐν μιᾷ I. 4.16
ὀψίᾳ ἐν νυκτὶ I. 4.36
τόλμᾳ γὰρ εἰκὼς θυμὸν ἐριβρεμετᾶν θηρῶν λεόντων ἐν πόνῳ I. 4.47
καὶ νῦν ἐν Ἄρει μαρτυρήσαι κεν πόλις Αἴαντος ὀρθωθεῖσα ναύταις ἐν πολυφθόρῳ Σαλαμὶς Διὸς ὄμβρῳ (bis) I. 5.48—9. “Αἴαντα, λαῶν ἐν πόνοις ἔκπαγλον Ἐνυαλίου” I. 6.54 ἐν χρόνῳ δ' ἔγεντ Ἀπόλλων fr. 33b = fr. 147 Schr.ἄστρον ὑπέρτατον ἐν ἁμέρᾳ κλεπτόμενον Pae. 9.3
]βαρβιτίξαι θυμὸν ἀμβλὺν ὄντα καὶ φωνὰν ἐν οἴνῳ[ fr. 124d. ἐν δείπνοισι Λυδῶν ψαλμὸν ἀντίφθογγον ὑψηλᾶς ἀκούων πακτίδος fr. 125. 2. μηδ' ἀμαύρου τέρψιν ἐν βίῳ fr. 126. 1. ἀτὰρ εὑδόντεσσιν ἐν πολλοῖς ὀνείροις δείκνυσι τερπνῶν ἐφέρποισαν χαλεπῶν τε κρίσιν fr. 131b. 3. πενταετηρὶς ἑορτὰ ἐν ᾆ πρῶτον εὐνάσθην fr. 193.c in the space ofπολλῶν πείρατα συντανύσαις ἐν βραχεῖ P. 1.82
βάματι δ' ἐν πρώτῳ κιχὼν παῖδ P. 3.43
τὸν Ἀργείων τρόπον εἰρήσεταί που κἀν βραχίστοις (Heyne: που κἐν, πα κ' ἐν codd.) I. 6.59d phrases τὸν ἅπαντα χρόνον ἐν σχερῷ ἡσυχίαν καμάτων μεγάλων ποινὰν λαχόντ (ἐν om. codd.: supp. Hermann: ἐνσχερώ Dindorf: in a line, uninterruptedly) N. 1.69 ἐν σχερῷ δ' οὔτ ὦν μέλαιναι καρπὸν ἔδωκαν ἄρουραι ( ἐνσχερὼ Heyne) N. 11.39 ἑκατόμπεδοι ἐν σχερῷ κέλευθοι ( ἐνσχερὼ Fr. Portus i. e. 100 feet broad without interruption) I. 6.22 ὥστ' ἐν τάχει τινὰ Νηρείδων πράξειν ἄκοιτιν soon N. 5.35 [ ἀλλ' ἐν ἀμείβοντι (Musur.: ἐναμείβοντι codd.) N. 11.42]2 of place.a ἐν Πέλοπος ἀποικίᾳ. O. 1.24ἐν βάσσαις Κρονίου Πέλοπος O. 3.23
ἐν Πίσᾳ O. 6.5
ἐν Ὀλυμπίᾳ O. 6.26
ἐν Ὀλυμπιάδι O. 10.16
ἐν Πίσᾳ O. 10.43
ἐν Ὀλυμπίοισί τε καὶ βαθυκόλπου Γᾶς ἀέθλοις ἔν τε καὶ πᾶσιν ἐπιχωρίοις P. 9.101
ἐν δὲ Πυθῶνι O. 2.39
ἐν Δελφοῖσιν O. 13.43
Πυθιάδος δ' ἐν δρόμῳ P. 1.32
ἐν δ' ἄρα μηλοδόκῳ Πυθῶνι P. 3.27
ἐν πολυχρύσῳ Ἀπολλωνίᾳ τετείχισται νάπᾳ P. 6.8
Κρισαίαις ἐνὶ πτυχαῖς P. 6.18
Πυθῶνος ἐν γυάλοις P. 8.63
ἐν Πυθιάδι P. 8.84
ἐν Πυθῶνι ἀγαθέᾳ P. 9.71
ἀγῶνί τε Κίρρας, ἐν τῷ Θρασυδᾷος ἔμνασεν P. 11.13
ἐν ἀφνεαῖς ἀρούραισι Πυλάδα νικῶν P. 11.15
Καφισίδος ἐν τεμένει P. 12.27
ἐν Πυθίοισί τε νικᾶν N. 2.9
ἐν ἀγαθέᾳ Πυθῶνι N. 6.34
ἐν Πυθίοισι δὲ δαπέδοις κεῖται N. 7.34
ἐν Πυθῶνι πειρᾶσθαι καὶ Ὀλυμπίᾳ ἀέθλων N. 11.23
ἐν Κρίσᾳ I. 2.18
χόρτοις ἐν λέοντος O. 13.44
Νεμεαίου ἐν πολυυμνήτῳ Διὸς ἄλσει N. 2.5
ἐν Νεμέᾳ N. 2.23
ἐν βαθυπεδίῳ Νεμέᾳ N. 3.18
κοίλᾳ λέοντος ἐν βαθυστέρνου νάπᾳ I. 3.12
ἐν Νεμέᾳ I. 6.3
“θηρός, ὃν πάμπρωτον ἀέθλων κτεῖνά ποτἐν Νεμέᾳ” I. 6.48κλεινᾷ τἐν Ἰσθμῷ O. 7.81
ἐν Κορίνθου πύλαις O. 9.86
ἐν Ἰσθμιάδεσσιν O. 13.33
ἐν δἀμφιάλοισι Ποτειδᾶνος τεθμοῖσιν O. 13.40
ἐν ἐσλοῦ Πέλοπος πτυχαῖς N. 2.21
Ὀρσοτριαίνα ἐν ἀγῶνι βαρυκτύπου N. 4.87
ἐν ἀμφικτιόνων ταυροφόνῳ τριετηρίδι N. 6.39
τρὶς μὲν' ἐν πόντοιο πύλαισι λαχών N. 10.27
Κορίνθου τἐν μυχοῖς N. 10.42
ἐν βάσσαισιν Ἰσθμοῦ I. 3.11
ἐν Ἰσθμῷ διπλόα θάλλοισἀρετά I. 5.17
cf. ( Κόρινθον)ἐν τᾷ γὰρ Εὐνομία ναίει O. 13.6
ἐν ἄστει Πειράνας O. 13.61
ἐν Θήβαισι O. 6.16
τά τἐν Ἀρκαδίᾳ ἔργα καὶ Θήβαις O. 7.84
ἐν Θήβαις O. 13.107
ἐν ἑπταπύλοις Θήβαις P. 3.90
, P. 8.39 “ ἐν Κάδμου πύλαις” P. 8.47Θήβαις τ' ἐν ἑπταπύλοις N. 4.19
ἐν Θήβαις N. 10.8
ἐν μὲν Αἰτωλῶν θυσίαισι φαενναῖς Οἰνείδαι κρατεροί, ἐν δὲ Θήβαις ἱπποσόας Ἰόλαος γέρας ἔχει, Περσεὺς δ' ἐν Ἄργει I. 5.30
—3.ἐν ἑπταπύλοισι Θήβαις I. 8.16
ἐ]ν ἑπταπύλοισι —[ (sc. Θήβαις) fr. 169. 47.κρανααῖς ἐν Ἀθάναις O. 7.82
ἐν Ἀθάναις O. 9.88
κρανααῖς ἐν Ἀθάναισι O. 13.38
, N. 8.11ταῖς λιπαραῖς ἐν Ἀθάναις I. 2.20
ἅ τε κἀν γουνοῖς Ἀθανᾶν ἅρμα καρύξαισα νικᾶν ἔν τ' Ἀδραστείοις ἀέθλοις (Boeckh: κεἰν, κἠν codd.) I. 4.25 ἐν ταῖς ἱεραῖς Ἀθάναις οἰχνεῖτε fr. 75. 4.ἐν Σικελίᾳ O. 1.12
ἐν Ἄργει O. 7.83
ἐν Μεγάροισιν O. 7.86
ἐν Μαραθῶνι O. 9.89
ἐν Σπάρτᾳ P. 1.77
ἐν Φθίᾳ P. 3.101
“ ἐν δὲ Νάξῳ” P. 4.88Λακεδαίμονι ἐν Ἄργει τε καὶ ζαθέᾳ Πύλῳ P. 5.70
ἐν Μεγάροις (ἐν secl. byz.) P. 8.78ἐν Ἄργει P. 9.112
τῶν δἐν Ἑλλάδι τερπνῶν P. 10.19
κλυταῖς ἐν Ἀμύκλαις P. 11.32
ἄειδ' ἐν Παλίῳ (Pauw: ἀείδει Παλίῳ codd.) N. 5.22ἐν Τροίᾳ N. 2.14
ποντίᾳ ἔν ποτε Κύπρῳ N. 8.18
ἐν Κέῳ ἀμφιρύτᾳ I. 1.8
ἐν Φυλάκᾳ I. 1.59
ἀλλ' ἐν Οἰνώνᾳ I. 5.34
ἐν Ἐπιδαύρῳ I. 8.68
]ν ἐν Ἄργει μεγάλῳ[ Δ. 1.. ἐν Ἀρίμοις ποτέ fr. 93. ἐν ἀιόνεσσιν Ὀγχη[στοῦ ] ἔν τε Πίσᾳ Παρθ. 2.. ἐν δ' ἄρα καὶ Τενέδῳ fr. 123. 13.Μαιναλίαισιν ἐν δειραῖς O. 9.59
ἐν Παλίου σφυροῖς P. 2.45
“ Διὸς ἐν Ἄμμωνος θεμέθλοις” P. 4.16 “ Τριτωνίδος ἐν προχοαῖς λίμνας” P. 4.20Ἄπολλον, τεᾷ, Καρνήἰ, ἐν δαιτὶ P. 5.80
ἐν μυχοῖσι Πιερίδων P. 6.49
μυχῷ τ' ἐν Μαραθῶνος P. 8.79
Πίνδου κλεεναῖς ἐν πτυχαῖς P. 9.15
Αἰγίνᾳ τε γὰρ Νίσου τἐν λόφῳ P. 9.91
τελεταῖς ὡρίαις ἐν Παλλάδος P. 9.98
ἐν πεδίῳ Φλέγρας N. 1.67
Νίσου τ' ἐν εὐαγκεῖ λόφῳ N. 5.46
ἐν γυάλοις Θεράπνας N. 10.56
ζαθεᾶς Πάρου ἐν γυάλοις fr. 140a. 63 (37). ἐν Κόλχων δόμοις fr. 172. 7.ἐν δρόμοισι O. 1.21
ἐν δρόμοις O. 1.94
ἐν ἀέθλοις ἐν μάχαις τε O. 2.43
—4.Αἶαν, τεόν τἐν δαιτί, Ἰλιάδα, νικῶν ἐπεστεφάνωσε βωμόν O. 9.112
ἱεροῖς ἐν ἀέθλοις O. 13.15
νικαφόροις ἐν ἀέθλοις καὶ θοαῖς ἐν μάχαις P. 8.26
ἔν τ' ἀέθλοισιν ἀριστεύων N. 11.14
ἔν τ' ἀέθλοισι I. 1.18
ἔν τε γυμνοῖσι σταδίοις ἔν τ' ἀσπιδοδούποισιν ὁπλίταις δρόμοις I. 1.23
ὠκυδινάτοις ἐν ἁμίλλαισι I. 5.6
ἔν τ' ἀγωνίοις ἀέθλοισι I. 5.7
]ἐν δαιτί τε πα[ Πα. 13a. 21.ἐν οἴκῳ O. 6.48
μεγαλοκευθέεσσιν ἔν ποτε θαλάμοις P. 2.33
ἐν θαλάμῳ P. 3.11
τείχει ἐν ξυλίνῳ P. 3.38
“ ἐν λέχεσιν” P. 4.51 “ πολυχρύσῳ ποτ' ἐν δώματι” P. 4.53 ἄλλοις ἐν τείχεσιν” P.4.268. “ ἐν δώμασι” P. 4.113θαλάμῳ δὲ μίγεν ἐν πολυχρύσῳ Λιβύας P. 9.69
ἐν μεγάρῳ N. 1.31
Φιλύρας ἐν δόμοις N. 3.43
ἐν λέκτροις Ἀκάστου N. 5.30
Ἀμφιτρύωνος ἐν θυρέτροις I. 7.6
ἐν μεγάροις Δ. 2.. ἐν τᾷδε Διὸς ἀρχᾷ O. 2.58
ἐν Οὐλύμπῳ O. 13.92
ἐν οὐρανῷ O. 14.10
ἐν αἰνᾷ Ταρτάρῳ P. 1.15
χρυσέαις ἐν ἕδραις P. 3.94
“ δώμασιν ἐν χρυσέοις” P. 9.56ὀλβίοις ἐν δώμασι N. 1.71
“ οὐρανοῦ ἐν χρυσέοις δόμοισιν” N. 10.88 ἐν Ὀλύμπῳ fr. 33c. 5.ἐν καὶ θαλάσσᾳ O. 2.28
ἐν πελάγει O. 7.56
ἁλμυροῖς δ' ἐν βένθεσιν O. 7.57
ἐν πόντῳ ἐν χέρσῳ τε O. 12.3
—4. “ ἐν θαλάσσᾳ καὶ ποταμοῖς” P. 9.47ἐν χέρσῳ N. 1.62
ἐν πελάγει N. 3.23
ἐν δΕὐξείνῳ πελάγει N. 4.49
ἐν κονίᾳ χέρσῳ, τὰ δὲ γείτονι πόντῳ N. 9.43
ἐν πόντῳ I. 5.5
ἐν πεδίῳ I. 8.54
ἐν πόντῳ I. 9.7
πελάγει δ' ἐν πολυχρύσοιο πλούτου fr. 124. 6. ἀκύμονος ἐν πόντου πελάγει fr. 140b. 16. ἐν πόντῳ P. Oxy. 2622. 13 ad ?fr. 346.ἐν ναυσὶ κοίλαις O. 6.10
ἐν Μοισᾶν δίφρῳ O. 9.81
ἐν ναυσὶν P. 3.68
ἐπὶ πάσας ὁλκάδος ἔν τ' ἀκάτῳ N. 5.2
ἐν ναυσὶν I. 6.30
κελεύθῳ τἐν καθαρᾷ O. 6.23
ἀλλἔν κέκρυπτο γὰρ σχοίνῳ βατιᾷ τἐν ἀπειρίτῳ (v. κρύπτω) O. 6.55πτολιπόρθοις ἐν μάχαις O. 8.35
οὐλίῳ ἐν Ἄρει O. 9.76
ταύτᾳ δἐν πρωτογόνῳ τελετᾷ O. 10.51
ἐν ἅπαντι κράτει O. 10.82
ἐν ἀλκᾷ O. 13.55
οἵαις ἐν πολέμοισι μάχαις P. 1.47
Ἰξίονα ἐν πτερόεντι τροχῷ παντᾷ κυλινδόμενον P. 2.22
χρυσὸς ἐν χερσὶν φανεὶς P. 3.55
ἐν ὄρει P. 3.90
ἐν πολέμῳ P. 3.101
ἐν ἀργεννόεντι μαστῷ P. 4.8
ἐν ἀγορᾷ P. 4.85
ἐν πρύμνᾳ P. 4.194
ἐν μέσσοις P. 4.224
ἐν ἀλλοδαπαῖς ἀρούραις P. 4.254
πειρῶντι δὲ καὶ χρυσὸς ἐν βασάνῳ πρέπει καὶ νόος ὀρθός P. 10.67
χρὴ δ' ἐν εὐθείαις ὁδοῖς στείχοντα μάρνασθαι φυᾷ N. 1.25
παρὰ πεζοβόαις ἵπποις τε ναῶν τ' ἐν μάχαις N. 9.34 δρυὸς ἐν στελέχει ἡμένους i. e. inside N. 10.61καὶ ξενίου Διὸς ἀσκεῖται θέμις αἰενάοις ἐν τραπέζαις N. 11.8
πατρίδι ἐν ᾇ καὶ τὸν ἀδείμαντον Ἀλκμήνα τέκεν παῖδα I. 1.12
πατρωίαις ἐν ἀρούραις Pae. 6.106
λτ;ἐνγτ; [τεμέ]νει φίλῳ (supp. Zenodot)Πα.. 12. χρηστήριον[ ] ἐν ᾧ Τήνερον ἔτεκεν Pae. 9.41
ἐρατειναῖς ἐν εὐναῖς (add. Boeckh: ἐν om. codd.) fr. 122. 7. φοινικορόδοις δ' ἐνὶ λειμώνεσσι (coni. Boeckh: ἐν cod.) Θρ.. 3. ἄγαν φιλοτιμίαν μνώμενοι ἐν πόλεσιν ἄνδρες fr. 210.b at, before met.,τὸ δ' ἐν ποσί μοι τράχον ἴτω τεὸν χρέος P. 8.32
μαστεύει δὲ καὶ τέρψις ἐν ὄμμασι θέσθαι πιστόν (τουτέστι θεωρῆσαι Σ.) N. 8.433 in, contained in, surrounded bya of clothing, simm.χαλκέοισι δ' ἐν ἔντεσι νικῶν δρόμον O. 4.22
ἴστω γὰρ ἐν τούτῳ πεδίλῳ δαιμόνιον πόδ' ἔχων O. 6.8
“ σπαργάνοις ἐν πορφυρέοις” P. 4.114Ὀλυμπιονίκα δὶς ἐν πολεμαδόκοις Ἄρεος ὅπλοις P. 10.13
ἐπεὶ ἐν χαλκέοις ὅπλοις Τηλεβόας ἔναρεν N. 10.14
τὸν μὲν ἐν ῥίνῳ λέοντος στάντα I. 6.37
cf. ὑφ' ἅρμασιν ἵππος, ἐν δ ἀρότρῳ βοῦς ( harnessed to) fr. 234. 2.b contained inμονόψαφον ἐν κολεῷ κατασχοῖσα ξίφος N. 10.6
καρπὸς ἐλαίας ἔμολεν Ἥρας τὸν εὐάνορα λαὸν ἐν ἀγγέων ἕρκεσιν παμποικίλοις N. 10.36
c of light and darkness.ἐν ὄρφνᾳ O. 1.71
O. 13.70ἐν σκότῳ O. 1.83
ἐν καθαρῷ O. 10.45
φάει δὲ ἐν καθαρῷ P. 6.14
σφόδρα δόξομεν δαίων ὑπέρτεροι ἐν φάει καταβαίνειν N. 4.38
νεκρὸν ἵππον στυγέοισι λόγῳ κείμενον ἐν φάει, κρυφᾷ δὲ (Heyne: φασι codd.) fr. 203. 2. met.,ὅστις ἐν ταύτᾳ νεφέλᾳ χάλαζαν αἵματος πρὸ φίλας πάτρας ἀμύνεται I. 7.27
d met.,εἶδον γὰρ ἑκὰς ἐὼν τὰ πόλλ' ἐν ἀμαχανίᾳ ψογερὸν Ἀρχίλοχον βαρυλόγοις ἔχθεσιν πιαινόμενον P. 2.54
ἔστι δ' ἐν εὐτυχίᾳ πανδοξίας ἄκρον N.1.10.τὸν μονοκρήπιδα πάντως ἐν φυλακᾷ σχε θέμεν μεγάλᾳ P. 4.75
4 of feelings, thoughts.ἐν θυμῷ πιέσαις χόλον ὀξείᾳ μελέτᾳ O. 6.37
ἀγώνιον ἐν δόξᾳ θέμενος εὖχος O. 10.63
εὐανθεῖ δ' ἐν ὀργᾷ παρμένων P. 1.89
αὐτὰν ἐν φρασὶ καιομέναν P. 4.219
ὄφρα ἐν φρασὶ πάξαιθ, ὅπως σφίσι μὴ κοίρανος μόλοι N. 3.62
5 amongaζώει μὲν ἐν Ὀλυμπίοις O. 2.25
Πηλεύς τε καὶ Κάδμος ἐν τοῖσιν ἀλέγονται O. 2.78
φύονται δὲ καὶ νέοις ἐν ἀνδράσιν πολιαὶ O. 4.26
τερπνὸν δ' ἐν ἀνθρώποις ἴσον ἔσσεται οὐδέν O. 8.53
τίς γὰρ ἱππείοις ἐν ἔντεσσιν μέτρα ἐπέθηκ; O. 13.20οὔτ' ἐν ἀνδράσι γερασφόρον οὔτ ἐν θεῶν νόμοις P. 2.43
τὰ μὲν ἐν ἱπποσόαισιν ἄνδρεσσι μαρνάμενον, τὰ δ' ἐν πεζομάχαισι P. 2.65
ἐν ἀγαθοῖς P. 2.81
ἐν ἀνθρώποισι P. 3.21
σμικρὸς ἐν σμικροῖς, μέγας ἐν μεγάλοις ἔσσομαι P. 3.107
“ τρίταισιν δ' ἐν γοναῖς” P. 4.143κεῖνος γὰρ ἐν παισὶν νέος, ἐν δὲ βουλαῖς πρέσβυς P. 4.281
—2.ἔν τε σοφοῖς πολίταις P. 4.295
ἐν τεσσαράκοντα γὰρ πετόντεσσιν ἁνιόχοις ὅλον δίφρον κομίξαις P. 5.49
θάρσος τε τανύπτερος ἐν ὄρνιξιν αἰετὸς ἔπλετο P. 5.112
ἔν τε Μοίσαισι ποτανὸς ἀπὸ ματρὸς φίλας P. 5.114
“ καὶ ἔν τε θεοῖς τοῦτο κἀνθρώποις ὁμῶς αἰδέοντ” P. 9.40 βαιὰ δ' ἐν μακροῖσι ποικίλλειν ἀκοὰ σοφοῖς P.9. 77.εἶπε δ' ἐν μέσσοις ἀπάγεσθαι P. 9.119
θαητὸν ἐν ἅλιξι θησέμεν ἐν καὶ παλαιτέροις P. 10.58
πέφνεν τε ματέρα θῆκέ τ' Αἴγισθον ἐν φοναῖς P. 11.37
εἰ δέ τις ὄλβος ἐν ἀνθρώποισιν, ἄνευ καμάτου οὐ φαίνεται P. 12.28
ἐγὼ δ' Ἡρακλέος ἀντέχομαι προφρόνως ἐν κορυφαῖς ἀρετᾶν μεγάλαις N. 1.34
παλαιαῖσι δ' ἐν ἀρεταῖς γέγαθε Πηλεὺς ἄναξ, ὑπέραλλον αἰχμὰν ταμών N. 3.32
ἐν παισὶ νέοισι παῖς, ἐν ἀνδράσιν ἀνήρ, τρίτον ἐν παλαιτέροισι N. 3.72
—3.ἔστι δαἰετὸς ὠκὺς ἐν ποτανοῖς N. 3.80
ἐν δὲ μέσαις (sc. Μοίσαις)φόρμιγγ' Ἀπόλλων ἑπτάγλωσσον χρυσέῳ πλάκτρῳ διώκων N. 5.23
ἔν τε δαμόταις ὄμματι δέρκομαι λαμπρόν N. 7.65
ἀρετὰ ἐν σοφοῖςἀνδρῶν ἀερθεῖσ' ἐν δικαίοις τε N. 8.41
ἐν γὰρ δαιμονίοισι φόβοις φεύγοντι καὶ παῖδες θεῶν N. 9.27
Τυνδαρίδας δ' ἐν Ἀχαιοῖς ὑψίπεδον Θεράπνας οἰκέων ἕδος I. 1.31
γαρύσομαι τοῦδ' ἀνδρὸς ἐν τιμαῖσιν ἀγακλέα τὰν Ἀσωποδώρου πατρὸς αἶσαν I. 1.34
ἄμμι δ' ἔοικε καὶ σέθεν, Ἀμφιτρύων, παῖδας προσειπεῖν, τὸν Μινύα τε μυχὸν καὶ τὸ Δάματρος κλυτὸν ἄλσος Ἐλευσῖνα καὶ Εὔβοιαν, ἐν γναμπτοῖς δρόμοις ( when we talk of Farnell) I. 1.57Ἀοσφόρος θαητὸς ὣς ἄστροις ἐν ἄλλοις I. 4.24
αἰνέω καὶ Πυθέαν ἐν γυιοδάμαις Φυλακίδᾳ πλαγᾶν δρόμον εὐθυπορῆσαι I. 5.59
φαίης κέ νιν ἄνδρ' ἐν ἀεθληταῖσιν ἔμμεν Ναξίαν πέτραις ἐν ἄλλαις χαλκοδάμαντ ἀκόναν ( ἀνδράσιν ἀεθληταῖσιν coni. Heyne) I. 6.72εἶπε δεὔβουλος ἐν μέσοισι Θέμις I. 8.31
Ἄρτεμις ζεύξαισ' ἐν ὀργαῖς Βακχίαις φῦλον λεόντων α[ Δ. 2. 2. νομάδεσσι γὰρ ἐν Σκύθαις ἀλᾶται fr. 105b. 1.νέφεσσι δ' ἐν χρυσέοις Ὀλύμποιο καὶ κορυφαῖσιν ἵζων Pae. 6.92
b betweenοἷον Αἴτνας ἐν μελαμφύλλοις δέδεται κορυφαῖς καὶ πέδῳ P. 1.27
καταίνησάν τε κοινὸν γάμον γλυκὺν ἐν ἀλλάλοισι μεῖξαι P. 4.223
ἐπεὶ τετραόροισιν ὥθ' ἁρμάτων ζυγοῖς ἐν τεμένεσσι δόμον ἔχει τεοῖς N. 7.94
c after verbs of mixing. νῦν δ' ἐν αἱμακουρίαις ἀγλααῖσι μέμικται (sc. Πέλοψ: is part of) O. 1.90 ἔν τ' ὠκεανοῦ πελάγεσσι μίγεν πόντῳ τἐρυθρῷ Λαμνιᾶν τἔθνει γυναικῶν (sc. Ἀργοναῦται: zeugma, they knew) P. 4.251 ἵν' ἀθανάτοις Αἰνησιδάμου παῖδες ἐν τιμαῖς ἔμιχθεν enjoyed I. 2.29 ] ἐνέπισε κεκραμέν' ἐν αἵματι (ἐν del. Heringa: κεκραμένον coni. Zuntz) fr. 111. 1, cf. Δ. 2. 20.aἐν δίκᾳ τε καὶ παρὰ δίκαν O. 2.16
βουλαῖς ἐν ὀρθαῖσι Ῥαδαμάνθυος O. 2.75
ἐν δίκᾳ ( ἐνδίκας coni. Snell) O. 6.12τελεύταθεν δὲ λόγων κορυφαὶ ἐν ἀλαθείᾳ πετοῖσαι O. 7.69
πόλιν Ψλλίδος στάθμας Ἱέρων ἐν νόμοις ἔκτισσε P. 1.62
θέλοντι δὲ αἰεὶ μένειν τεθμοῖσιν ἐν Αἰγιμιοῦ Δωριεῖς P. 1.64
οὔτ' ἐν ἀνδράσι γερασφόρον οὔτ ἐν θεῶν νόμοις P. 2.43
σὲ δ' ἐν τούτῳ λόγῳ χρησμὸς ὤρθωσεν P. 4.59
“ τᾶν ἐν δυνατῷ φιλοτάτων” P. 4.92σὲ δ' ἐρχόμενον ἐν δίκᾳ P. 5.14
τό γ' ἐν ξυνῷ πεποναμένον εὗ μὴ κρυπτέτω i. e. in the common good P. 9.93θεόθεν ἐραίμαν καλῶν δυνατὰ μαιόμενος ἐν ἁλικίᾳ P. 11.51
αἰδέομαι μέγα εἰπεῖν ἐν δίκᾳ τε μὴ κεκινδυνευμένον N. 5.14
ἴχνεσιν ἐν Πραξιδάμαντος ἑὸν πόδα νέμων N. 6.15
τρὶς μὲν ἐν πόντοιο πύλαισι λαχών, τρὶς δὲ καὶ σεμνοῖς δαπέδοις ἐν Ἀδραστείῳ νόμῳ (cf. P. 2.43) N. 10.28ἱπποτροφίας τε νομίζων ἐν Πανελλάνων νόμῳ I. 2.38
ἐν ξυνῷ κεν εἴη συμπόταισίν τε γλυκερὸν κέντρον fr. 124. 2. cf. ἐγὼ δὲ ἴδιος ἐν κοινῷ σταλεὶς (in a public position) O. 13.49b in of musical terms. Λύδῳ γὰρ Ἀσώπιχον ἐν τρόπῳ ἐν μελέταις τ' ἀείδων ἔμολον (ἐν ante τρόπῳ del. Schr. metri causa) O. 14.17—8.ἐν Αἰολίδεσσι χορδαῖς P. 2.69
πόμ' ἀοίδιμον Αἰολίσσιν ἐν πνοαῖσιν αὐλῶν ( ἐμπνοαῖσιν coni. Turyn) N. 3.79 esp. to the accompaniment of, amidstἱκέτας σέθεν ἔρχομαι Λυδίοις ἀπύων ἐν αὐλοῖς O. 5.19
κεῖνος ἀνήρ, ἐπικύρσαις ἀφθόνων ἀστῶν ἐν ἱμερταῖς ἀοιδαῖς O. 6.7
ἄλλοτε δ' ἄλλον ἐποπτεύει Χάρις ζωθάλμιος ἁδυμελεῖ θαμὰ μὲν φόρμιγγι παμφώνοισί τ ἐν ἔντεσιν αὐλῶν O. 7.12
τὸν ( Ἀρκεσίλαν)ἐν ἀοιδᾷ νέων πρέπει χρυσάορα Φοῖβον ἀπύειν P. 5.104
κλέονται δ' ἔν τε φορμίγγεσσιν ἐν αὐλῶν τε παμφώνοις ὁμοκλαῖς μυρίον χρόνον I. 5.27
ἔν δ' ἐρατεινῷ μέλιτι καὶ τοιαίδε τιμαὶ καλλίνικον χάρμ ἀγαπάζοντι I. 5.54
]ἀοιδαῖς ἐν εὐπλε[κεσσι Pae. 3.12
λτ;ἐν ἀοιδᾷ> supp. Snell e Σ pap. Pae. 14.207 instrumental in, with, by means ofτετραορίας ἐλελίχθονος, εὐάρματος Ἱέρων ἐν ᾇ κρατέων P. 2.5
καπνωθεῖσαν πάτραν ἐπεὶ ἴδον ἐν Ἄρει P. 5.85
τὰ μὲν ἐν ἅρμασι καλλίνικοι πάλαι (ἐν om. codd.: supp. Tricl.) P. 11.46ἀνδησάμενός τε κόμαν ἐν πορφυρέοις ἔρνεσιν N. 11.28
κρυφίαισι γὰρ ἐν ψάφοις Ὀδυσσῆ Δαναοὶ θεράπευσαν N. 8.26
esp. withχείρ. οὐ χθόνα ταράσσοντες ἐν χερὸς ἀκμᾷ O. 2.63
ἀγαναῖσιν ἐν χερσὶ ποικιλανίους ἐδάμασσε πώλους P. 2.8
ἐν χερὶ δ' Ἀμφιτρύων κολεοῦ γυμνὸν τινάσσων φάσγανον N. 1.52
ἐν λόγοις δ' ἀστῶν ἀγαθοῖσιν ἐπαινεῖσθαι χρεών N. 11.17
χερσίν τ' ἐν μαλακαῖσιν ὅρπακ ἀγλαὸν δάφνας ὀχέοισα Παρθ. 2. 7.8 upon, into following verbs of movement.ἐν τέτρασιν παίδων ἀπεθήκατο γυίοις νόστον ἔχθιστον O. 8.68
ἐν καρδίαις ἀνδρῶν ἔβαλον ὧραι πολυάνθεμοι ἀρχαῖα σοφίσμαθ O. 13.16
ὠπυπόρων ἀπὸ ναῶν ὅ σφιν ἐν πόντῳ βάλεθ' ἁλικίαν P. 1.74
ἐν δ' ἀφύκτοισι γυιοπέδαις πεσὼν P. 2.41
καί τί οἱ φίλτρον ἐν θυμῷ μελιγάρυες ὕμνοι ἁμέτεροι τίθεν (om. codd.: supp. Mosch.) P. 3.64 “ ἐν τᾷδ' ἄφθιτον νάσῳ κέχυται Λιβύας σπέρμα” (cf. I. 1.4) P. 4.42ἐν ἀλύτῳ ζεύξαισα κύκλῳ μαινάδ' ὄρνιν P. 4.215
τιθεῖς ὕβριν ἐν ἄντλῳ P. 8.12
“ νέκταρ ἐν χείλεσσι καὶ ἀμβροσίαν στάξοισι” P. 9.63 ἔστασεν γὰρ ἅπαντα χορὸν ἐν τέρμασιν αὐτίκ' ἀγῶνος ( πρὸς coni. Boeckh) P. 9.114Νίκας ἐν ἀγκώνεσσι πίτνων ποικίλων ἔψαυσας ὕμνων N. 5.42
[ πέσε δ' ἀδόκητον ἐν καὶ δοκέοντι (coni. Fennel, Lobel: δοκέοντα codd.) N. 7.31]ἦ μὰν ἀνόμοιά γε δᾴοισιν ἐν θερμῷ χροὶ ἕλκεα ῥῆξαν N. 8.28
ἤλασε Λυγκέος ἐν πλευραῖσι χαλκόν N. 10.70
χρυσέας ἐν γούνασιν πίτνοντα Νίκας I. 2.26
ἐν ὕπνῳ γὰρ πέσεν (sc. φάμα παλαιά) I. 4.23μήτ' ἐν ὀρφανίᾳ πέσωμεν στεφάνων I. 8.6
ἐπεὶ δ' ἄλκιμον νέκυν ἐν τάφῳ πολυστόνῳ θέντο Πηλείδαν Pae. 6.99
τὸ κοινόν τις ἀστῶν ἐν εὐδίᾳ τιθεὶς fr. 109. 1. ἀλλαλοφόνους ἐπάξαντο λόγχας ἐνὶ σφίσιν αὐτοῖς fr. 163. φά[τναις] ἐν λιθίναις βαλ[ fr. 169. 21, cf. N. 3.629 in respect of [ ἐν ἄλλοισι δ' ἄλλοι μεγάλοι (ἐν om. codd., add. V: ἐπ byz.) O. 1.113]ἕπεται δ' ἐν ἑκάστῳ μέτρον O. 13.47
ἐν ἡρωίαις ἀρεταῖσιν οὐ ψεύσομἀμφὶ Κορίνθῳ O. 13.51
, cf. I. 1.57 γόνον τέ οἱ φέρτατον ἀτίταλλεν ἐν ἁρμένοισι πᾶσι θυμὸν αὔξων (om. codd.: supp. Er. Schmid) N. 3.58μή μοι κραναὰ νεμεσάσαι Δᾶλος, ἐν ᾇ κέχυμαι I. 1.4
ἐν ἔργμασιν δὲ νικᾷ τύχα, οὐ σθένος fr. 38.ἀγλαίζεται δὲ καὶ μουσικᾶς ἐν ἀώτῳ O. 1.15
10 = σύν, with the aid of ἐν τίν κ' ἐθέλοι, Γίγαντας ὁς ἐδάμασας, εὐτυχῶς ναίειν (σὺν σοί. Σ.) N. 7.9011 in the hands of, in the power ofἔλπομαι μέν, ἐν θεῷ γε μὰν τέλος O. 13.104
ἐν δ' ἀγαθοῖσι κεῖται πατρώιαι κεδναὶ πολίων κυβερνάσιες P. 10.71
πὰν δὲ τέλος ἐν τὶν ἔργων N. 10.30
12 dub. ex. οἷά τε χερσὶν ἀκοντίζοντες αἰχμαῖς, καὶ λιθίνοις ὁπότ' ἐν δίσκοις ἵεν (ἐν add. metr. causa Hermann, edd. vulgo: ὁπότε codd.: ὁπόταν Trypho ap. Eustath.: ποτ' ἀνὰ Ammonius: v. ἐνίμηι) I. 1.25 [ νῦν αὖτ' ἐν Ἰσθμοῦ δεσπότᾳ (codd.: ἐν del. Hermann) I. 6.5]13 frag. ] εν ὀρθῷ δρόμῳ fr. 1a. 5.] ἐν χρ[ Πα. 13a. 25. ]ἐν κλ[ Πα. 13e. 4. ] ἐν δασκίοισιν πατήρ fr. 177e.14 in tmesis. ἐν δ' ἀρετὰν ἔβαλεν (v. ἐμβάλλω) O. 7.44 ἐν δ' ἕσπερον ἔφλεξεν (v. ἐμφλέγω) O. 10.74 B adv. dabeia thereἐν δὲ φίλων παρεόντων θῆκέ μιν ζαλωτὸν ὁμόφρονος εὐνᾶς O. 7.5
ἐν δὲ Μοῖσ' ἁδύπνοος ἐν δ Ἄρης ἀνθεῖ O. 13.22
b too, besidesΜοῖσά τοι κολλᾷ χρυσόν, ἔν τε λευκὸν ἐλέφανθ' ἁμᾶ N. 7.78
ἐν δὲ μηνὸς πρῶτον τύχεν ἇμαρ (contra Radt, “Präposition in tmesi mit τύχεν”) Πα. 2.. σεμνᾷ μὲν κατάρχει Ματέρι πὰρ μεγάλᾳ ῥόμβοι τυπάνων, ἐν δὲ κέχλαδεν ἐν δὲ ἐν δ' Δ. 2. 10—5. C ἐν prep. c. acc. v. ἐς B.------------------------------------v. ἐς -
17 εὔπορος
εὔπορ-ος, ον,A easy to pass or travel through, ἄτης.. πέλαγος οὐ μάλ' εὔ. A.Supp. 470; ; τὰ εὔ. open ground, X.Eq.Mag.4.4;εὔπορον ἦν διιέναι Th.4.78
, cf. X.An.3.5.17; εὔ. ποιεῖν τὰ ὦτα to open one's ears, Luc.Lex.1; μήτρα lax, Sor.1.34.2 easily got, easily done, easy,τὰ μέγιστα.. σφι εὔπορά ἐστι Hdt.4.59
;πολλά τοι θεὸς κἀκ τῶν ἀέλπτων εὔπορ' ἀνθρώποις τελεῖ E.Fr. 100
; παρ' ἐμοῦ δ' ἔστιν ταῦτα εὔ. Ar.Pl. 532, cf. Pl. R. 404c;φιλία.. εὔ. εἴη Ar.Lys. 1266
;τὴν κατὰ θάλασσαν ἔφοδον -ωτέραν Th.1.93
;πλεῖστον.. μέλι καὶ -ώτατον Pl.R. 564e
; τὸ εὔ., = εὐπορία, εὑρίσκειν τὸ εὔ. Hp.Art.78;διὰ τὸ εὔ. τῆς ἐλπίδος Th.8.48
; εὔπορόν ἐστι it is easy, c. inf., X.An.3.5.17, D.3.18, etc.; ἐν εὐπόρῳ κεῖται c. inf., Str.10.3.8: [comp] Comp. - ώτερον Pl.R. 404c.2 of persons, full of resources or devices, ingenious, inventive, opp. ἄπορος, E.Fr. 430 ([comp] Sup.);εἰ οὖν τις.. -ώτερος ἐμοῦ Pl.Phd. 86d
;εὔ. ἐν τοῖς ἀπόροις Alex.234.5
; -ώτεροι πρὸς ἅπαν ἔργον Pl.Prt. 348d
: c. inf.,χρήματα πορίζειν -ώτατον γυνή Ar.Ec. 236
;ἐς τὴν δίαιταν -ώτατοι Id.V. 1112
.III well-provided with, rich in,πόλιν τοῖς πᾶσιν -ωτάτην Th.2.64
;τὰ περὶ τὸν βίον -ώτεροι Isoc.8.19
; τίς -ώτερος χρημάτων; D.Chr.3.132: abs., fertile,γῆ Poll.1.186
; well-furnished,πράγματ' -ώτερα D.19.89
; well off, wealthy, οἱ εὔ. Id.1.28, etc.; opp. οἱ ἄποροι, Arist.Pol. 1279b8, etc.; persons of substance, capable of bearing taxation, SIG344.115 ([comp] Sup., Teos, iv B.C.);εὔ. καὶ ἐπιτήδειος POxy.1187.11
(iii A.D.), etc.2 in abundance,εὐ. ἔχειν πάντα Th.8.36
; οὐκ εὐ. ἔχω I don't feel well, Luc.Lex.2 codd. ( εὐφ- Cobet).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὔπορος
-
18 τέλος
A coming to pass, performance, consummation,εἰ γὰρ ἐπ' ἀρῇσιν τ. ἡμετέρῃσι γένοιτο Od.17.496
;ἐν [θεοῖς] τ. ἐστὶν ὁμῶς ἀγαθῶν τε κακῶν τε Hes.Op. 669
; δίκη δ' ὑπὲρ ὕβριος ἴσχει ἐς τ. ἐξελθοῦσα issuing in fulfilment, execution, ib. 218;καθάπερ ἐκ δίκης κατὰ νόμον τ. ἐχούσης PEleph.1.12
(iv B.C.), cf. IG12(7).67.48 (Arcesine, iv/iii B.C.);καθήκει νῦν [τὰν γνώμαν] ἐπὶ τέλος ἀχθῆμεν SIG793.7
(Halasarna, i A.D.); ἔλπομαι μέν, ἐν θεῷ γε μὰν τ. Pi.O.13.105, cf. N.8.45, 10.29, D.18.193;ἢν θεὸς ἀγαθὸν τ. διδῷ αὐτῷ X.Cyr.3.2.29
;ἐν πείρᾳ τ. διαφαίνεται Pi.N.3.70
;ψευστήσεις, οὐδ' αὖτε τ. μύθῳ ἐπιθήσεις Il.19.107
, cf. Isoc.5.71, 6.77; result,τ. δ' οὔ πώ τι πέφανται Il.2.122
;εἵως κε τ. πολέμοιο κιχείω 3.291
;ἐν γὰρ χερσὶ τ. πολέμου 16.630
; ἶσον τείνειεν πολέμου τ. 20. 101, cf. Hes.Th. 638 (but ἢ πολέμοιο ἢ λοιμοῖο τ. ποτιδέγμενοι the coming to pass (outbreak) of.., A.R.4.1282); τί μὰν ἀφήσει τ.; S. OC 1468 (lyr.); τί ἔσται τὸ τ. τῶν γιγνομένων τούτων ἐμοί; Hdt.1.155, cf. Isoc.6.50; ἀποίητον.. θέμεν ἔργων τ. undo things done, Pi.O.2.17; ὁδοῦ τ. S.OC 1400; φόνου τ. A.R.1.834;τοῦ δ' ὔμμι τέλος κρηῆναι ἔοικεν Id.3.172
; τῷ τ. πίστιν φέρων the outcome, S.El. 735; Ζεὺς πάντων ἐφορᾷ τ. Sol.13.17;ἀκόλουθον τὸ τ. ἐξέβη τοῦ κινδύνου ταῖς ἐπιβολαῖς Plb.4.11.9
;ἀμφίδοξα τὰ τ. τῶν κινδύνων αὐτοῖς ἀπέβαινε Id.18.28.11
, cf. 18.32.12, 3.5.7;τ. τοιόνδε ἐγένετο τῆς μάχης Hdt. 9.22
, cf. Plb.1.61.2; μάχης.. κεκύρωται τ. A.Ch. 874; διὰ μάχης ἥξω τέλους, = διὰ μάχης ἥξω, Id.Supp. 475; ἐπ' ἀμφότερα μαχᾶν τάμνειν τ. to seek to determine the issue of the battles in both directions, Pi.O.13.57; more generally, event,οὐ γὰρ ἔγωγέ τί φημι τ. χαριέστερον εἶναι ἢ ὅτε.. Od.9.5
: in concrete sense, result, product,τ. εὐπεψίας αἱματικῆς πιμελὴ καὶ στέαρ Arist.PA 672a4
, cf. GA 725b8.2 in contexts like Hes.Op. 669, Il.16.630 (v. supr.), τ. can be understood as power of deciding, supreme power, and so we haveτ. μὲν Ζεὺς ἔχει.. πάντων ὅσ' ἐστί Semon.1.1
;ἐν δ' ἐμοὶ τ. αὐτοῖν γένοιτο τῆσδε τῆς μάχης πέρι S.OC 423
; [Ἄπολλον].. ὅθεν πολεμόκραντον ἁγνὸν, τ. ἐν μάχᾳ A.Th. 162
(lyr.);τελέων τελειότατον κράτος, ὄλβιε Ζεῦ Id.Supp. 525
(lyr.);τ. ἔχει δαίμων βροτοῖς, τ. ὅπᾳ θέλει E.Or. 1545
(lyr.);τ. δ' ἐφ' ἡμῖν, εἴτε.. εἴτε.. Id.Hel. 887
; καὶ τοῖσ' (sc. ἰητροῖς) οὐδὲν ἔπεστι τ. they have no power or efficacy, Sol.13.58: and in the civil sphere, τ. ἔχειν, of persons, to have the power to ratify, IG12.57.25, Foed. ap. Th.4.118, Arist.Pol. 1322b13; ὅ τι ἂν δόξῃ τοῖς πλείοσι τοῦτ' εἶναι τ. the decision of the majority must be final, ib. 1317b6; κύριος ἔστω ἐπιβάλλειν κατὰ τὸ τ. shall have authority to inflict a fine up to the limit of his powers, Lexap.D.43.75;κατὰ τὸ τ. ζημιοῦσθαι Is.4.11
; τοῖς κατ' ἐμπορίαν παραγιγνομένοις μηδὲν ἔστω τ. πλὴν ἐπὶ κήρυκι ἢ γραμματεῖ Foed. ap. Plb.3.22.8; τ. ἔχειν, of things, to have decisive or final authority,σφῷν μὲν ἐντολὴ Διὸς ἔχει τ. δή A.Pr. 13
; ἡ.. τούτου αἰτίασις οὐκ ἔχει τ. has no validity, Antipho 5.89; πρὶν τ. τι αὐτῶν ἔχειν before any of the terms had validity, i.e. had been ratified, Th.5.41, cf. D.35.27; τοῦ ζῆν καὶ μὴ ζῆν τὸ τ. ἐστὶν ἐν τῷ ἀναπνεῖν the decisive difference between.., Arist.Resp. 480b19.3 magistracy, office,τ. δωδεκάμηνον Pi.N.11.9
( δυω- codd.); οἱ ἐν τ. men in office, magistrates, S.Aj. 1352, Ph. 385, Th.3.36; ἔξω τῶν βασιλέων καὶ τῶν μάλιστα ἐν τ. Id.1.10, cf. 6.88;οἱ ἐν τέλεϊ ἐόντες Hdt.3.18
, 9.106; poet.,οἱ ἐν τέλει βεβῶτες S.Ant.67
; οἱ τὰ τ. ἔχοντες Foed. ap. Th.5.47;ὂρ μέγιστον τ. ἔχοι Schwyzer409.3
(Elis, V B.C.);τοὺς.. τὸ ὁροφυλακικὸν τ. ἔχοντας SIG633.94
(Milet., ii B.C.); τὸ τ. the government, ; τὰ τ. the magistrates, Th. (with a masc. part. and pl. (v.l.) verb) 1.58, 4.15, X.An.2.6.4.4 decision, doom,Ζεὺς.. οἶδε, ὁπποτέρῳ θανάτοιο τ. πεπρωμένον ἐστί Il.3.309
;Κῆρες δὲ παρεστήκασι.., ἡ μὲν ἔχουσα τ. γήραος ἀργαλέου, ἡ δ' ἑτέρη θανάτοιο Mimn.2.6
; μήτηρ.. μέ φησι διχθαδίας Κῆρας φερέμεν θανάτοιο τέλος δέ (or τέλοσδε) Il.9.411, cf. 13.602; ἐξέφυγον θανάτου τ. Archil.6.3;τ. θανάτου ἀλεείνων Od.5.326
;τ. θανάτοιο κάλυψεν Il.5.553
;οὐδέ κέ μ' ὦκα τ. θανάτοιο κιχείη 9.416
, cf. 11.451;ἡμετέρου θανάτοιο κακὸν τ., οἷον ἐτύχθη Od.24.124
, cf. A.Th. 906 (lyr.):—judicial decision,ἀμμενῶ τ. δίκης Id.Eu. 243
; κύριον μένει τ. ib. 544 (lyr.); οὐκ ἔχουσα τῆς δίκης τ. not having authority to decide the case, ib. 729; ἦ κἀπ' ἐμοὶ τρέποιτ' ἂν αἰτίας τ.; will you submit the decision of this case to me? ib. 434;τὸ τ. κρίνειν Pl.Lg. 768b
; τ. ἐπιθέτω τῇ δίκῃ ib. 767a, cf. 761e, 957b; decision of an assembly, A. Supp. 603, 624; of a king, Id.Ag. 934; ἐξαιτράπης ἐὼν Ἰωνίης, τ. ἐποίησε τὴν γῆν εἶναι Μιλησίων prob. in SIG134b30 (Milet., iv B.C.); ὥς τοι ἐγὼ μύθου τ. ἐν φρεσὶ θείω the summing up or crux of the matter, Il.16.83.5 something done or ordered to be done, task, service, duty, γνῶ.. ὅ οἱ οὔ τι τ. κατὰ καίριον ἦλθεν on no fatal errand, Il.11.439 (nisi leg. κατακαίριον); οὐδὲ μακύνων τ. οὐδέν Pi.P.4.286
; ὅσοις τοῦτ' ἐπέσταλται τ. A.Eu. 743, cf. Ag. 908; μ' Ἀπόλλων τῷδ' ἐπέστησεν τέλει ib. 1202, cf. Ch. 760; ἄυπνα ὀμμάτων τέλη the wakeful duties (or services) of the eyes, E.Supp. 1137 (lyr.); ἀμφοτερᾶν τοι χαρίτων.. ζεύξω τ. the rendering of both services, Pi.I.1.6; αἰτουμένῳ μοι κοῦφον εἰ δοίης τ. a small service or favour, A.Th. 260;ἡξῶ ναὶ τὸν Πᾶνα κακὸν τ. αὐτίκα δωσῶν Theoc.4.47
; obligation to render a service or payment, ὅτε δὴ μισθοῖο τ. πολυγηθέες ὧραι ἐξέφερον the Payment(-day) of the wage, Il.21.450;οἱ δ' ἐλάττω τῶν ἱκανῶν κεκτημένοι, τὴν ἀναγκαίαν ἀτέλειαν ἔχοντες, ἔξω τοῦ τ. εἰσὶ τούτου D.20.19
, cf. Poll.8.156; ἐν τέλει μαθεῖν to be taught for a fee, Id.4.46.6 pl., services or offerings due to the gods,δαίμοσιν θῦσαι θέλουσα πελανόν, ὧν τέλη τάδε A.Pers. 204
;ἔνθ' ὁρίζεται βωμοὺς τ. τ' ἔγκαρπα Κηναίῳ Διί S.Tr. 238
; ἔλιπον Ζηνὶ τροπαίῳ πάγχαλκα τ. Id.Ant. 143 (anap.);γῇ δὲ τῇδε Σισύφου σεμνὴν ἑορτὴν καὶ τέλη προσάψομεν E.Med. 1382
;θεοῖσι μικρὰ θύοντες τέλη Id.Fr.327.6
; of the Eleusinian mysteries, οὗ πότνιαι σεμνὰ τιθηνοῦνται τ. S.OC 1050 (lyr.), cf. Fr. 837;σεμνῶν ἐς ὄψιν καὶ τ. μυστηρίων E.Hipp.25
; called μεγάλα τ., Pl.R. 560e; rarely in sg., τοῦδε μυστικοῦ τέλους this mystic rite, A.Fr. 387; of the marriage rite,τ. γάμοιο Od.20.74
, cf.A.R.4.1202, AP6.276 (Antip.); γαμήλιον τ. A.Eu. 835; τὰ νυμφικὰ τ. S.Ant. 1241;τ. ὁ γάμος ἐκαλεῖτο Poll.3.38
, cf. Paus.Gr.Fr.306, Sch.Ar.Th. 982, Stob.2.7.3a.7 service rendered by a citizen in the Solonian constitution to the state, also his rating according to this service, θητικοῦ ἀντὶ τέλους ἱππάδ' ἀμειψάμενος Epigr. ap. Arist.Ath.7.4; τιμήματι διεῖλεν εἰς τέτταρα τ. four ratings or classes, ib.7.3; later, τὸ τῶν ἱππέων τ., Lat. ordo equester, D.C.48.45, al.8 dues exacted by the state, Ar.V. 658 (pl.), Pl.R. 425d (pl.); ἀγορᾶς τ. a market- toll, Ar.Ach. 896; πορνικὸν τ. Aeschin.1.119; τ. πρίασθαι, πωλεῖν, farm a tax or let it, D.24.144, Aeschin. l.c.; ἐκλέγειν. πράττειν, levy it, D.l.c., Alex.263.3, Aeschin.3.113; τελεῖν pay a tax or duty, Pl.Lg. 847b; εἰ τὰ τ. τελεῖ, ποῖον τ. τελεῖ, questions put to candidates at Athens, Din.2.17, Arist.Ath.7.4;τέλη κατατίθησιν Antipho 5.77
;καταβαλεῖν And.1.93
; freq. in Inscrr., IG12.46.12, al., SIG135.14 (Olynthus, iv B.C.), al., and Papyri, τὸ ὡρισμένον τῆς αἰτήσεως τ., etc., POxy.1473.30 (iii A.D.), cf. PCair.Zen.240.7 (iii B.C.), etc.: metaph., τέλη λύειν, v. λύω v. 2.9 financial means, expenditure, usu. in dat. pl., ὃς ἂν τοῖς ἰδίοις τ. μὴ ἑαυτὸν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὴν πόλιν ὠφελῇ by the use of his own means, Th.6.16; κακῶς ἡμᾶς αὐτοὺς ποιούντων τέλεσι τοῖς οἰκείοις if we harm ourselves at our own expense, Id.4.60;ἀναγραψάτω.. τέλεσι τοῖς Λεωνίδου IG 12.56.22
, cf. 94.14, al.;Χερρόνησον τοῖς αὑτοῦ τ. διορύξει D.6.30
;δημοσίοις τέλεσι Plu.Phoc.38
: in nom. sg., μάτην γὰρ οἴκῳ σὸν τόδ' ἐκβαίη τ. E.Fr. 639.10 a military station or post with defined duties (cf. signf. 5), ἐλθεῖν εἰς φυλάκων ἱερὸν τ. Il.10.56; αἶψα δ' ἐπὶ Θρῃκῶν ἀνδρῶν τ. ἷξον ἰόντες ib. 470; δόρπον ἔπειθ' ἑλόμεσθα κατὰ στρατὸν ἐν τελέεσσιν at our posts, in the ranks, 11.730, cf. 18.298; later, military unit, division, squadron,τέλει ἑνὶ τῶν ἱππέων Th.2.22
, cf. 4.96;πελταστῶν τέλη E.Rh. 311
;κατὰ τέλεα Hdt.1.103
, 7.87, al.;κατὰ τέλη Th.6.42
, Plb.11.11.6, cf. 11.15.2, Polyaen.2.1.17; in the Roman army, legion, J.AJ14.16.2, BJ1.17.9, Plu.Ant.18.56, App.BC5.87, al.II δίρρυμά τε καὶ τρίρρυμα τέλη troops or columns of.. chariots, A.Pers.47 (anap.); of ships,τρία τ. ποιήσαντες τῶν νεῶν Th.1.48
: also ὀρνίθων τέλεα flocks of birds, v.l. for γένεα, Hdt.2.64;τ. ἀθανάτων A.Fr. 151
(anap.).12 a territorial division, Στρατικὸν τ. SIG421.44 (Acarnania, iii B.C.); Κορωνείων τὸ τ. Supp.Epigr.3.354 (Thebes, iii B.C.); τὸ Λοκρικὸν τ. GDI2070 (Delph., ii B.C.).II degree of completion or attainment,τόσσον μὲν ἔχον τ., οὔατα δ' οὔ πω.. προσέκειτο Il.18.378
; degree of maturity, age,ἐπὴν δὴ τοῦτο τ. παραμείψεται ὥρης Mimn.2.9
;ἥβης πρὶν τ. ἄκρον ἰδεῖν Simon.123
;ἥβης τ. μολόντας E.Med. 920
; εἰς ἀνδρὸς τ. ἰέναι man's estate, Pl.Mx. 249a;εἰς πρεσβύτου τ. ἀφικομένοις Id.Epin. 992d
;τὸ τῶν παίδων τ. ἄδηλον οἷ τελευτᾷ κακίας καὶ ἀρετῆς ψυχῆς τε πέρι καὶ σώματος Id.Smp. 181e
;οὐδὲ γήρως ἔβας τ. σὺν τᾷδε E.Alc. 413
(lyr.).b a length of time (or space), term, course, ἀρετάς, αἷσι Κλεωνυμίδαι θάλλοντες αἰεὶ σὺν θεῷ θνατὸν διέρχονται βιότου τ. Pi.I.4(3).5(23); so perh. in E.Hipp.87 (v. infr. 3), and in διὰ τέλους (v. infr. 2 c).2 state of completion or maturity, τ. λαβεῖν, ἔχειν, of plants or animals, to attain maturity, Pl.Phdr. 276b, Lg. 834c, cf. 899e: hence, completion, end, finish, τ. ἐπιθεῖναι τῷ λόγῳ complete it, Id.Smp. 186a, cf. Prt. 348a; ὃ πᾶσι τοῖς προτέροις ἐπ έθηκε τ. as a finish to all his former acts, D.18.140;τὸ τ. τῆς σκηνῆς ἐποιήσαντο X.Cyr.2.3.24
;ταύτης.. τῆς ἡμέρας τοῦτο τὸ τ. ἐγένετο Id.An.1.10.18
; τ. λαβεῖν to be completed, Pl.R. 501e, Isoc.4.5;τ. ἔχειν Pl.Lg. 772c
; οὐ τ. ἵκεο μύθων didst not reach the end of thy speech, Il.9.56;ἐπὶ τέλους τοῦ δρόμου Pl.R. 613d
; (ii B.C.); (ii B.C.), cf. BGU1816.11 (i B.C.);ἡ εἰκοστὴ τοῦ νοσήματος ἡμέρα τ. μὲν τριῶν ἑβδομάδων, ἓξ δὲ τετράδων Gal.18(2).234
:—freq. in Adverbial phrases:a τέλος at last,ὥστε τ. ἡσυχίαν ἦγον Th.2.100
, cf. 5.46; but most freq. at the beginning of the clause,μάχης δὲ καρτερῆς γενομένης, τέλος οὐδέτεροι νικήσαντες διέστησαν Hdt.1.76
, cf.4.131, al.;τέλος δέ Id.1.36
, Thgn. 1294, etc.; ἀλλὰ τ. Hdt.6.137;τ. μέντοι Id.5.89
, X.HG5.4.30;τ. γε μέντοι S.Ant. 233
; καὶ τ. Hdt.4.154, Th.1.109; τό γε τ. Pl.Lg. 740e.b < ἐς τ. in the end, in the long run,πάντως ἐς τ. ἐξεφάνη Sol.13.28
, cf. Hdt.9.37; εἰς τ. S.Ph. 409;θνητῶν δ' εἰς τ. ὄλβιος οὐδείς E.IA 161
(anap.), cf. Hdt.3.40; ὁρῶντες τὴν Λιβύην εἰς τ. ἀβλαβῆ διαμένουσαν altogether, completely, Plb.1.20.7, cf. PTeb.38.11 (ii B.C.), OGI90.12 (Rosetta, ii B.C.), PSI10.1120.5 (i B.C./i A.D.); ἐς τ. ἄνυε μοίρας dub. l. in Theoc.1.93.c διὰ τέλους (orig. perh. from signf. 1.1 or 5, or 11.1b, through the (whole) performance or time), through to the end, completely, A.Pr. 275, S.Aj. 685, E.Supp. 270, Isoc.5.24, 8.17, 19.4; throughout, all the time, always, Antipho 5.42, Timocl.8.5, Hegesipp.Com.2.3; soδιὰ τέλεος Hp.Acut.46
(= διὰ παντὸς καὶ ἀεί acc. to Gal.15.618);διὰ τέλους ἀεί Pl.Phlb. 36e
; permanently, for good, τοῦ ἀφεθῆναί σε διὰ τ. PPetr.2p.45 (iii B.C.).e τέλει perh. in the end, S.OT 198 (lyr.).3 esp. τ. ἔχειν βίου to have reached the end of life, to be dead, Pl.Lg. 801e;ἐμοὶ μὲν τοῦ βίου τὸ τ. ἤδη πάρεστιν X.Cyr.8.7.6
;πᾶσίν ἐστιν ἀνθρώποις τ. τοῦ βίου θάνατος D.57.27
;εἰς τ. τοῦ ζῆν ἀφικνεῖσθαι S.OC 1530
: less freq. abs., death,ἐλπίς ἐστι νύκτερον τ. μολεῖν A.Th. 367
(lyr.);οἱ νεηνίαι οὐκέτι ἀνέστησαν ἀλλ' ἐν τέλεϊ τούτῳ ἔσχοντο Hdt.1.31
; ἔχει τὸ κάλλιστον τ. X.Cyr.7.3.11; ἔχει τ., = τετελεύτηκε, Laconian phrase acc. to Hsch.;τῶν ἤδη τ. ἐχόντων Pl.Lg. 717e
, cf. 772c, BGU1857.7 (i B.C.); reversely,τ. ἔχει τινά Pl.Lg. 740c
;οἷόν σε βίου τ. εἷλε E.Rh. 735
(anap.):—but ὀλβίως ἔλυσεν τὸ τ. βίου has paid life's toll (cf. supr.1.8), S.OC 1720 (lyr.); τὸ τ. ὁ χρόνος ἀπαιτεῖ Poet. in Mus.Script.p.452 von Jan; alsoτ. δὲ κάμψαιμ' ὥσπερ ἠρξάμην βίου E.Hipp.87
(cf. supr. 11.1b); πρὶν ἂν πέλας (v.l. τέλος)γραμμῆς ἵκηται καὶ τ. κάμψῃ βίου Id.El. 955
-6.4 end, cessation, ὡς δὲ πρὸς τ. γόων ἀφίκοντ' S.OC 1621; πῶς τροχηλάτου μανίας ἂν ἔλθοιμ' ἐς τ. πόνων τ' ἐμῶν; E.IT83; ὅταν δὴ πημάτων λάβῃ τ. Id.Hel. 534;τ. δέχει δὴ τῶν ἐμῶν προσφθεγμά των Id.Hec. 413
;ἡ μὲν οὖν ἐπανάστασις.. τοῦτο τὸ τ. ἔσχεν Hell.Oxy.10.3
;ἐπειδὴ οὐχ οἷόν τε εἰς ἄπειρον, τ. ἔσται πάσης φορᾶς Arist.Metaph.
1074a30.5 end of a word, A.D.Pron.12.25, al.; of a sentence,ἐπὶ τέλει πρόσκειται Sor.1.43
, cf. Gal.15.20; of a chapter or book,ἐπὶ τέλει ἀναλυθήσεται Archim.Sph.Cyl.2.4
, cf. Gal.15.10;πρὸς τῷ τ. ῥηθήσεται Pl.Lg. 957b
;πρὸς τῷ τ. τοῦ ἐντέρου Arist.PA 675a16
; ἀπὸ τέλους τοῦ σταδίου, opp. ἀπὸ μέσου, Id.Ph. 239b34 (cf. infr. 111.2).III achievement, attainment,τηλοῦ ἐμοὶ νόστοιο τ. γλυκεροῖο γενέσθαι Od.22.323
, cf. Pi.N.3.25;τ. δὲ τῆς ἀπαλλαγῆς τοῦ Αἰθίοπος ὧδε ἔλεγον γενέσθαι Hdt.2.139
; πῶς ἂν καὶ τοῦτο τοῦ τ. τυγχάνοι, i.e. might be achieved, Gem.8.36.2 winning-post, goal in a race,πρὸς τ. ὀρνύμενον B.5.45
; in a contest,ἔστιν δ' ἀφάνεια τύχας καὶ μαρναμένων, πρὶν τ. ἄκρον ἱκέσθαι Pi.I.4(3).32(50)
; εἰς τ. ἐλθεῖν, of runners in a race, Pl.R. 613c.b prize, ἔφερε πυγμᾶς τ. Pi.O.10(11).67; οὐ γὰρ ἦν πενταέθλιον ἀλλ' ἐφ' ἑκάστῳ ἔργματι κεῖτο τ. Id.I.1.27;ποτὶ γραμμᾷ μὲν αὐτὰν στᾶσεκοσμήσαις, τ. ἔμμεν ἄκρον Id.P.9.118
(perh. 'to be the winning post and prize');κρίνεις τ. ἀρετᾶς B.10.6
: metaph.,οὐκ ἔχω εἰπεῖν τίνι τοῦτο Μοῖρα τ. ἔμπεδον ὤρεξε Pi.N.7.57
.3 Philos., full realization, highest point. ideal, ἅπτεσθαι τοῦ τ. Pl.Smp. 211b; πρὸς τ. ἰὼν τῶν ἐρωτικῶν ib. 210e;πρὸς τ. ἀρετῆς ἐλθόντα Id.Clit. 410e
, cf. R. 613c.b the end or purpose of action,τ. εἶναι ἁπασῶν τῶν πράξεων τὸ ἀγαθόν Id.Grg. 499e
; freq. in Arist., EN 1094a18, al.: hence, the final cause, = τὸ οὗ ἕνεκα, Id.Metaph. 994b9, 996a26, al.; hence simply = τὸ ἀγαθόν, the chief good, Id.EN 1097a21, Zeno Stoic.1.45, etc. -
19 χάρις
χάρις, ιτος, ἡ (Hom.+) acc. quite predom. χάριν, but χάριτα Ac 24:27; 25:9 v.l.; Jd 4 and pl. χάριτας Ac 24:27 v.l.; 1 Cl 23:1 (Eur., Hel. 1378; Hdt. 6, 41; X., Hell. 3, 5, 16; ins, pap; Zech 4:7; 6:14; EpArist 272, pl. 230.—B-D-F §47, 3; W-S. §9, 7; Mayser 271f; Thackeray 150; Helbing 40f; Mlt-H. 132.—It seems that χάρις is not always clearly differentiated in mng. fr. χαρά; Apollodorus [II B.C.]: 244 Fgm. 90 Jac. says in the second book περὶ θεῶν: κληθῆναι δὲ αὐτὰς ἀπὸ μὲν τ. χαρᾶς Χάριτας• καὶ γὰρ πολλάκις … οἱ ποιηταὶ τ. χάριν χαρὰν καλοῦσιν ‘the [deities] Charites are so called from χαρά [joy], for poets freq. equate χάρις with χαρά’. Cp. the wordplay AcPl Ha 8, 7 χαρᾶς καὶ χάριτος the house was filled with gaiety and gratitude.).① a winning quality or attractiveness that invites a favorable reaction, graciousness, attractiveness, charm, winsomeness (Hom.+; Jos., Ant. 2, 231) of human form and appearance παῖς λίαν εὐειδής ἐν χάριτι an exceptionally fine-looking and winsome youth AcPl Ha 3, 13. Of speech (Demosth. 51, 9; Ps.-Demetr. [I A.D.], Eloc. §127; 133; 135 al.; Eccl 10:12; Sir 21:16; Jos., Ant. 18, 208) οἱ λόγοι τῆς χάριτος (gen. of quality) the gracious words Lk 4:22. ὁ λόγος ὑμῶν πάντοτε ἐν χάριτι let your conversation always be winsome Col 4:6 (cp. Plut., Mor. 514f; s. also HAlmqvist, Plut. u. das NT ’46, 121f; Epict. 3, 22, 90). τὸ πρόσωπον αὐτοῦ χάριτος ἐπληροῦτο MPol 12:1 can also be placed here in case χάρις means nothing more than graciousness (s. 4 below); prob. also GJs 7:3 (s. 3b).② a beneficent disposition toward someone, favor, grace, gracious care/help, goodwill (almost a t.t. in the reciprocity-oriented world dominated by Hellenic influence [cp. e.g. OGI 669, 29] as well as by the Semitic sense of social obligation expressed in the term חֶסֶד [NGlueck, Das Wort ḥesed in alttestamentlichen Sprachgebrauche etc. 1927]. Of a different order and spirit is the subset of reciprocity known as Roman patronage, in which superiority of the donor over the client is clearly maintained)ⓐ act., that which one grants to another, the action of one who volunteers to do someth. not otherwise obligatory χάρις θεοῦ ἦν ἐπʼ αὐτό Lk 2:40. ἡ χάρις τοῦ θεοῦ (cp. τῇ τοῦ θεοῦ Κλαυδίου χάριτι OGI 669, 29) Ac 11:2 D; 14:26. τοῦ κυρίου 15:40.—Esp. of the beneficent intention of God (cp. χ. in reference to God: Apollon. Rhod. 3, 1005 σοὶ θεόθεν χάρις ἔσσεται; Dio Chrys. 80 [30], 40 χ. τῶν θεῶν; Ael. Aristid. 13 p. 320 D.; 53 p. 620; Sextus 436b; likew. in LXX, Philo, Joseph.; SibOr 4, 46=189; 5, 330; Ezk. Trag. 162 [Eus., PE 9, 29, 12].—χ. to denote beneficent dispensations of the emperor: OGI 669, 44 [I A.D.]; BGU 19 I, 21 [II A.D.] χάρ. τοῦ θεοῦ Αὐτοκράτορος; 1085 II, 4) and of Christ, who give (undeserved) gifts to people; God: δικαιούμενοι δωρεὰν τῇ αὐτοῦ χάριτι Ro 3:24. Cp. 5:15a, 20f; 6:1; 11:5 (ἐκλογή 1), 6abc; Gal 1:15 (διά A 3e); Eph 1:6f (KKuhn, NTS 7, ’61, 337 [reff. to Qumran lit.]); 2:5, 7, 8; cp. Pol 1:3; 2 Th 1:12; 2:16; 2 Ti 1:9; Tit 2:11 (ἡ χάρ. τοῦ θεοῦ σωτήριος; s. Dibelius, Hdb. exc. after Tit 2:14); 3:7; Hb 2:9 (χωρίς 2aα); 4:16a (DdeSilva, JBL 115, ’96, 100–103); 1 Cl 50:3; ISm 9:2; IPol 7:3. ἐν χάρ[ιτι θεοῦ] AcPl Ha 7, 23 (restoration uncertain). κατὰ χάριν as a favor, out of goodwill (cp. Pla., Leg. 740c; schol. on Soph., Oed. Col. 1751 p. 468 Papag.) Ro 4:4 (opp. κατὰ ὀφείλημα), 16.—The beneficence or favor of Christ: διὰ τῆς χάριτος τοῦ κυρίου Ἰησοῦ πιστεύομεν σωθῆναι Ac 15:11. Cp. Ro 5:15b; 2 Cor 8:9; 1 Ti 1:14; IPhld 8:1. On Ac 2:47 in this sense s. TAnderson, NTS 34, ’88, 604–10.ⓑ pass., that which one experiences fr. another (Arrian, Anab. Alex. 3, 26, 4) χάριν ἔχειν have favor 3J 4 v.l. πρός τινα with someone=win his respect Ac 2:47 (cp. 2a end; cp. Pind., O. 7, 89f χάριν καὶ ποτʼ ἀστῶν καὶ ποτὶ ξείνων grant him respect in the presence of his townfolk as well as strangers); παρά τινι (Appian, Bell. Civ. 2, 89 §376) Hm 10, 3, 1, cp. 5, 1, 5. εὑρεῖν χάριν παρά τινι (Philo, Leg. All. 3, 77, end) Lk 1:30; Hs 5, 2, 10; ἐνώπιόν τινος Ac 7:46; GJs 11:2 (JosAs 15:14). ἐν τοῖς μέλλουσι μετανοεῖν among those who are about to repent Hm 12, 3, 3. Ἰησοῦς προέκοπτεν χάριτι παρὰ θεῷ καὶ ἀνθρώποις Lk 2:52 (an indication of exceptional ἀρετή, cp. Pind. above). Cp. Ac 4:33; 7:10 (ἐναντίον Φαραώ); Hb 4:16b.—ποία ὑμῖν χάρις ἐστίν; what credit is that to you? Lk 6:32–34; s. D 1:3; 2 Cl 13:4. Cp. 1 Cor 9:16 v.l. In these passages the mng. comes close to reward (s. Wetter [5 below] 209ff w. reff.).—Also by metonymy that which brings someone (God’s) favor or wins a favorable response fr. God 1 Pt 2:19, 20.ⓒ In Christian epistolary lit. fr. the time of Paul χάρις is found w. the sense (divine) favor in fixed formulas at the beginning and end of letters (Zahn on Gal 1:3; vDobschütz on 1 Th 1:1; ELohmeyer, ZNW 26, 1927, 158ff; APujol, De Salutat. Apost. ‘Gratia vobis et pax’: Verb. Dom. 12, ’32, 38–40; 76–82; WFoerster, TW II ’34, 409ff; Goodsp., Probs. 141f. S. also the lit. s.v. χαίρω 2b). At the beginning of a letter χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη (sc. εἴη; New Docs 8, 127f) Ro 1:7; 1 Cor 1:3; 2 Cor 1:2; Gal 1:3; Eph 1:2; Phil 1:2; Col 1:2; 1 Th 1:1; 2 Th 1:2; Phlm 3; Rv 1:4; without ὑμῖν Tit 1:4. χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη πληθυνθείη 1 Pt 1:2; 2 Pt 1:2; 1 Cl ins. χάρις, ἔλεος, εἰρήνη 1 Ti 1:2; 2 Ti 1:2; 2J 3 (on the triplet cp. En 5:7 φῶς καὶ χάρις καὶ εἰρήνη).—At the end ἡ χάρις (τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ etc.) μεθʼ ὑμῶν (or μετὰ πάντων ὑμῶν etc.) Ro 16:20, 23 (24) v.l.; 1 Cor 16:23; 2 Cor 13:13; Gal 6:18; Eph 6:24; Phil 4:23; Col 4:18; 1 Th 5:28; 2 Th 3:18; 1 Ti 6:21; 2 Ti 4:22; Tit 3:15; Phlm 25; Hb 13:25; Rv 22:21; 1 Cl 65:2. ἔσται ἡ χάρις μετὰ πάντων τῶν φοβουμένων τὸν Κύριον GJs 25:2. ὁ κύριος τῆς δόξης καὶ πάσης χάριτος μετὰ τοῦ πνεύματος ὑμῶν B 21:9. χάρις ὑμῖν, ἔλεος, εἰρήνη, ὑπομονὴ διὰ παντός ISm 12:2. ἔρρωσθε ἐν χάριτι θεοῦ 13:2.③ practical application of goodwill, (a sign of) favor, gracious deed/gift, benefactionⓐ on the part of humans (X., Symp. 8, 36, Ages. 4, 3; Appian, Bell. Civ. 1, 49 §213; Dionys. Hal. 2, 15, 4) χάριν (-ιτα) καταθέσθαι τινί (κατατίθημι 2) Ac 24:27; 25:9. αἰτεῖσθαι χάριν 25:3 (in these passages from Ac χ. suggests [political] favor, someth. one does for another within a reciprocity system. Cp. Appian, Bell. Civ. 1, 108 §506 ἐς χάριν Σύλλα=as a favor to Sulla; ApcSed 8:1 οὐκ ἐποίησάς μοι χάριν=you did me no favor). ἵνα δευτέραν χάριν σχῆτε that you might have a second proof of my goodwill 2 Cor 1:15 (unless χάρις here means delight [so in poetry, Pind. et al., but also Pla., Isocr.; L-S-J-M s.v. χάρις IV; cp. also the quot. fr. Apollodorus at the beg. of the present entry, and the fact that χαρά is v.l. in 2 Cor 1:15]; in that case δευτέρα means double; but s. comm.). Of the collection for Jerusalem (cp. Appian, Bell. Civ. 3, 42 §173 χάριτας λαμβάνειν=receive gifts) 1 Cor 16:3; 2 Cor 8:4, 6f, 19 (DdeSilva, JBL 115, ’96, 101). Cp. B 21:7.—Eph 4:29 may suggest a demonstration of human favor (cp. Plut., Mor. 514e χάριν παρασκευάζοντες ἀλλήλοις), but a ref. to the means by which divine grace is mediated is not to be ruled out (s. b below).ⓑ on the part of God and Christ; the context will show whether the emphasis is upon the possession of divine favor as a source of blessings for the believer, or upon a store of favor that is dispensed, or a favored status (i.e. standing in God’s favor) that is brought about, or a gracious deed wrought by God in Christ, or a gracious work that grows fr. more to more (so in contrast to the old covenant Mel., P. 3, 16 al.). God is called ὁ θεὸς πάσης χάριτος 1 Pt 5:10, i.e. God, who is noted for any conceivable benefit or favor; cp. B 21:9.—χάριν διδόναι τινί show favor to someone (Anacr. 110 Diehl; Appian, Ital. 5 §10): τὸν δόντα αὐτῷ τὴν χάριν GJs 14:2. ταπεινοῖς δίδωσι χάριν (Pr 3:34) Js 4:6b; 1 Pt 5:5; 1 Cl 30:2; without a dat. Js 4:6a (Menand., Epitr. 231 S. [55 Kö.]). Perh. καὶ ἔβαλλε κύριος … χάριν ἐπʼ αὐτήν GJs 7:3 (but s. 1 above). The Logos is πλήρης χάριτος J 1:14. Those who belong to him receive of the fullness of his grace, χάριν ἀντὶ χάριτος vs. 16 (ἀντί 2). Cp. vs. 17. τὴν χάριν ταύτην ἐν ᾗ ἑστήκαμεν this favor (of God) we now enjoy Ro 5:2 (Goodsp.).—5:17; 1 Cor 1:4; 2 Cor 4:15 (divine beneficence in conversion); cp. Ac 11:23; 6:1; Gal 1:6 (by Christ’s gracious deed); 2:21; 5:4; Col 1:6; 2 Ti 2:1; Hb 12:15; 13:9; 1 Pt 1:10, 13; 3:7 (συνκληρονόμοι χάριτος ζωῆς fellow-heirs of the gift that spells life; s. ζωή 2bα); 5:12; 2 Pt 3:18; Jd 4; IPhld 11:1; ISm 6:2. Christians stand ὑπὸ χάριν under God’s gracious will as expressed in their release from legal constraint Ro 6:14f, or they come ὑπὸ τὸν ζυγὸν τῆς χάριτος αὐτοῦ 1 Cl 16:17 (ζυγός 1). The proclamation of salvation is the message of divine beneficence τὸ εὐαγγέλιον τῆς χάριτος τοῦ θεοῦ Ac 20:24 or ὁ λόγος τῆς χάριτος αὐτοῦ (=τοῦ κυρίου) 14:3; 20:32. Even the gospel message can be called ἡ χάρις τοῦ θεοῦ 13:43; cp. 18:27; MPol 2:3. τὸ πνεῦμα τῆς χάριτος the Spirit from or through whom (God’s) favor is shown Hb 10:29 (AArgyle, Grace and the Covenant: ET 60, ’48/49, 26f).—Pl. benefits, favors (Diod S 3, 2, 4; 3, 73, 6; Sb 8139, 4 [ins of I B.C.] of Isis; Jos., C. Ap. 2, 190) 1 Cl 23:1.—Nelson Glueck, Das Wort ḥesed etc. 1927, but s. FAndersen, ‘Yahweh, the Kind and Sensitive God’: God Who is Rich in Mercy, ed. PO’Brien/DPeterson ’86.④ exceptional effect produced by generosity, favor. Of effects produced by divine beneficence which go beyond those associated with a specific Christian’s status (ins μεγάλαι χάριτες τοῦ θεου: FCumont, Syria 7, 1926, 347ff), in the congregations of Macedonia 2 Cor 8:1 and Corinth 9:14; cp. vs. 8; in Rome AcPl Ha 7, 8. The Christian confessor is in full possession of divine grace ISm 11:1. Paul knows that through the χάρις of God he has been called to be an apostle, and that he has been fitted out w. the powers and capabilities requisite for this office fr. the same source: Ro 1:5; 12:3; 15:15; 1 Cor 3:10; 15:10ab (for the subject matter cp. Polyb. 12, 12b, 3 αὐτὸν [Alex. the Great] ὑπὸ τοῦ δαιμονίου τετευχέναι τούτων ὧν ἔτυχεν=whatever he has received he has received from what is divine. [For this reason he does not deserve any divine honors.]); 2 Cor 12:9; Gal 2:9; Eph 3:2, 7f; Phil 1:7.—The χάρις of God manifests itself in various χαρίσματα: Ro 12:6; Eph 4:7; 1 Pt 4:10. This brings into view a number of passages in which χάρις is evidently to be understood in a very concrete sense. It is hardly to be differentiated fr. δύναμις (θεοῦ) or fr. γνῶσις or δόξα (q.v. 1b. On this subj. s. Wetter [5 below] p. 94ff; esp. 130ff; pap in the GLumbroso Festschr. 1925, 212ff: χάρις, δύναμις, πνεῦμα w. essentially the same mng.; PGM 4, 2438; 3165; Herm. Wr. 1, 32; Just., D. 87, 5 ἀπὸ χάριτος τῆς δυνάμεως τοῦ πνεύματος). οὐκ ἐν σοφίᾳ σαρκικῇ ἀλλʼ ἐν χάριτι θεοῦ 2 Cor 1:12. οὐκ ἐγὼ δὲ ἀλλὰ ἡ χάρις τοῦ θεοῦ σὺν ἐμοί 1 Cor 15:10c. αὐξάνετε ἐν χάριτι καὶ γνώσει τοῦ κυρίου 2 Pt 3:18; cp. 1 Cl 55:3; B 1:2 (τῆς δωρεᾶς πνευματικῆς χάρις). Stephen is said to be πλήρης χάριτος καὶ δυνάμεως Ac 6:8. Divine power fills the Christian confessor or martyr w. a radiant glow MPol 12:1 (but s. 1 above). As the typical quality of the age to come, contrasted w. the κόσμος D 10:6.⑤ response to generosity or beneficence, thanks, gratitude (a fundamental component in the Gr-Rom. reciprocity system; exx. fr. later times: Diod S 11, 71, 4 [χάριτες=proofs of gratitude]; Appian, Syr. 3, 12; 13. Cp. Wetter [below] p. 206f) χάριν ἔχειν τινί be grateful to someone (Eur., Hec. 767; X., An. 2, 5, 14; Pla., Phlb. 54d; Ath. 2, 1; PLips 104, 14 [I B.C.] χάριν σοι ἔχω) foll. by ὅτι (Epict. 3, 5, 10; Jos., C. Ap. 1, 270; 2, 49) Lk 17:9 (ERiggenbach, NKZ 34, 1923, 439–43); mostly of gratitude to God or Christ; χάρις in our lit. as a whole, in the sense gratitude, refers to appropriate respone to the Deity for benefits conferred (Hom., Pind., Thu. et al.; ins, pap, LXX; Jos., Ant. 7, 208) χάριν ἔχω τῷ θεῷ (POxy 113, 13 [II A.D.] χάριν ἔχω θεοῖς πᾶσιν.—Epict. 4, 7, 9) 2 Ti 1:3; foll. by ὅτι because 1 Ti 1:12 (Herm. Wr. 6, 4 κἀγὼ χάριν ἔχω τῷ θεῷ …, ὅτι; Jos., Ant. 4, 316); χάριν ἔχειν ἐπί τινι be grateful for someth. Phlm 7 v.l. (to humans). ἔχωμεν χάριν let us be thankful (to God) Hb 12:28 (the reason for it is given by the preceding ptc. παραλαμβάνοντες). Elliptically (B-D-F §128, 6; cp. Rob. 1201f) χάρις (ἔστω) τῷ θεῷ (X., Oec. 8, 16 πολλὴ χάρις τοῖς θεοῖς; Epict. 4, 4, 7 χάρις τῷ θεῳ; BGU 843, 6 [I/II A.D.] χάρις τοῖς θεοῖς al. in pap since III B.C..—Philo, Rer. Div. Her. 309) Ro 7:25; MPol 3:1. Foll. by ὅτι (X., An. 3, 3, 14 τοῖς θεοῖς χάρις ὅτι; PFay 124, 16 τοῖς θεοῖς ἐστιν χάρις ὅτι; Epict. 4, 5, 9) Ro 6:17. Foll. by ἐπί τινι for someth. (UPZ 108, 30 [99 B.C.]) 2 Cor 9:15. The reason for the thanks is given in the ptc. agreeing w. τῷ θεῷ 2:14; 8:16; 1 Cor 15:57 (cp. Jos., Ant. 6, 145; Philo, Somn. 2, 213). Thankfulness (Appian, Bell. Civ. 3, 15 §51 πρός τινα=toward someone) χάριτι in thankfulness 10:30. So prob. also ἐν τῇ χάριτι in a thankful spirit Col 3:16 (Dibelius, Hdb. ad loc.). πλησθῆναι χαρᾶς καὶ χάριτος AcPl Ha 8, 7. S. εὐχαριστέω, end. Also PSchubert, Form and Function of the Pauline Thanksgivings ’39.—OLoew, Χάρις, diss., Marburg 1908; GWetter, Charis 1913; AvHarnack, Sanftmut, Huld u. Demut in der alten Kirche: JKaftan Festschr. 1920, 113ff; NBonwetsch, Zur Geschichte des Begriffs Gnade in der alten Kirche: Harnack Festgabe 1921, 93–101; EBurton, Gal ICC 1921, 423f; WWhitley, The Doctrine of Grace ’32; JMoffatt, Grace in the NT ’31; RWinkler, D. Gnade im NT: ZST 10, ’33, 642–80; RHomann, D. Gnade in d. Syn. Ev.: ibid. 328–48; JWobbe, D. Charisgedanke b. Pls ’32; RBultmann, Theologie des NT ’48, 283–310 (Paul); HBoers, Ἀγάπη and Χάρις in Paul’s Thought: CBQ 59, ’97, 693–713; on 2 Cor 8: FDanker, Augsburg Comm. 2 Cor, 116–34; PRousselot, La Grâce d’après St. Jean et d’après St. Paul: SR 18, 1928, 87–108, Christent. u. Wissensch. 8, ’32, 402–30; JMontgomery, Hebrew Hesed and Gk. Charis: HTR 32, ’39, 97–102; Dodd 61f; TTorrance, The Doctrine of Grace in the Apost. Fathers, ’48; JRenié, Studia Anselmiana 27f, ’51, 340–50; CRSmith, The Bible Doctrine of Grace, ’56; EFlack, The Concept of Grace in Bibl. Thought: Bibl. Studies in Memory of HAlleman, ed. Myers, ’60, 137–54; DDoughty, NTS 19, ’73, 163–80.—B. 1166. DELG. M-M. EDNT. TW. Spicq. Sv. -
20 ἐμφυσάω
ἐμφυσάω fut. ἐμφυσήσω Ezk 21:36; 1 aor. ἐνεφύσησα (φυσάω ‘to blow’; Aristoph., Hippocr. et al.; POxy 1088, 25 [I A.D.]; LXX; TestSol 7, 6 D; ApcMos 33; Philo) breathe on τινί someone 1 Cl 39:6 (Job 4:21). Abs. (unless αὐτοῖς also belongs to ἐνεφύς.), for the purpose of transmitting the Holy Spirit J 20:22 (cp. Gen 2:7; Wsd 15:11; Philo, Op. M. 135 ὸ̔ ἐνεφύσησεν, οὐδὲν ἦν ἕτερον ἢ πνεῦμα θεῖον; PGM 13, 762f ὁ ἐνφυσήσας πνεῦμα ἀνθρώποις εἰς ζωήν=12, 238, but πνεύματα; Stephan. Byz. s.v. Ἰκόνιον: the deluge at the time of Deucalion destroyed everyone [πάντας]. When the earth had dried out, ὁ Ζεὺς ἐκέλευσε τῷ Προμηθεῖ καὶ τῇ Ἀθηνᾷ εἴδωλα διαπλάσαι ἐκ τοῦ πηλοῦ, καὶ προσκαλεσάμενος τοὺς ἀνέμους ἐμφυσῆσαι πᾶσιν ἐκέλευσε καὶ ζῶντα ἀποτελέσαι ‘Zeus ordered P. and A. to shape images out of clay, and then summoned the winds to breathe on all of them and so make them live’.).—DELG s.v. φυσάω. M-M. TW.
См. также в других словарях:
Alea iacta est — ist lateinisch und bedeutet wörtlich übersetzt „Der Würfel ist geworfen worden“. Die traditionelle deutsche Übersetzung lautet jedoch frei „Der Würfel ist gefallen!“ oder „Die Würfel sind gefallen!“, wobei der Lateiner eher das Passiv, der… … Deutsch Wikipedia
Alea iacta sunt — alea iacta est ist lateinisch und bedeutet wörtlich übersetzt „Der Würfel ist geworfen worden“. Die traditionelle deutsche Übersetzung lautet jedoch frei „Der Würfel ist gefallen!“ oder „Die Würfel sind gefallen!“, wobei der Lateiner eher das… … Deutsch Wikipedia
Aleum iacta est — alea iacta est ist lateinisch und bedeutet wörtlich übersetzt „Der Würfel ist geworfen worden“. Die traditionelle deutsche Übersetzung lautet jedoch frei „Der Würfel ist gefallen!“ oder „Die Würfel sind gefallen!“, wobei der Lateiner eher das… … Deutsch Wikipedia
Anerriphtho kybos — alea iacta est ist lateinisch und bedeutet wörtlich übersetzt „Der Würfel ist geworfen worden“. Die traditionelle deutsche Übersetzung lautet jedoch frei „Der Würfel ist gefallen!“ oder „Die Würfel sind gefallen!“, wobei der Lateiner eher das… … Deutsch Wikipedia
Der Würfel ist geworfen — alea iacta est ist lateinisch und bedeutet wörtlich übersetzt „Der Würfel ist geworfen worden“. Die traditionelle deutsche Übersetzung lautet jedoch frei „Der Würfel ist gefallen!“ oder „Die Würfel sind gefallen!“, wobei der Lateiner eher das… … Deutsch Wikipedia
alea iacta est — ist ein lateinischer Ausdruck des Glücksspiels und bedeutet wörtlich übersetzt: „Der Würfel ist geworfen (worden)“. Es entspricht dem „Nichts geht mehr“ (Rien ne va plus) im Roulette und bedeutet, dass ein gemachter Einsatz nun nicht mehr… … Deutsch Wikipedia
Eid des Hippokrates — Der Eid des Hippokrates, benannt nach dem griechischen Arzt Hippokrates von Kós (um 460 bis 370 v. Chr.), gilt als erste grundlegende Formulierung einer ärztlichen Ethik. Die Urheberschaft des Eides ist jedoch noch ungeklärt. Hippokrates.… … Deutsch Wikipedia
Hippokratischer Eid — Hippokrates Der Eid des Hippokrates, benannt nach dem griechischen Arzt Hippokrates von Kós (um 460 bis 370 v. Chr.), gilt als erste grundlegende Formulierung einer ärztlichen Ethik. Hippokrates ist jedoch wohl nicht der Urheber des Eides. Der… … Deutsch Wikipedia
Serment d'Hypocrate — Serment d Hippocrate Publication byzantine du XIIe siècle du serment Le serment d Hippocrate est un serment traditionnel prêté généralement par les médecins en Occident avant de commencer à exercer. Pr … Wikipédia en Français
Клятва Гиппократа — Бюст Гиппократа, Питер Пауль Рубенс, 1638. Клятва Гиппократа врачебная клятва, выражающая основополагающие морально этические принципы поведения врача, а также общеупотребительное название … Википедия
DIES — I. DIES Nicanoris, Festum Iudaeorum, de quo infra in voce Iudith. Diespiter, Iuppiter, quasi diei, i. e. lucis pater, uti Macrob. interpretatur. Hostat. l. 1. Carm. od. 34. v. 5. Namque Diespiter Igni corusco nubila dividens. Et idem l. 3. Carm.… … Hofmann J. Lexicon universale